8. Egyedül

Csak sírtam. Semmit nem tudtam csinálni. - De miért sírsz? Hisz alig ismerted azt a tahó gyereket! Meg se érdemel téged! Ami pedig benned van érzés... az.. Egy hirtelen fellángolás! Igen, az!  Csak jobban jártál, hogy nem álltál vele össze, hisz lehet, csak kihasználna! - Igen, teljesen igazam van! Oké, ez már furcsa, de a belsőmnek igaza van! Letöröltem a könnyeimet, majd nevetni kezdtem magamon, hogy beszéltem saját magammal. Igaz, hogy csak gondolatilag, de akkor is.

Megmostam az arcomat, majd küldtem Dac-nek egy sms-t, hogy a csajokkal jöjjön át, mert bulizni fogunk ma este! Egy kicsit elengedem magam, ez a legjobb megoldás. Perceken belül már meg is érkeztek a barátnőim. Öleléssel köszöntöttük egymást.

- Miért akar bulizni a mi drágánk?- kérdezte Dacey egy pimasz mosollyal.

- Justin itt hagyott, szóval szarok rá.- rántottam meg a vállam.

- Mi?- kérdezték kísértetiesen egyszerre.

- Hát, a randin becsúszott egy csók, ami az első egyben az utolsó volt. Az előbb hívott, hogy elköltözött, és hogy nem akar tőlem semmit. Röviden ennyi.- töröltem le egy könnycseppet az arcomról.

- Az a nyomi gyerek. Tudtam, hogy köcsög, de ennyire.- mérgelődött Dac.- De ma bebaszunk!- kiabálta, majd mindenki a nyakamba ugrott, végül az ágyra dőlve nevettünk.

- Most kiverjük a vírust az agyadból!- lépet a szekrényemhez Ash.

- De ne egy szajha ruhát válasz nekem, mert bulizni akarok, nem cserkészni megyek.- tettem vissza a szoknyát, amit kivett.

- Oh, ahogy gondolod- szomorodott el.- Akkor maradjunk egy ruhába, de vegyél fel harizsnyát is.- dobta hozzám a ruhát.

- Mintha azt mondtam volna, hogy ilyet nem veszek fel.- emeltem fel az említett anyagot.- erre semmi választ ne kaptam. Betoltak a fürdőbe, hogy nincs más választásom.

A buli hatalmas! Mindenhol táncoló emberek. Ittam, de csak annyit, hogy jó kedvem legyen. Testemet átjárja az alkohol, ami a boldogság hormonokat termeli bennem. A zene minden testrészembe bizsergést hozz létre, ami hatására boldogabb vagyok. Csukott szemmel mozgatóm csípőm a dallamra. Most teljesen elfelejtek mindent, köztük Justin is, hisz semmi értelme miatta sírni. Legalább egy tapló szívtőréssel kevesebb. Teljesen elfelejtettem a külvilágot, éreztem, hogy valaki hozzám simul, de nem foglalkoztam vele, csak a zenének adtam át magam. Kezei a derekamra vezette, majd csípőmet az övének nyomja. Hajamat dobálom a levegőbe, közbe csípőnket mozgatom. Nem tudom ki az illető, de most nagyon élvezem a társaságát.

- Csak így tovább.- suttogta a fülembe egy férfihang. Ujjait erősebben a derekamra fogta, majd közelebb húzott magához.

- Kezdek fáradni.- kiabáltam túl a zenét, hogy a mögöttem lévő is hallja.- De még bírom.- nevettem fel.

Megfogtam a kezeit, majd a levegőbe emeltem és ugrálni kezdem. A srác csak felnevetett, majd egész testét mozgatni kezdte.Mintha valami megcsapott volna! Kinyitottam a szemeimet, majd megfordultam, hogy szemügyre vegyem a táncolóm. Ed! Teljesen leblokkoltam. Nem gondoltam volna, hogy az ő társaságát fogom ennyire élvezni.

- Valami gond van?- húzta fel a szemöldökét.- Figyelj, sajnálom a múltkorit.- fogta meg a kezem.

- Hagyj engem békén!- téptem ki kezemet az övéből, majd hátat fordítva neki elmentem.

- Még látjuk egymást!- kiabálta utánam.Megforgattam a szemem. Annyira szánalmas ez a kölyök.

