2013. szeptember 11., szerda

18. Érzelmek







Mindent csináltam, hogy a fiú kezei közül kiszabaduljak, de nem sikerült. Sírva könyörögtem neki, de nem a szíve nem hatódott meg, sőt inkább vadabb lett, ami számomra szörnyű. Erőszakosan levette a fehérneműimet, majd mosolyogva mért végig. Belemarkolt melleimbe, én semmit nem tetem, mert tudtam, hogy innen nincs már menekülés. Behunytam szemeim, könnyeim szabad utat kaptam, hogy elindulhassanak, ha akartam volna, akkor se tudtam volna nemet mondani a fájdalmas cseppeknek. Justin mindvégig az arcomat figyelte, éreztem tekintetét magamon.

Erős fájdalmat éreztem alul, nem volt óvatos, nem volt gyengéd, sőt nagyon is gyorsan mozgott bennem. Elmondhatatlan fájdalmat éreztem, mintha a hasam szétszakadna. Már a fizikai és a lelki fájdalomtól zokogtam. Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Justin erősen befogta a számat, zavarja, ahogy sírok, majd erősen megragadta a kezemet és a fejem mellé tette. Nagyon gyorsan mozgott bennem, én semmi élvezetet nem éreztem de éreztem, amikor Justin mellém fekszik. Félve nyitottam ki szemeimet. A fiú levette az óvszer, majd kidobta a kukába. Ruháit hamar magára kapta, s már el is ment.

Sírva takartam be magam és öleltem át törékeny testem. Órákon keresztül csak sírtam, majd már csak szipogásom töltötte be a szobát. Lassan és fájdalmas testem álltam fel, majd a fürdőszobába sietem, hogy lemossam magamról a piszkot, ezzel együtt a rossz emléket is, de sajnos az nem fog eltűnni. Ahogy mostam magam véreztem. gyorsan megtöröltem magam, majd az ágyneműt is lecseréltem és kimostam, mert az is véres lesz, Justin túl durva volt, ez még napokig fog fájni.

Nem tudom, hogy most mit tegyek, mert lelkileg teljesen halott vagyok. Annyi kérdésem lenne Justinhoz, hogy miért tette ezt, de félek tőle, ha egyszer megtette akkor többször is megtenné. Félek, hogy visszajön, de reménykedek benne, hogy nem. Bezártam a bejárati ajtót, elhúztam az összes függönyt, majd a szobám ajtaját is bezártam. Térdeimet átölelve ültem az ágyamon és gondolkoztam. Teljesen egyedül éreztem magam ezen a világon. Anyum hónapokra elment, barátnőm elfordultak tőlem, akit eddig szeretem, megerőszakolt. Alian se kereset, akkor minek vagyok még egyáltalán ezen a földön? És még ezekhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, de Isten okkal teremtett a földre. Nem vagyok vallásos, de amikor valami szőrnyű dolog történik mindig hiszek az istenbe.


3 nappal később 

Justin a történtek óta nem láttam, de nem is hiányzik. Még mindig van enyhe fájdalom, de nem olyan vészes, mint az elmúlt 2 napban, az ajtókat nem nyitottam és a függönyök is úgy maradtak. Alig ettem valami, de semmi nem megy le a torkomon. Már sírni sincs erőm, élni se akarok, de muszáj.
Most is a tv-t nézem, mint mindig, majd meghallom a csengőt. Ijedten ugrok fel, majd gyorsan kikapcsolom a Tv-t. Szívem hevesen verni kezd, mert fél a kinti személytől, aki bárki lehet. Csengő többször is megszólal, de én nem merem megközelíteni az ajtót, majd kopogás következik.

- Emelia, kérlek nyisd ki az ajtót!- Alian türelmetlen hangja cseng az fa mögül. Szívemről nagy kő zuhan le, ahogy az ő biztonságot nyújtó hangja csapja meg a fülem. Sietve nyitom ki neki az ajtót, majd szorosan megölelem, amit ő, majdnem hátra esik.

- Annyira örülök, hogy itt vagyok.- bújok a nyakába.

- Kicsit hamarabb is nyithattad volna az ajtót!- mondja idegesen, mire elszakadok tőle.

- Tudom, de.. Mindegy- zárom le a témát, majd beengedem magamhoz.

- Jól van. Mizujs veled mostanában?

- Élek- mondtam egyszerűen.

- De jól vagy?- simogatja a hátam.

- Igen, csak álmos vagyok- kuncogok fel, mire ő mosolyogni kezd.

- És Justin?- kérdezi félve.

- Nem tudom, nem beszélünk, de nem is hiányzik. Kérsz valamit?- tereltem el a témát.

- Nem köszönöm. Mást kérek- hajol közel hozzám.

Halkan szuszogok, mert lehet meg fog csókolni, de lehet, hogy nem. Nem tudom, hogy engedjem neki, vagy ne. Végül azt veszem észre, hogy nedves akai az enyémmel érintkezik.Nem voltak erőszakosa, sőt gyengédek voltak egy fiúhoz képest, majd végül hosszas percek után megengedtem neki, hogy megismerje a nyelvemet.



Sziasztok!! 

Végreee itt a részt! Köszönöm szépen a komikat 1000 puszit küldök nektek!!<3<3 Nagyon köszönöm! :) Remélem mindenkinek jól megy a suli:)))) És akkor szeretném közölni, hogy én is "beindítom" a blogcserét:) Szóval küldjétek nyugodtan a blogjaitokat! Jó 

             Puszi:Enchil!<3 

12 megjegyzés:

  1. jó lett!!siess a kövivel!!:):)*_*

    VálaszTörlés
  2. Hali,Csajos!
    Imádom ezt a blogodat IS és a másikat is! ; )
    Eszméletlenül jól írsz!
    és ÉN kérlek meg rá,hogy NE kételkedj az írásodban.Én is szoktam,hogy talán nem jól írok,vagy maga a sztori nem jó,de aztán rájövök,hogy csak úgy lehet jó,ha először magamba bízok.-Nos,igen.Én eléggé pozitív és hívő lélek vagyok,de azon kívül ugyanúgy viselkedek,mint a "többi" ember,szóval csak annyi a lényeg,hogy higgy magadba! ; )
    Amúgy meg,szeretnék cserét!(A blogokat mindjárt belinkelem.)
    Siess a következő résszel,pusza! : )
    http://nomattertheage.blogspot.hu/
    http://justinandcristal.blogspot.hu/
    http://takeyoumaffiajustinandisa.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KLöszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! :) A blogokt teszem is ki. :))

      Törlés
  3. Szia:)) Wááh...ez a rész is eszméletlen lett..végig izgultam az egészet:DD nagyon-nagyon várom a kövit *.*

    VálaszTörlés
  4. Baszki csajszi,mikor hozod már??:D Bocsi a csúnya beszédért de már nagyon várom:) SIESS!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, ezen a héten hozom a folytatást!! :DD

      Törlés
  5. A FEAR 2 MEGTALÁLHATÓ ITT!! ---------------------------------------------------> http://loveisdangerousjustinandevon2.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legalább egy e-mailt igazán írhattál volna, hogy hé, esetleg írhatom tovább a blogod, mert láttom te nem írod. Köszönöm, aranyos, hogy folytatni akarod, de nem kell, mert már én továbbra is csinálom.

      Törlés