6. Randi

Most jól kell cselekednem. nem szabad pánikba esni. Meg kell nyugodnom. Az a lényeg, hogy közel maradjak az ajtóhoz. Megköszörültem a torkomat és igyekeztem bátor maradni.

- Segíthetek valamiben?- hangom eléggé bizonytalanul csengett.

- Nagyon mérges vagyok az este miatt.- nyugodtság jelét nem lehetett rajta észre venni.Eléggé ramatyul néz ki Ed. A feje pont úgy nézz ki, mint akit megvertek.

- Gondolom, mert eléggé ciki helyzetbe kerültél. Szerintem otthon kéne maradnod, hogy kipihend magad, mert nem nézel ki valami jól.- húztam el a számat.

Ed keze ökölbe került. Legszívesebben most jól megverne, de türtőzteti magát. Miért nem tudom összepréselni az ajkaimat?! Most jól kapni fogok.

- Nagyon nem vagyok vicces kedvemben.- jött közelebb hozzám, szemei csak úgy égtek a dühben.

- Sajnálom, de nincs időm beszélgetni, mert dolgoznom kell.- mentem volna be, de erősen megfogta a karomat.

- Most nagyon jól figyelj rám! Nem szeretem, ha hülyének néznek, pláne akkor, ha egy ribanc csinálja ezt!- szorítása egyre erősebb lett, ami fájdalmat okozott a testemnek.

- Wonderful!- jött ki a főnököm.- Sajnálom uraim, de egyeseknek dolgozni kell, mert a kisasszony örülhet, hogy még nem rúgtam ki.- klassz! Most a fejes is pipa rám. Tényleg örülhetek, hogy még nem rúgott ki. Igen, párszor leléptem a munkából, mert csak idegbeteg lettem a sok értelmetlen vevők közt.

- Megyek is.- sütöttem le a szememet. Ed elengedte a karomat, így be tudtam sétálni az épületbe. Persze a főnök magyarázott valamit, de nem érdekel.

Soha nem örülök, ha a fejes is bent van az üzletben, mert nagyon kordában tart minket, még az 1 órás szünetünket se tudjuk élvezni, mert félórával hamarabb szól. Most nagyon örültem neki, hogy ilyen szigorú főnök, majd tovább folytattam a munkámat.


Amikor lejárt a munkám, lezuhanyoztam, majd hívtam Justint, de most se vette fel, már kezdtek érte aggódni. Miután elkészültem észrevettem, hogy a karomon egy csodás ujjnyomat díszeleg lilás színekben. remek, akkor lőttek az esti ruhámnak.


- Sziasztok!- köszöntem, ahogy beértem a házba.

- Szia, Kincsem.- köszönt anya mosolyogva.- Késtél egy órát.- nézett anya dühösen.

- Nyugi anya, nem lógtam el, csak tovább hosszabbítottam magamnak a szünetet.- mosolyodtam el. Csak remélni tudom, hogy elhitte, mert nem lökhetem neki oda, hogy jött egy vadállat, akit Ed-nek becéznek, és épp készült megfenyegetni.

- Már azt hittem, hogy megint szabadnapot adtál magadnak.- nevetett fel anya.

- Csak egyszer fordult elő.- ültem a székre.

- Persze, akkor azért kaptam hívást a főnöködtől, hogy ki fog rúgni, ha nem jelensz meg.

- Az régen volt. Inkább azt szeretném kérdezni, hogy nem-e láttad Justint, mert párszor hívtam, egyszer se vette fel.

- Reggel elment Jasonnal. Azóta nem láttam őket.

- Remélem, hogy Justin nem felejtette el az estét. - mondtam halkan.

- Szerintem nagy meglepetést fog neked okozni, ezért nem volt ideje telefonálni.

- Én is erre gondoltam.- mosolyogva haraptam az ajkamba.- Most megyek készülődni.

Felmentem a szobámba, majd kivettem egy felsőt, amin egy piros szívecske csillogót. Csak az a kérdés, hogy milyen nadrágot vegyek fel. Úgy terveztem, hogy szoknyába megyek, de a felső része rövid, ezért nem vehetem fel, mert nem akarok magyarázkodni a ma szerzett lila folttal. Végül maradtam a fekete nadrág mellett. Hajamat begöndörítettem. Sminket nem tettem fel, mert most nem volt hozzá hangulatom. Felvettem a fekete magas sarkút cipőt, majd lementem a konyhába

- Anya? Csinos vagyok?- fordultam körbe mosolyogva.

