20. Atlanta

Emelia Wonderful szemszöge

A halálomat kívánom, hogy bárcsak valamilyen módon most rögtön meghalnék. Egyszerűen nem tudom elviselni ezt a szenvedést, nem akarok prostituált lenni, nem akarom, hogy idegen vén férfiak érjenek hozzám, ebbe bele fogok örülni. Anyát se értem, hogyan volt szíve a lányát fél évre magára hagyni, úgy volt vele, hogy a kis Justinkája vigyázz rá, mert ő olyan ártatlan, hát akkor hatalmasat tévedt, ha tudná, hogy már soha többet nem fog látni, de meg is érdemelné a szenvedés, hisz neki a karrier fontosabb, mint a gyereke. Bárcsak apához mentem volna anya helyett, akkor most békésen élném a zűrmentes életemet Atlantába, de nem, nekem itt kellett maradnom, hogy most egy életen át szenvedjek. Egyszer jussak ki innen, mert az biztos, hogy nem maradok itt, apához megyek. Lépteket hallottam, majd az ajtó már nyitva állt. Medi és egy 40 éveiben járó nő állt ott, akik kedvesen mosolyogtak rám, én csak megszeppenve ültem.

- Szia kedvesem.- ült mellém a korosabb nő.- Nem kell megijedned, mert én leszek az orvosod, majd csinálnunk kell egy vizsgálatot, hogy voltál már nemi kapcsolatban vagy nem.- itt a szívem hevesen elkezdett dobogni, mert ha kiderül, hogy már nem vagyok az, akkor engem már beállítanak. Justin hibája, mert erőszakkal vette el az ártatlanságomat.
- Emeli, majd még később lesz a vizsgálat, csak szeretnék veled beszélni, hogy itt mik a szabályok.- fogta meg mosolyogva a kezem.
- Esetleg nem lehetne, hogy én most haza megyek és elfelejtem ezt az egészet?- kérdeztem szipogva.
- Sajnálom.- nézett rám nagy szemekkel, mire én sírni kezdtem.
- Ma este már kezdesz. Egy klubban leszel, ahol csak ki kell szolgálnod az italokat, ha esetleg valamilyen férfi fogdos, akkor nem szabad neki ellent mondani, mert mindent a vendégért szabály van nálunk. körülbelül 1 hónapig fogsz szolgáló lenni, majd táncos leszel.- mondta halkabban.
- Nem akarom!- sírva borultam a párnáim közé, könnyeim akaratom ellenére csak úgy folytak kifele, közben valaki a hátamat simogatta.- Nem lehetne, hogy inkább megöljetek?- kérdeztem sírás között.
- Ne mondj ilyen butaságot!- ölelt meg Medi, én csak fejemet a vállába temettem és sírtam.- Nincs semmi baj!- ölelt szorosabban.- Figyelj, van 2 hónapod, addig bármi megtörténhet, próbálok beszélni Aliennel, hogy max felszolgáló vagy táncos legyél, rendben?- fogta meg az arcomat.
- Köszönöm.- néztem szemeibe.
- Akkor indulhatunk a vizsgálatra?- kérdezte a 40 éveiben járó nő.- Jaj, még be se mutatkoztam, Anna vagyok az orvosod.- nyújtotta mosolyogva kezet, amit én félve ráztam meg.

Később

- Emelia, úgy tudtam, hogy még nem volt nemi kapcsolatod.- nézet rám sajnálkozó tekintettel Anna, mire én elbőgtem magam, mert újra előjött, amit Justin tett velem aznap este.
- Engem, meg-megerőszakoltak.- nyögtem ki nehezen a sírás miatt, újra csak a könnyeim peregtek le az arcomról.
- Istenem, annyira sajnálom!- ölelt át Medi, mire csak jobban zokogtam.
- Szerintem adjunk be neki egy nyugtatott, mert ez most sok volt így neki.- simogatta hátamat a nő.

