16. Nem jöhet rá..

- Szia Alian!- kedvem fentebb ment, ahogy megpillantottam a srácot.- Gyere beljebb.- álltam félre az ajtóból, hogy elférjen.

- Úhm, esetleg zavarok?- nézet kínosan az asztal felé, ami szépen megterítve díszelgett.

- Nem, sőt! csak vártam valakit, de már 2 órája nem jelentkezett, szóval nem is fog. Most akartam elpakolni.- vettem fel a tányérokat, mire a srác megfogta a kezem, majd letette a porcelán eszközöket.

- Mi lenne, ha velem vacsoráznál?- simogatta a karomat.

- Miért ne? Legalább nem dolgoztam feleslegesen.- kuncogtam fel, közben elveztem gyönyörű szemeibe.- Hozom is a spagettit.- boldogan siettem a konyhába, majd vissza a vendégemhez.

Nagyon jól elbeszélgettünk, sokat nevettünk és pár információt megtudtam újdonsült haveromról. Iszonyat helyes és még jó fej is. nem erőszakos, nem bunkó, mint Justin.

- Tudod mi hiányzik?- simogatta a képzeletbeli szakállát.

- Nem?- nevettem fel.

- Jó finom régi bor.- húzta elő az üveget.

- Ohm, azt is akartam venni, de nekem nem adják ki.- játszottam a szomorút.- Szerencsére jött a hős megmentőm, aki megjutalmaz egy pohárral.- haraptam az ajkamba. Hoztam a poharakat, majd hamar elfogyasztottuk az üveg tartalmát, de kedves barátom még hozott 2 üveggel. Nagyon élvezem a társasgát, de már sajnos mennie kell.

- Mikor látlak?- haraptam ajkaimba.

- Remélem hamarosan.- kacsintott rám, majd egy hosszas puszit nyomot a puha arcomra, végül kilépett az ajtón.

Egy mesében éreztem magam, olyan boldog voltam. Ő nem Justin, ő kedvesebb, figyelmesebb, nem erőszakos, nem nyomul. Mindenben mást tőle. Gondolataim csak körülötte úszkáltak. Szobámba sétáltam, majd úgy, ahogy voltam ledőltem az ágyra. Mindig csak Alien-re tudok gondolni, mosolyom nem szűnik meg. Legszívesebben táncolnánk, sőt meg is teszem. Youtube-on benyomtam egy számomra megfelelő dalt, majd ágyon ugrálva élveztem a zenét. Nagyon szeretem Mike Posner-nek ezt a számát, soha nem tudom megunni.

Testemet ráztam a ritmusra, majd kezeimet lassan vezettem fel lábaimon, végül beletúrtam a hajamba. Csodás érzés volt számomra, ahogy a zene teljesen átjárja a testem minden pontját, amitől bebizsereg a szívem. A zene üvöltött az egész lakásban. Ugrálva énekeltem az ágyon, majd arra lettem figyelmes, hogy nincsen meg az alap, amire eddig énekeltem, csönd uralkodott a házban. Justinnal találtam szembe magam, aki forrt a dühtől, de nem értem miért.

- Mit művelsz? Arra nem gondoltál, hogy a szomszédok hívják a zsarukat, majd utána lebuksz.

- Justiiiin. Miért kapcsoltad ki?- nyávogtam, mint egy kislány.

- Te egy kicsit sokat ittál, nem?- kérdezte halkabban.

- Talááán. Egy picikét.- mutattam az ujjammal, hogy mekkora az a pici.

- Ajh, csak egy kis időre megyek el, de veled történik valami. Ki volt itt?

- Egy cuki fiú. Hozott nekem bort, mert én nem vehettem. Úgy terveztem, hogy veled vacsizok, de...

- Dolgom akadt, baszki!- csattant fel. És ki volt az?- lett megint dühös.

- Ne kiabálj! Nem vagyok süket!- emeltem fel én is a hangom.- Most inkább alszom, ha nem haragszol.- toltam ki az ajtón, majd becsaptam utána.

Bebújtam az ágyba, majd a pia hatására hamar elaludtam.

Reggel konyhai zajra keltem fel. Nem tudom, hogy ki lehetett az. Komás fejjel sétáltam a konyhába, majd meglepődve láttam, hogy justin takarít a konyhába, nem is hiszek a szememnek.

- Hát te?- kérdeztem nevetve.

- Hát én!- mondta dühösen.- Utánad takarítók, mert anyud küldött neked egy sms-t, hogy hamarosan itthon lesz. Nem is tudom, hogy miért védem a bőröd.- csóválta a fejét. Segítettem elpakolni Justinnak, mert olyan rendes vagyok.

- Na. Legalább kiderül, hogy te is tudsz takarítani.- öleltem meg.

- Ja- vette el karomat.- Akkor kivel borozgattál tegnap?

- Ajh.- ki kell találnom valamit.- tegnap, amikor bevásárolni voltam.... Egy rendes lánnyal találkoztam, és vele voltam tegnap.

- Már azt hittem, hogy valami köcsög csávó.- csókolt meg.

- Dehogy.- mosolyogtam rá édesen.

- Anyud hamarosan jön, én megyek. Legalább tudtok egy kicsit beszélgetni.- hosszas csók után elment kedves barátom.