- Nagyon csinos vagy.- adott egy puszit.- Azt hittem, hogy szoknyát veszel fel.

- Úgy volt, de végül nem.

- Ahogy gondolod, de most mennem kell dolgozni, ez a hátránya, ha nővér vagy, sok a munka.

Anya lassan 1 órája elment. Justinak 20 perce itt kéne lennie, de sehol nincs. Még egy sms-t se kaptam tőle. Lehet, hogy felültetett? Vagy történt vele valami? Justin meg tudja magát védeni, tuti, hogy semmi baja.

2 órán keresztül vártam Justinra, de a hívásaimat se vette fel. Könnyeim elkezdtek kicsordulni a szemeimből, mert csalódtam benne, még szerencse, hogy nem tettem fel sminket, mert akkor azzal is küszködhetnénk, hogy lemossam, de most semmi nem érdekel. Sírva mentem fel a szobámba, majd becsaptam az ajtót és dühösen rúgtam le lábamról a cipőt. Semmi nem érdekelt. Legszívesebben megverném, hogy így felültetett. Lehet, hogy csak egy játék vagyok neki, és most találkozott egy szebb lánnyal. Teljesen lerombolta az önbizalmamat.

Hallottam, ahogy az bejárati ajtó bezárul, majd valaki a kulcsit az asztalra dobta. Az illető futva tette felfele a lépéseket, végül az én szobámba jöttbe. Justin. Csak ültem az ágyamon és dühösen néztem rá.

- Mi a faszt keresel itt?- töröltem le a könnyeimet.

- Nagyon sajnálom, hogy késtem, de meg tudom magyarázni.- ült mellém az ágyra, mire én felálltam.

- Hallgatlak! Kíváncsi leszek, hogy milyen hihető dumával állsz elő, de ne azt a dumát lökd ide nekem, hogy lekésted a buszt.- nevettem fel keserűen.

- Mi? Busz?- nevetett halkan.- Egyébként kocsival járok.- mosolyodott el.

- Látom jó kedved van, de nekem rohadtul nincs jó kedvem.- került elő egy könnycsepp, amit le is töröltem.

- Tényleg sajnálom.- jött oda mellém.- Reggel volt egy kis dolgom. Utána szállítanom kellett, ami nem a városban található hely volt. Sok idő volt az út, közben dugóba akadtam, ami több mint 3 órán keresztül tartott.- ölelt át hátulról.

- Akkor a telefont mivel magyarázod?- kérdeztem halkabban.

- A szobámba maradt. Az egyik nadrágomba.

- Mi dolgod volt reggel?- kérdeztem tovább.

- Ha velem jössz, megtudod.- puszilt a nyakamba.- Nem így terveztem az estét. Tényleg sajnálom, de a kibaszott munka megakadályozta.- ütött dühösen a falba.

Szerintem nem találta ki, mert ennyi idő alatt nem lenne rá ideje. Megfordultam, hogy lássam őt.

- Tényleg nem hazudsz.

- Persze, hogy nem, hisz akkor el se hívtalak volna randizni.- ölelt meg.

- Azt hittem, hogy felültesz.- bújtam a mellkasába.

- De kis buta vagy.- nevetett fel.- Inkább menjünk, minthogy itt sírj, mert a végén kiszáradsz.



- Kinyithatod.- suttogta Justin a fülembe.

Egy csodaszép vízparton találom magamat. Előttem egy asztal meg van terítve. Az út rózsaszirmokkal van kialakítva. Az asztalon a gyertyák adják a fényt. Nem egy puccos díszítés, de annál romantikusabb és szebb. Mosolyt egyáltalán nem lehet levakarni az arcomról. Justin udvariasan kihúzta nekem a széket, amibe helyett foglaltam.

- Pillanat.- ment el, majd egy hatalmas rózsacsokorral tért vissza.

- Ha jól tudom a hölgy rózsacsokrot parancsolt.- adott egy csókot a kézfejemre.