Justin Bieber szemszöge

Egész nap vártam, hogy a telefonom csörögjön, remélni tudom, hogy segítenek Emelia kiszabadításában. Már lassan este 10 óra, de még sehol semmi, veszett ügyem lesz úgy érzem. Ha ők nem segítenek, akkor egyedül fogom megmenteni, utána kilépek az életéből, örökre. Percek elteltével a telefonom eszement rezgésbe kezdett, mire én sietősen kaptam fel.

- Igen?- szóltam bele a kütyübe.
- Justin!- egy komor hang érkezett, ami Dante szájából hangzik.- Hosszú veszekedés után- itt egy nagy levegőt vett- segítünk.
- Komolyan?- örültem meg.
- Egy feltétellel!
- Mégpedig?
- Elhagyod ezt a várost.- erre egyáltalán nem számítottam, de végül is úgy terveztem, hogy kilépek Emelia életéből.
- Rendben.
- Akkor mi mindent megbeszélünk, majd elmondjuk, hogy mi lesz a feladatod.
- Semmi beleszólásom nincs?- lepődtem meg.
- Nincs, este kilenckor találkozzunk a lány házánál.- ezzel le is tette a telefont. Nem szeretem, ha nincs semmi beleszólásom az ügybe, amibe én is benne vagyok. Mindegy, most az egyszer túlélem.

Este 9 óra, Emelia házában 

- Szóval, akkor Alian arról híres, hogy a csajokat futtatja.- mondta a tényeket Drew.- Szerencsére Eliának van egy kis előnye, hogy könnyebben hozzá tudjunk férni, mert még szűz.- itt egy kicsit megdermedtem, de nincs mitől tartanom, hisz úgyse tudják meg.- Igaz Justin?- nézett rám szúró tekintettel a régi barátom, majd biccentettem egyez, ezzel jelezve az állítását, hogy igaz.- Remélem, mert egy orvosnál is ki fogják vizsgálni.- Drew tekintetét nem vette le rólam, hogy esetleg azt mondjam, igen megbasztam a csajt. Erre egyáltalán nem számította, hogy Alien orvoshoz is viszi az újdonsült lányokat, basszus, remélem Liát még nem állította be.- Akkor, ma este páran, akiket Alien és a bandája nem ismer, köztük én is. Bemegyünk a klubba, Alian minden este ott szokott lenni, szóval miatta nem kell aggódnunk. justin, te pedig kint fogsz várni a kocsiban.- nézett rám unottan, legszívesebben neki álltam volna, hogy én nem fogok tétlenül ülni a seggemen, de nélkülük nem megyek semmire.
- Oké, akkor induljunk.- sietősen mentem az ajtóhoz, de senki nem követett, mire én egy fura arckifejezéssel néztem rájuk.
- Indulás!- mondta Drew, majd mindenki megindult. Gondolhattam volna, ezzel jelezték, hogy nekem semmi hatalmam köztük.

Emelia Wonderful szemszöge

Továbbra is könnyes arccal kuporodok ebben a retkes pincében, szerencsére Medi elintézte nekem, hogy ma szabadnapot kapjak. Valami undorító volt felszolgálónak lenni, mindenféle idegen pasik fogdostak, de ami a legrosszabb, hogy 40-50 évesekkel van tele a hely, azt hittem, hogy sírva szolgálom ki a vendégeket, párszor elszakadt a cérna, de szerencsére a lányok nagyon kedvesek voltak, így sikerült megnyugtatniuk, de nem szeretném ezt újra átélni. Senki nincs az alaksorba rajtam kívül, mert most minden emberre és lányokra szükség van, olyan sok a vendég, hát nem is kicsi az a klub. valahogy el kéne innen menekülnöm, de lehetetlen, az ablakon rács van, az ajtó be van zárva, sehogy nem tudok elmenekülni. Összerogyva sírtam a sarokba, öngyilkos leszek, ha most nem fogok kiszabadulni. Lelkileg teljesen elestem, hisz megerőszakoltak, majd elraboltak és egy undorító munkára kényszerítenek. nagy nehezen álltam fel a hideg kőről, majd valami éles tárgy után kerestem, hogy ereimet felvágjam, ezekkel a gyilkos gondolatokkal a fejembe kerestem valami után, mire az ajtó kicsapódott és én félve kiabáltam fel, majd néhány könnycsepp elhagyta a szememet, ami nem meglepő dolog.

