7. Telefon beszélgetés

Justin Szemszöge


Csak néztem a szemeibe, semmit nem tudtam hirtelen kinyögni, teljesen elvarázsolt.

- Igen?- aggódó tekintettel nézett rám.

- Csak annyit, hogy nagyon gyönyörű vagy, de haragszok, mert nem szoknyába jöttél, pedig nagyon jól tudod, hogy a szoknyákat szeretem.- súgtam a fülébe, amitől végigjárt rajta a hideg. Felemelő ezt látni, hogy ennyire extázisba hozok egy lányt.

- Azt hittem, hogy történt valami.- mosolyodott el.- De örülök neki, hogy csak ez a gond, de a következő randinkon egy nagyon cuki ruhát veszek fel a kedvedért.- harapott az ajkába.

Annyira fáj nekem ez az egész, ha tudná, hogy nem lesz következő randi. De ezt holnap közlöm vele, hogy legalább ez az estéje jól teljen.


Emelia Szemszöge

Nagyon megijedtem, hogy esetleg valami nagy baj történhetett Justinnal, de szerencsére csak az zavarta, hogy nem az igényeinek öltöztem. Kezd valami érzelem kialakulni bennem, de még nem szeretném kimondani , inkább csak annyit, hogy tetszik.

- Köszönöm ezt a szép estét.- fordultam oldalra.

- Nagyon szívesen.- állította le a kocsit.- Menjünk, mert kezd hideg lenni.- egymást kezét fogva sétáltunk be a házba, majd jó éjt kívánva egymásnak elmentünk aludni.

Csak rá tudtam gondolni. Legszívesebben átmennénk hozzá, de nem akarom zavarni, mert lehet, hogy már rég alszik, meg ha ő is látni akar, akkor átjönne, de most az a lényeg, hogy ez az este csodásan zárult le, aminek nagyon örülök, mert ennél szebb estém még nem volt a világon.


Reggel arra keltem, hogy a nap a szemembe süt, tuti, hogy szidnám a csodás fényt, de most inkább örülök, hogy  nap süt, mert már elegem van ebből a hidegből, ahogy Justinra gondolok az arcomra akaratlanul is mosoly keletkezik, mindig ő jár a fejembe. Csoda, hogy tegnap nem vele álmodtam. gyorsan elkészültem, mert mehetek dolgozni.

- Jó reggelt, Jason.-  köszöntem mosolyogva.

- Neked is.- mormogta az orra alatt, közben ébredezett.

Na, akkor hagyom, mert ilyenkor nem épp a beszélgetős kedvében van, nem tudom miért, de olyan fura Jason, de nem szabad ítélkezni, hisz Justinról is ezt mondtam, és tessék! Tévedtem.  de Jason, valahogyan más, de azt nem tudom, hogy hogyan, de ijedséget kelt bennem, lehet a tetkók miatt van, de nem nagyon hasonlít Justinra. De anyut se értem, hisz neki nem ilyen az ízlése, mint Jason, na de nem foglalkozok vele, inkább rendezgetem a saját tájamat.

Elköszöntem, majd útnak indultam. Imádom a munkámat, komolyan. élvezetes pakolni, miközben megszakadsz a nehéz dobozoktól, de a vevők még ennél is rosszabbak. Unottan léptem be az üzlet be, de ahogy Justinra gondoltam, hogy nemsokára láthatom, az mindig mosolyt csal az arcomra.

- Szia, Emelia.- ölelt meg Paul.

- Neked is szia.- vettem szorosabbra az ölelésünket.- Mi a helyzet?- váltunk el egymástól.

- Semmi érdekes. De gondolom veled történt valami, mert soha nem láttalak boldognak a munkahelyeden.- csípet az oldalamba.

- Hát... történtek dolgok tegnap.- haraptam az ajkamba.- Randiztam.- mosolyodtam el, ahogy az estére gondoltam. 

- de ügye nem olyan randi volt, mint régen, amikor kicsik voltunk.- nevetett fel.- Az hatalmas volt.- gondolt vissza.

- Ja, homok szívecskét kaptam tőled.- nevettem fel.- De szép emlékek.

