17. Sötét dolgok!

Justin arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Nincs benne semmi düh, csak meg van lepődve, hogy egy srác ül itt mellettem. Lassan közelített felénk, míg kedves Alian boldogan állt fel, majd kezét nyújtva mutatkozott  be a fiúnak.

- Alien vagyok. Emelia egyik barátja, de reméljük nem sokáig.- kuncogott fel.

- Justin.- mondta komor hangon.- Szeretnék vele négyszemközt beszélni.

- Semmi akadálya, úgyis mennem kellett volna, mert az árú nem vár!- kuncogva kacsintott Justinra. Olyan furcsán viselkednek, mintha már régóta ismernék egymást, de szerintem csak képzelődök.

El kísértem vendégemet az ajtóig, majd egy rövid párbeszéd után elment, félve sétáltam a konyhába, ahol Justin volt. Idegesen markolta az asztalt, teljesen feszült volt, ha megszólalok robban a bomba, ha nem szólalok meg, robban a bomba. Most itt atomháború lesz.

- Justin- mondtam ki halkan és félve a nevét.

- Szóval, más fiúkkal is randizgatsz? Akkor én mi a faszt keresek itt?- halkan szűrte ki a fogai között, de nem sok kell mire lejár a bomba, ami itt robbanni fog.

- Egyedül éreztem magam, te csak aludni jártál haza.- öleltem át magam a karjaimmal, mert ezen a kijelentésemen nem lesz ilyen halk.

- Basszus! Tudod, én dolgozok! Nem csak itthon baszok mindenkivel!- ordibálta a képembe.- Megbaszott, igaz?

- Ja, dolgozol?- akadtam ki.- Amit te csinálsz, azt nem szokás munkának nevezni, hanem bűnözésnek lehetne titulálni! te ne merészelj velem így beszélni!- csaptam az asztalra, aminek következménye az lett, hogy a tenyerem éget, mint a tűz.

- Te ne merészeld rám emelni azt az nyávogó hangod!- hangja nem sugározott valami nagy örömöt.

- Nyávogó hangom?- akadtam ki.- Te meg egy igazi.. Ajj, utállak!- felsiettem a szobámba, majd erősen becsaptam az ajtót.

- Hülye picsa!- kiabálta fel,ő is elviharzott, de nem is érdekel, hogy hova megy.

Idegesen túrtam a hajamba, nem voltam elkeseredve, de szarul esett, amit mondott. Kezdem megutálni, amiket mostanában csinál, az nem normális. Néha részegen jön haza, vagy éppenséggel drogozni is szokott, olyankor mindig félek tőle, mert nem akarom, hogy megismétlődjön a régebbi esettünk. Inkább bekapcsoltam a gépet, majd teljes hangon bömböltettem a zenét.

Justin szemszöge

Tudhattam volna, hogy annak a szemét Aliannek ez a célja. A rohadt életbe! Idegesen vezettem a kedves barátomhoz. Teljesen ki vagyok fordulva magamból. Legszívesebben megölbém Emeliát és Alient is, de ezzel nem érek el semmit.

Idegesen vágtam be magam mögött az ajtót, mire a srác felfigyelt.

- Justin- kuncogott barátom.

- Mit akarsz ezzel elérni?- kérdeztem teljes düh alatt.

- Tudod, hogy tegnap ki jött haza Miamiból? És tudod, hogy kivel találkoztam tegnap?- mérges pillantásokat tett felém.

- Honnan a faszomból tudjam?- nevettem fel cinikusan.

- Tipped sincs? Tudod, úgy értesültem, hogy megölted Dantet, de tegnap találkoztam vele!- kiabált fel.

- Mi?- a vér megfagyott az ereimbe, szívem rohamosan dobogni kezdet. Végem van.

- Mi? Ezt én kérdezhetném tőled, hisz nem egy szelemmel vagy zombival találkoztam.

- Én.. nem is tudom..- nyögtem nehezen a szavakat.