- Emelia!- jött felém Justin, mire én sírva hátráltam.- Hé, nem kell félni.- ölelt szorosan magához, mire én a vállába kapaszkodva sírtam.- Figyelj, mi most gyorsan lelépünk erről a helyről.- aprót bólintva jeleztem, hogy menjünk. Megfogta a kezemet, majd gyorsan végig suhantunk a folyosón, majd fel a lépcsőn, beszippantottam a friss esti hideg levegőt, amire a tüdőm egy köhögéssel váltotta fel a benne lévő piszok levegőt. Egy nagy fekete kocsihoz mentünk, aminek az ablaka be volt sötétítve.- Küldök a srácoknak egy sms-t, utána elhúzunk erről a helyről.- mondta a tervet Justin.

Arra lettem figyelmes, hogy a kocsi hangos bugásba kezd, majd kikanyarodik ebből az élettelen helyről, próbálok mindig másra gondolni, de az emlékezeteim beakadtak, mert a megerőszakolás a ez eltelt napok gördültek a szalagon, közben pár sós víz hullt le a meggyötört arcomon, nem tudok ellene semmit tenni. lelkileg teljesen összetörtem, túl sok volt ez az esemény számomra, ennyi mindet én se tudok cipelni a vállamon, túl sok volt a teher és elestem, lelkem kezdi feladni, semmi nincs ami egy apró szikrát gyújtana benn, hisz akit azt hiszem, hogy elrejtve szeretem, megerőszakolt, akivel azt hittem, hogy segít nekem elfelejteni Justint, elrabolt, majd erőszakkal egy undorító munkára késztetett, barátnőim elhagytak, mert én nem foglalkoztam velük, igazuk van, édesanyám nem nevel, hónapokig nem is találkozzunk, mert neki fontosabb a munkája, mint én. Senkinek nem kellek ezen a világon. Csak bámultam kifele az ablakon, semmire nem figyeltem, nem tudtam, hisz a gondolatok ellepték az agyam és semmire nem tudok koncentrálni, de egy hang kihúzott az emlékekből.

- Emelia!- szólalt fel hangosabban, mire én tekintetemet rá vezettem.- Már ezerszer szóltam, úgy nézel ki az ablakon, mintha egy zombi lennél. Nem pislogsz és csak néhány könnycsepp hagyja el a szemed, minden rendben van veled?- tette kezeit a vállamra, mire én egy lökéssel lelöktem magamról.
- Persze, minden rendben van.- végül felfedeztem, hogy a házunk előtt vagyok, ki akartam szállni, de az ajtók be voltak zárva, mire szívem hevesen elkezdett dobogni, mert akaratom ellenére be voltam zárva, megint.
- Kérlek, engedj ki.- mondtam neki halkan.
- Addig nem, míg el nem mondod, hogy mi történt.- barna szemeit mélyen az enyémbe fúrta.
- Megerőszakoltál, elraboltak, majd egy undorító munkára kényszerítettek és engednem kellet, hogy idős emberek fogdossanak.- emeltem fel a hangom.- Tönkre tetted az életemet!- kiabáltam rá és tekintetét kerültem.
- Sajnálom.- motyogta halkan.
- engedj már ki ebből a kibaszott kocsiból!- kiabáltam rá sírva, majd egy kattanás és én kiszálltam a fekete járműből.- hagy engem békén! Soha a büdös életben nem akarlak látni! Szánalmas vagy, soha, de soha ne merészelj meglátogatni!- erősen mondtam neki, majd bementem a házamba és az ágyra dőlve sírtam, megint.

2 héttel később

Anyummal egy hatalmas vita közt váltunk el, mert felhoztam neki, hogy apához megyek, persze neki ez az ötlet nem tetszett, de én a gyámsággal fenyegetőztem, mire már engedte is. Elmondtam neki, hogy én ezt már nem tűröm tovább, hogy ő mindig dolgozik én meg neveljem magam, az elrablásról és a megerőszakolásról semmit nem mondtam neki, ha ő itthon lett volna, semmi bajom nem esett volna. végül apa lesz a gyámom, már nála lakok. Most tettem ki az utolsó tárgyat a barna polcra, ezentúl megváltozok, nem engedem, hogy újra lelkileg megöljenek, mivel orvoshoz járok. Még mindig nem tudtam feldolgozni a történteket, de majd lassan sikerülni fog.