- Ez.. Nem is tudok mit mondani. Annyira gyönyörű, mint minden. Nagyon köszönöm.- néztem a csokis szemeibe.

- Most mire gondolsz?- kérdezte mosolyogva.

- Sok mindenre.- haraptam az ajkamba.

- Elmondod az egyiket?- egy édes mosoly jelent meg az arcán.

- A szemeidről mindig a csokik jutnak az eszembe.- nevettem el magamat, majd elpirultam.

- Komolyan?- nevetett ő is.- A piros arcodról mindig a rózsák jutnak az eszembe.- emelte fel az állam, én meg még pirosabb lettem.- De így vagy gyönyörű a rózsa arcoddal.

- Te pedig a csokis szemeiddel.- ittam a pezsgőbe.

Nagyon jól elbeszélgetünk. A társasága nagyon élvezetes számomra. Persze sokszor zavarba hozott. Nem tudom, hogy mennyire lehetséges ez, de én párnap alatt kezdek valamit iránta érezni.

- Táncolunk?- nyújtotta a kezét.

- Nincs is zene. Úgy nem tudok táncolni.- ráztam a fejemet.

- Legalább nem azt mondtad, hogy nem tudsz táncolni.- nevetve rázta a fejét.- De ezen segíthetünk.- megfogta a telefonját és egy lassú zenét indított el.

Kezeimet a nyakába akasztottam, ő pedig a derekamra csúsztatta. Csípőnket ide-oda mozgattuk. csak mosolyogtam, amit érzek az valami felemelő érzés, ezt többször is akarom érezni. Fejemet a vállára helyeztem és átadtam magamat Justinak és a zenének. Szemeimet behunytam, hogy jobban átadjam az élvezetet. A rózsaszín felhőkben érzem magam, ahol csak mi ketten vagyunk. Ebből a csodás felhőkből Justin keze szakított ki, ami a fenekembe markolt.

- Muszáj volt elrontani a perverz fantáziáddal.- ütöttem a mellkasába.

- Túl formásak ahhoz, hogy ne érintsem meg.- suttogta a fülembe, amitől a hideg cikázott át rajtam.- Tudod, hogy még mi formásak?- hajolt közelebb az arcomhoz.

- Mi?- kérdeztem suttogva.

Erre nem válaszolt, hanem ajkait az enyémre illesztette, majd lágyan mozgatni kezdte rajta. Nem bírta sokáig, mert a nyelve bejutást kért az enyémhez, amit szívesen fogadtam. Nyelvünk összecsavarodott, mint a kígyók, és csak táncoltak. Lihegve váltunk el. Mosolyogva pillantottam Justinra, akinek az arca komor maradt.

- Fontos dolgot kell mondanom.- engedett el. Arca teljesen komoly volt. Mintha az előbb nem is lett volna boldog. Az érzések kiszálltak a testéből, tekintetét az enyémbe szegezte. Tudtam, hogy történt vele valami! Végül elkezdte a mondani valóját.

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a komikat! Mindig mosolyogva és örömmel olvasom végig. Jó érzés, ha valaki szereti, amit csinálsz! Nagyon köszönöm nektek!<3 És van 7 feliratkozóm! Nagyon, de nagyon szépen köszönöm! *.* Nem tudom elégszer megköszönni nektek! :) 

Remélem nem haragszotok, hogy ilyenkor hoztam a részt, de be voltam havazva, inkább virágozva >< Mert már kezd tavaszias idő lenni! Aminek nagyon örülök! :D Hát.. a részről nem tudok, mit mondani. Remélni tudom, hogy tetszett nektek. Igyekeztem romantikusan megírni a végét, remélem sikerült, de ha nem, akkor majd még gyakorlok, hogy az legyen! :D A következő blogomba KEDDEN várható új rész. Vagy lehet, hogy hamarabb. :) 

P.S: Az az ötletem támadt. Mivel nagyon megszeretem a videószerkesztése, ezért arra gondoltam, hogy másoknak is csinálok szívesen! Csak vannak feltételek.:) Ide írjatok:--> encsel@citromail.hu 

- Írd le, hogy miről szól a blogod!

- Esetleg, hogy milyen színészek legyenek benne!

- Milyen jelenetek legyenek benne!

- Írj e-mailt!  

Puszi!