- Tudod, semmi baj, de ez valamibe kerül és nem az életedbe, hanem más.  Sőt, még szerencse, hogy nem ölted meg.

- Mi?- ráncoltam a szemöldököm, mert nem értettem semmit.

- Csak szívatlak barátom!- röhögött fel Alian.- Ne haragudj, de nem hagyhattam ki, hogy milyen fejet vágnál, ha igazam lenne.- szinte hasát fogta, annyira nevetett.

- Nekem egyáltalán nem volt vicces. Mit akarsz a lánytól?- tértem a lényegre, közben belsőleg is kezdtem rendben lenni.

- Emelia? Nem tudtam, hogy a húgod.- vágott komoly arcot.

- A barátnőm.

- Oh, sajnálom, nem közölte, hogy van valakije, de akkor nem zavarom tovább a csajt. Te vagy a legjobb emberünk, szóval.- mosolyogva ütötte meg a hátam.- Holnap lesz a támadás.- hajtotta le a fejét, majd leült.- Tudod, arra gondoltam, hogy neked nem kell ott lenned, mert az eléggé szívás lenne számodra.

- Akkor jó.- mosolyodtam el.- Akkor megyek is, cső.

Tuti, hogy kamuzik ez a köcsög. De lehet, hogy én vagyok paranoiás. Inkább most kicsit szórakozok. Emelia meg rohadjon meg ott, ahol van.

1 hónappal később

  

Alian szemszöge

Pontosan este 22:00 órakor támadunk, de most még délután 17:34 van. 2 emberemmel jöttem az ellenséghez, hogy felmérjem a terepet, mert nem mindegy, hogy hova helyezem a bombát. 1 óra alatt végeztünk is a srácokkal. Nem sok dolgunk lesz, de annál nehezebb. Szerencse, hogy Dante halott, mert simán észrevett volna minket. Indítottam volna be a kocsit, de ebből a vacakból kifogyott a benzin. 

Valaki lecsapolta a kocsinkat. idegesen ütöttem a járműre, majd mérgesen kiáltottam fel. nem hiszem el, hisz eddig soha nem találták meg ezek a nyomorultak a kocsit, pedig szinte mindennap jártunk ide.

- Bocsi, de drága a benzin!- nevetett fel egy ismerős hang.

- Dante!- szűrtem ki fogaim között, majd idegesen fordultam meg. Neki már rég a föld alatt kéne poshadnia.

- Legalább sétálhattok 1 órát, mintha híztál volna. Hidd el nem árt!- köpött egyet elém, majd eltűnt. 

Csak kerüljön Justin a kezeim közé. Sokkal jobb ötletem van, minthogy azt a rohadékot megöljem.

Emelia szemszöge

 Néha-néha még találkoztam Aliannel, de Justin ezért megbüntetett. Egy hatalmas pofont kaptam tőle, sőt többet is. Szerencsére már 2 hete nem ütött meg. Most épp egy újságot olvasok, majd Justin idegesen ront be a szobámba. 

- Akarlak!- mondja ki egyszerűen, s nekem támad ajkaival. Újságot eldobja kezemből, ami a földön landol, majd az ágyra fektet. 

- Justin!- szólok erélyes hangon.- Én nem akarom!- kiabálok fel. 

De ő nem foglalkozik vele. nem tudtam kemény fogságából kiszabadulni. Felsőmet letépte, majd a nadrágommal szerencsétlenkedett. Alig tudtam felfogni, hogy ő mit tesz velem.  

Sziasztok! 

Úristen! Nagyon köszönöm a komikat! Imádlak titeket! És borzasztóan, sőt most ásom magamat el, hogy ilyet sokat késet a rész, de szinte ebben a hónapban végig büntibe voltam, utána meg szinte végig a barátokkal voltam :$ Tényleg sajnálom :$$ De szerencsére megérkeztem:) És hamarosan jön a másik blogomba is a rész!

Puszi!