14. 1 hét....

Lassan 10 perce futunk, de már inden bajom van. A tüdőm szúr, a lábam pedig fáj a sok bukkanok miatt, de  Justin erősen fogja a kezem és csak futunk. Néha-néha hátrapillantok, zsaruk még mindig a nyakunkon vannak.

- Justin. Nem bírok tovább futni.- lassítottam.

- Mindjárt ott vagyunk. - jobban begyorsított, majd egy nem is észrevehető ösvényen befordult.- Gyorsan mássz fel a fára, én addig egy másik fára megyek.

- Ne hagy itt.- mondtam félve.

- Itt leszek melletted.- majd el is tűnt.  Már az ide-oda mozgó fényekből lehet tudni, hogy közelednek a rendőrök. Kezemet a számra tapasztottam, mert túl hangosan vettem a levegőt. Kér egyenruhás fickó sétált és minden bokrot megütöttek.

- Ezek eltűntek.- mondta egy néger fickó.

- Szerintem menjünk vissza és adjuk le a jelentést. Hátha a többiek nagyobb szerencsével jártak.- mondta a társa, majd elindultak. Megvártam, hogy a látókörömből jó messzire menjenek, majd lemásztam a fáról.

- Justin,- suttogtam halkan, de semmi válasz.- Justin?- mindig semmi.- Jus...- majd hirtelen valaki hátulról befogta a számat és derekamnál fogva felvett, majd elsétált velem. Mocorogtam az illető karjába, de semmi. Engem most éppen elrabolnak. A szívem kihagyott, sőt már nem is vert.

- Nyugalom.- suttogta a fülembe, majd egy kisebb házikóhoz értünk. Az illető bezárta az ajtót és felkapcsolta a lámpát, így megláthattam az arcát.

- Justin!- kiabáltam rá, mire ő csak röhögött.- Kurva vicces vagy komolyan!- ütöttem meg a mellkasát.

- Hülyülni se lehet veled?- helyezkedett el kényelmesen egy ágyra, hisz itt semmi sincs csak egy kétszemélyes ágy.

- Ez neked a mulatság, hogy szinte elrabolsz? Tudod mennyire megijedtem?- továbbra is kiabáltam vele.

- Nyugi már.- sétált hozzám, majd az arcomat simogatta,

- Szerinted le is tudok nyugodni?- dobtam le kezét az arcomról.

- Csak szórakoztam egy kicsit.- lefogta a karomat és a nyakamat csókolgatta, majd az ágyhoz vezetett.

- Engedj el!- mocorogtam alatta, de ő csak jobban lefogott.

- Akarlak, most.- levette a felsőmet és a melleimet kezdte csókolgatni.

- Engedj már el!- próbáltam a lábammal belerúgni, de nem sikerült.- Én nem akarom!

- Engem nem érdekel, hogy mit akarsz. vagy akaratoddal vagy anélkül, de én most itt megduglak.- harapott a nyakamba.

- Meg akarsz erőszakolni?- kérdeztem ijedten.

- Csúnyább szóval kifejezve, igen.

- Justin, nem vagy ilyen. Engedj el.- de csak jobban bedurvult.- Kérlek szépen.- már kezdtem könnyezni. Valamit ki kell találnom, szerintem Justin is szívót valamit, mert eddig tök normális volt, csak a drog hatása most jött ki rajta, vagyis remélem. Már a részegség is kiszállt belőlem.

 Engednem kell magam. Én is elkezdtem harapni, puszilgatni a nyakát, majd megvártam a pillanatot és fordítottam a helyzetünkön. Én kerültem felülre, ahogy észrevettem ezt tetszett neki. Kezeit lefogtam mellette, majd a nyakát csókolgattam, közben mocorogtam a csípőjén, hogy egy kicsit elvakítsa a vágy. Pillanatok alatt lemásztam róla és már futottam is a sötét erdőbe.

- Basszus! Emelia!- dühösen ordította a nevemet.- Baszd meg!- hallottam, ahogy ő is kezd futni, de a másik irányba.

Szerencsére nem vette észre, hogy én merre megyek, így ő pont az ellenkező irányba ment. Már hajnalodik az idő, szóval fáradtan ingadozók az erdőbe, de gőzöm sincs, hogy épp merre vagyok. Az is lehet, hogy egy másik államban. Arra lettem figyelmes, hogy a telefonom pittyeg. Akkor már közel lehetek egy városhoz, mert eddig nem volt térerő.