Justin szemszöge

Épp, hogy beszálltam a kocsiba, de már Alian dobta is az sms-t, hogy siessek hozzá, hát biztos nem fogok sietni, azt várhatja. Szép lassan vezettem, élveztem a nap melegét. Sajnos az az idő is eljött, hogy beléptem az irodájába.

- Miben segíthetek?- kérdeztem kedvetlenül.

- Tudod, nyomoztam egy kicsit- lökte le a kezében lévő íróeszközt.- Dante ügyében.- szívem megállt, kiderült volna, hogy nem gyilkoltam meg?

- Folytatnád?- próbáltam nyugodtnak  látszani.

- Ahhoz képest nyugodt vagy, hisz meg is van az okod, mert az államokban nincs, szóval gratulálok!- vigyorodott el.- Ezt persze meg is jutalmazom neked.- itt persze én is büszkén mosolyogtam.- Te vezeted a majmokat.- intett fejével az ajtó felé.

- Tudod, ezer örömmel.- majd büszkén sétáltam ki.

- Mi van, Biber?- kérdezte a főnök öccse.

- Kuss legyen, nem adtam engedélyt beszédre. Ezentúl- mosolyodtam el.- Én fogok nektek dirigálni.- kuncogtam, mert tudom, hogy ezt Bart minden álma, hogy ő ugráltasson engem, de ez fordítva sült el.

- Álmaidban, hisz én vagyok Alien testvére, tuti, hogy nem adja neked a jobb kezét.- nevetett fel.

- Justin!- lépet ki az említett személy.- Elfelejtettem egy dolgot közölni veled. Ha kiderül, hogy átvertél, akkor nagyon megjárod, itt nem a halálodra célzok.

- Rendben.- mosolyodtam el.- Kérlek, elmondanád ezeknek a majmoknak, hogy itt ki is parancsol nekik?- önelégült mosoly jelent meg az arcomon.

- Igen, el is felejtettem közölni veletek, hogy Justin utasításait kell követnetek.- csapta össze a kezét, épp készült volna Bart beszédre nyitni a száját, de Alian leintette.- Nem érdekel, most fontos dolgom van, szóval mindenki Justinra hallgat.- majd el is távozott a társaságból.

Ezt nem értem, hisz az életemmel kéne fizetni, ha nem teljesítem ezt a nagy küldetést. Nem világos, hogy mit akarhat, de az a lényeg, hogy én életben maradok, a többi nem számít. Drága barátomat, Bart-ot elküldtem egy 4 órás útra, ahová már el kellett volna vinnem az árut, csak lusta voltam.


Emelia szemszöge

Anyuval nagyon jól elbeszélgettünk, már hiányzott is, de nem sokig maradt, mert 1 hónapra Afrikába ment. Segít a beteg gyerekeken, mondta, hogy lehívja az unokanővérem, de persze megoldottam, hisz már olyan, mintha egyedül laknám ezt a házat. Most megint egyedül vagyok. Gondoltam arra, hogy felhívóm Aliant, de inkább nem zavarom.

Sikeresen kitakarítottam a házat, közben gondolkoztam a barátnőimen is, ők is nagyon hiányoznak. Nagy butaság volt elhanyagolni, sértegetni őket. Igazuk volt. Írtam nekik facebook-on egy bocsánat kérő üzenetet, hátha válaszolnak. Csengő kellemes hangja zavart meg.

- Szia Alian!- öleltem meg. A szokásos illata még mindig megmaradt, na meg a férfias nevetése.

- Ennyire hiányoztam?- söpörte arrébb a hajamat.

- Nagyon unatkoztam, mert anyum elment egy hónapja. Kész valamit?

- Szegénykém- ölelt meg.- Köszönöm, de most nem kérek semmit.- mosolyodott el.

Megcsókolnám, de belül a szívem zaklat, hogy nekem ott van Justin, de ő nem ilyen gyengéd, kedves, nem bókol, de ő meg igen.

- Elmegyünk sétálni?- suttogja a fülembe, amitől kiráz a hideg.

- Örömmel.- kuncogtam fel.


2 héttel később 

Justin újra velem lakik, mert állítása szerint vigyáznia kell rám, de viszont két hét alatt alig találkoztam vele, sőt csak egyszer. Reggelenként sosincs itthon, késő este jön haza. Ezt nem lehet kapcsolatnak nevezni.

Alian, vele azóta is találkozgatok. Nagyon aranyos fiú. Még nem volt meg a csók, csak majdnem. Sokat hülyülünk. Ő sokkal jobb Justinnál. Sok ajándékkal halmoz el, de  barátom nem, szóval. Most épp Aliannal töltöm a délutánom. Egy vígjátékot nézünk, de én inkább a mellettem lévő fiút nézem, annyit bohóckodik itt. Arra leszek figyelmes, hogy az ajtó csapódik.

- Megjöttem!- kiabálja Justin.- bennem a vér is elpárolog, hisz ő nem tudhatja meg, hogy itt van Alian, de már késő, mert Justin mögöttünk áll.




Sziasztok!

Nagyon, de nagyon szépen köszönöm a komit, aranyosak vagytok! Ez igazán sokat jelent számomra!<3
Kicsit késve érkeztem, de mentségemre legyen, hogy még két blogot vezetek és most nemrég volt a születésnapom. :) A hibákért bocsánat,de siettem. :)

Puszi Enchil