Nehezen a a pulthoz értem, majd rendeltem egy narancsos vodkát, közben a táncoló embereket fürkésztem, hátha észreveszem Justint, de sajnos nem látták a szemeim. Ki kell vernem őt a fejemből, mert csak egy köcsög, mint Ed. Tovább folytattam, amit elkezdtem. Most egy csajjal táncoltam, de a végén kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik, szóval elvoltam vele. Kezdtem fáradni. Barátnőimnek írtam sms-t, hogy hazamegyek, mert nem volt kedvem őket keresgélni.

Lassan sétáltam az utcán, közben egy kavicsot rugdosva.Lehet, hogy egy kicsit sokat ittam, mert nevettem valamin, de azt még én se tudom, hogy min. Valaki a nevemet kiabálva fut felém. Elsőnek megrémültem, de ahogy felfedeztem az arcát, megnyugodtam.

- Paul? te mit keresel itt ilyenkor?- néztem rajta végig. Sportos ruhában volt.

- Ezt inkább én kérdezhetném tőled, hisz eléggé késő van. De én futni indultam, ahogy látom, te most szabadulsz egy buliból.- mért végig.

- Ja, valahogy úgy.- nevettem fel.- De most megyek tovább, mert gondolkozni szeretnénk, ha nem baj.

- Oké, de csak azért, mert egy saroknyira vagy az otthonodtól.- borzolta össze a hajamat.

 Sikeresen leráztam barátomat, de nem ment valami könnyen, de az a lényeg, hogy végre eltűnt, néha túlidegesítő. A telefonom rövid dallama csendült fel, ami azt jelenti, hogy sms-em érkezett.

Feladó: Justin

Mi a faszért mászkálsz egyedül a sötétben?! Eléggé szépen táncoltál Eddel! Kerüld el azt a seggfejt! Szerinted mindent megoldasz a piával? Kurvára nem! Vigyázz magadra, mert nincs kedvem dadust játszani!


- Mi a faszom van?- kiáltottam fel, amitől pár kutya ugatásba kezdett.- Mit akarsz még?! Itt hagytál! Ne kövess engem, ne küldj nekem sms-et, ne nyomozz utánam! Utállak Justin Bieber!- már sírva kiabáltam.

Mérgesen trappoltam tovább, erősen töröltem le a könnyeimet, annyira, hogy az már fájt. Sikeresen elérkeztem. Táskámba kerestem a kulcsot, amit nem nagyon sikerült megtalálnom. Telefonom még mindig a kezembe szorongatom, de azt se tudom, hogy minek. Egyre idegesebb lettem, hogy nem találtam a kulcsomat, majd egy zajra lettem figyelmes. Ijedten fordultam meg, de senkit nem találtam mögöttem, majd valaki oldalról megfogja a karomat és neki lök a falnak. Kiabálni akartam, de befogta a számat. Ed.

- Most jól figyelj rám!- szorította meg a hajamat.- Kurvára nagyra képzeled magad, de én gondoskodok róla, hogy ezt csökkentsük. Úgy értesültem, hogy Bieber kidobott, szóval szabad a pálya.- puszilt a nyakamba.- Sajnos most nincs időm játszadozni. Megvárom a megfelelő alkalmat, de addig még fogunk találkozni, Cicám.- puszilt az arcomra.- Most megyek.- kacsintott rám.- Erősen a földre dobott, majd távozott.

Simogattam a fájó karomat. Holnapra tuti, hogy egy csodás lila folt marad meg a bőrömön. Féltem, hogy tényleg komolyan gondolta ezeket Ed. Teljesen kész vagyok. Justin itt hagyott, Ed megérkezett.

- Ilyenkor hol vagy?! Hol vagy amikor szükségem van rád? Justiiiiiin!!- fejemet a térdemre hajtottam, majd kiutat engedtem a sós könnyeknek. Legalább kiadom magamból a mérgeket.

Kellőképpen lenyugodtam. Kulcsomat továbbra se találtam, így a kertbe mentem, majd elővettem egy létrát és bemásztam az ablakon.

Sziasztok!

Sikeresen itt vagyok. A rész egy kicsit.... nem is tudom.. nekem zavaros, de remélem, hogy csak én gondolom így. :$ De ha mégis összecsapott munka, akkor nagyon sajnálom, ígérem, hogy a következő tisztább lesz. :)  Húha.... Nagyon szépen köszönöm a feliratkozókat! *.* És a komiknak is iszonyat hálás vagyok! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek! :D Továbbra is küldhettek blogokat. És videókat is szívesen csinálok! :) Remélem tetszett nektek a rész! :)

Puszi: Enchil!