- Tovább is vihettük volna a dolgot.- komolyodott el.

- Paul, kérlek. Ezt már megbeszéltük, hogy csak barátok maradunk. Sajnálom.

- Persze, persze. Nem is azért mondtam, meg már van barátnőm. Na, de ez te is tudod. Inkább mesélj, hogy ki volt az a titkos srác.- tette fel a dobozt.

- Szerintem ismered.- néztem rá oldalasan.

- Ajajj, csak nem Bieber gyerek.- nevetett keserűen.- Nem csipázom azt a kölyköt.

- Kérlek, ne beszélj így róla, hisz nem is ismered, jó tudom, hogy én is így beszéltem róla, de megismertem, szóval.- tettem fel az ujjamat.

- Rendben, de te tudod. És milyen volt a randi, ha már nem szidhatom.- nevetett fel.

- Azért se mesélek!- ütöttem a vállába és eljátszottam a durcit.

- Tudod, hogy csak viccelek!- puszilt a hajamba.



- Mikor mehetek már haza?- nyávogtam Paulnak.

- Most még tuti nem, de én már lépek is, mert Frank 10 perccel hamarabb elengedett.- pillantott az órájára, majd mosolyogva rám.

- Persze engem nem bírna elengedni.- dobtam a kekszet a helyére.- nem hiába, hogy Frank a neve, akik mindig köcsögök.- nevettem fel.

- De hülye vagy.- nevetve rázta a fejét.- De egyébként igaz, mert a régi dolgozót is Franknak hívták. Nem nagyon bírtam azt a fazont.

- Na, látod! Igazam van.- Húztam ki magam.

- Neked mindig igazad van, ügye.- mosolyodott el.- Na, de én most lépek.- ölelt meg.

- Rendben. Szia, puszi.- köszöntem el tőle.




- Sziasztok!- köszöntem, ahogy beléptem a házba, de semmi választ nem kaptam. Besétáltam a konyhába, ahol egy cetli fogadott.

Szia, Emelia!

Muszáj volt bemennem a munkahelyemre. Sajnos ma már nem megyek haza. Jason a haverjaival tölti ezt az estét. Kaja a hűtőben van. Holnap találkozunk! Puszi, anya. 

kicsit örültem, hogy anyuék nincsenek itthon. Legalább most kettesben tudunk lenni Justinnal, amiinek nagyon örülök. Gyorsan felszaladtam a szobámba. lepakoltam a cuccaimat, majd hívni kezdtem Justint. A negyedik csöngésnél fel is vette.

- Justin!- vigyorogtam magamnak.

- Elia.- hanga kicsit se volt vidám, mint az enyém.

- Valami baj van?- kérdeztem aggódva.

- Figyelj. Nagyon sajnálom, de mondanom kell valamit.

- Igen?- hangom kicsit félt, de bíztam benne, hogy semmi komoly.

- Már tegnap este el akartam mondani, de nem akartam elrontani az örömödet. Ma elköltöztem tőletek.- mondta halkan, mire a szemeim nedvesedni kezdtek.- Nem akarok tőled semmit.- mondta ki egyszerűen.- Nem szeretnénk többet találkozni veled. Részemről ennyi volt. Tényleg sajnálom.

- Ha sajnálnád, akkor nem tennéd ezt.- mondtam könnyeimmel küszködve, de a hangom dühösen csengett.- Sajnálom, hogy nem vagyok olyan ribanc, aki az első randin megfekteti magát egy seggfejjel. Nem is érdekel. Te is csak egy tapló vagy a többi közül.- ezzel lenyomtam a telefont. Sírva borultam az ágyamra.- Mi lesz ezek után?- kérdeztem magamtól.

Sziasztok!

Most nem akarok sokat fecsegni! A rész... remélem tetszett nektek, igaz, hogy egy kicsit rövid lett, de most ilyen lett. :) Arra a döntésre jutottam, hogy ezt a blogot is szüneteltettem egy kicsit. Mivel tegnap engedtek ki a kórházból, szóval.... Szerintem itt és a másik blogomon is hétvégén várható rész. Tényleg sajnálom!

Puszi: Enchil!