- Vacsora!- kiabált fel egy rekedtes hang, ami apa tulajdonában áll.
- Indulok!- mondtam mosolyogva, igaz, hogy ez itt a második napom, de mér most szeretem.
- Jó étvágyat drágám.- mosolyogva simogatta meg a fejemet, mire én csak kuncogtam egyet, majd ő is csatlakozott hozzám az evésben.
- Tudod, nagyon örülök, hogy én lettem a gyámod, mert nagyon hiányoztál.
- Igen, kevés volt egy hónapban egyszer látni egymást.- kaptam be egy húsit.- És már hiányzik a felügyelet, mert anya sose volt otthon, én pedig ügye, mint minden fiatal- itt lehajtottam a fejem- eljártam bulizni, barátnőmet elvesztettem, anya sose volt otthon, szóval.
- Értelek kicsim.- fogta meg apa a kezem. Gondolom nem is vagy rá büszke, de itt lesznek szabályok.- nézett rám fenyegetően.
- Tudom, te mindig is szigorúbb voltál, mint anyu, ő neki a karrier a mindene, de ez semmi, mert a volt barátja fiára bízott, aki tőlem egy évvel fiatalabb, gondolhatod.
- Ennyire felelőtlen volt, hogy egy idegen fiút kért meg, hogy vigyázzon rád? Tudtam, hogy neki mindene a munka, de hogy ennyire.- rázta apa a fejét.
- Mindegy, új életet szeretnék itt kezdeni.- mondtam magabiztosan.
- Izgulsz a holnapi nap miatt?
- Még nem, de majd reggel fogok.- nevettem fel.
- Szerintem nem lesz veled baj, mert neked mindig sikerül beilleszkedni, hisz barátkozós vagy.- mondta apa az egyik tulajdonságom.
- Remélem igazad lesz. De én most megyek készülődni a holnapi napra.- adtam apának egy puszit, majd szobámba indultam.

Gondosan bepakoltam a táskámba, kikészítettem a ruhámat, megágyaltam. Most pedig készülök zuhanyozni. Megkerestem a pizsamámat, majd telefonnal a kezembe indultam is, beindítottam egy lassú számot. Megnyitottam a csapot, majd engedtem, hogy a vízcseppek leperegjenek a meztelen testemen, és hogy ezzel levigye a nap piszkait. A melegtől libabőrös lettem, olyan jól esett, ahogy a forró víz végig folyik a testemen, bárcsak belül is így lefolynának az érzelmek, de sajnos nem. Bevallom, hogy hiányzik, a történtek ellen is, mert szeretem, valahogy  elérte, hogy beleszeressek. Idegesít, hogy mindig ott van fejemben. De nem szerethetem, hisz miatta kellett rémes dolgokon keresztül mennem, ahogy arra a napokra gondoltam, elfogod a sírás és a könnycseppek lehulltak az arcomon a vízzel együtt. Elvégeztem még a többi dolgot, majd magam köré tekertem a fehér törölközőt, ami elfedi testem. Lekezeltem arcomat, megmostam fogamat, hajat szárítottam, majd felvetem a pizsamámat, végül lefeküdtem, hogy holnap fitten és üdén keljek.



Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a komikat, örülök, hogy nem vesztettem el az olvasóimat. :) szerencsére ez a rész is megszületett. Mostantól igyekszek minden héten egy részt hozni. :) Remélem ez a rész is tetszett nektek, várom a komenteket! Puszi! Nem tudom, hogy nektek van-e Tumblr-ek, mert nekem van, ha gondoljátok kövessetek be és én is bekövetlek titeket--> http://maradjpozitiv.tumblr.com/
És persze askon is lehet még kérdezni, bármit.--> http://ask.fm/Enchil
van twitterem, amit nem linkelek, hanem lehet nekem írni és ott is lehet engem követni, én is visszakövetlek titeket. :)