Feladó: Justin 

Bocs, nem akartalak megijeszteni. Hívj fel!! 

Egy kicsit érdekes volt az üzenet, szerintem több sajnálat is lehetett volna benne. Tovább sétáltam, majd kiértem egy útra, ahol már pár kocsi száguldott el előttem, ismerős ez a hely, de nem tudom hova tenni, de biztos vagyok benne, hogy jártam már erre. Kerestem egy utca címet, majd hívtam egy taxit.

Koszosan, fájdalmas testrészekkel léptem be  házba. Körülnéztem, de nem volt itt Justin. A fürdőszobát vettem célba, lefürödtem és indultam lefeküdni. Nem tudtam elaludni, mert Justinon járt az eszem, hogy miért tette ezt velem, nem értem. Ezekkel a kellemetlen gondolatokkal aludtam el.

Arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja. Nyöszörögtem párat, majd nagy nehezen kinyitottam a barna szemeimet. Justin volt az, ijedten ültem fel.

- Emelia, sajnálom. Ült fel az ágyra.

- Sajnálhatod is, menj el, kérlek.- fordítottam el a fejem.

- Ilyen az én bulim.- kuncogott fel.- csak azért csináltam, hogy megfélemlítselek a buliktól, így akartam neked  megmutatni, hogy bármi megtörténhet. Időben befejeztem volna.- szemei őszintén csillogtak. Nem tudom miért, de hittem neki, hisz már régebben  is megtehette volna, ha annyira akarja.

- Soha többet ne csinálj ilyet, mert megijedtem.- öleltem meg.

- Nem csinálok ilyet többet.- ölelt vissza ő is.- Most mennem kell, majd még találkozunk.- adod egy puszit a számra, majd eltűnt az ajtóm mögött.

Justin szemszöge

Nem tudom mit csináltam volna, ha megteszem ezt vele. Akkor egy életre megutált volna. És tuti, hogy mindent megtudod volna rólam, de szerencsére elmenekült. Meg kell őt tanítani, hogy hogyan védje meg magát, mert van egy olyan érzésem, hogy ez többször is elő fog fordulni.

Sietősen trappoltam le a lépcsőn, hogy drága barátaimat jól lecseszem. Idegesen ültem be a kocsimba, majd a megengedettnél is gyorsabban mentem. hamar megérkeztem a törzshelyünkre. Dühvel csaptam ki az ajtót, majd kiabálni kezdtem velük, akik kényelmesen szívták a füves cigit.

- Mi a faszt képzeltettek?- fogtam meg Bart ruháját,majd a falnak szorítottam.- mindenki tudta, hogy az az anyag milyen hatással van rám, de ti képesek voltatok olyan hozni!- löktem le a kanapéra.

- Legalább megdugtad a csajt,- röhögött, akit az előbb löktem le.

- Baszd meg!- mentem volna neki, de egy ököl a pofacsontomat érte.

- Mit képzelsz magadról?- Alian, a nagy főnök a bandánkba. Legszívesebben jól megvertem volna, de akkor már halott lennénk.

- Kurvára tudják, hogy milyen hatással van rám az a szar!- mutattam a srácok felé.- Majdnem megerőszakoltam valakit!- túrtam idegesen a hajamba.

- Szerinted engem érdekel? nem a nyávogásod miatt vettünk át, hanem mert jól dolgozol. Felőlem megerőszakolhatsz bárkit, nem érdekel, sőt! De ne merészelj még egyszer ilyet művelni, mert betöröm a képed.- hangja fenyegető volt, majd elment. bart csak röhögött rajtam.

- Megvernélek, na nem az öccse lennénk.- mondtam lenézően neki.- Szánalmas vagy, mert te csak segg nyalója vagy, én nagyobb posztot kaptam, aki csak egy éve maradt itt.- nevetve csóváltam a fejem. Az arcáról eltűnt a boldogság, helyette düh váltotta fel, ami nekem tetszett.

Kisétáltam a raktárból, indultam volna Emeliához, de a telefonom csöngött, Alian. miért nem bírta bent mondani.

- Még nem indultam el, menjek be?- köszönés nélkül vettem fel a kütyüt.

- Ez a többiekre nem tartozik. Dante a fő cél, őt kell megölnöd. Van hozzá 1 heted. Sok sikert hozzá.- majd a letette a telefont. Ereimbe megfagyott a vér, szívem, megállt. Ha nem teszem a dolgom, akkor nekem végem, de nem ölhettem meg őt. Dante segített nekem mindenben, még 1 éve.