21. Motoros

Lassan sétáltam a sötét utcán, hisz a téli napoknak köszönhetően még reggel sötét van, de hamar megérkeztem a buszmegállóba. Gyomrom egyre jobban kezd szűkösebbé válni, hisz ma kezdek az új iskolába, félek, hogy ilyenkor januárban mennyire fognak befogadni. Vajon itt lesznek stréberek és menő bontások. Már ezerszer elképzeltem, hogy milyen lesz, lehet mindenki a nyakamba ugrik, de az is lehet, hogy flegma fejjel néznek végig rajtam.  Ezekből a képzeletekből a busz zavart meg, így remegő végtagokkal szálltam fel, majd egy kedves néni mellett foglaltam helyet.
A busz hamar megérkezett, majd félve tettem le a lábamat a talaja, nagy levegőt vettem és elindultam a hatalmas épület felé, amit iskolának neveznek. Lépteim mindenkinél hangosabbnak számítottak, hisz én vagyok az újonc, így minden szem rám tévedt. Kihúzva magamat tűrtem a pillantásokat, de lépteim sietősen haladtak végig a folyóson, ami az irodába vezetett. Apu már mindent elintézett, én csak az órarendet és pár papírt kapok. Illedelmesen kopogtattam a nagy fehér ajtón, majd kilincset lenyomva léptem be.

- Jó reggelt!- köszöntem a bőrszékben ülő igazgató úrnak.
-  Jó reggelt, miben segíthetek?- nézett fel a szemüvege alól.
- Én vagyok az új diák, Emelia Wonderful.- mosolyogtam a 40 éveiben járó férfira.
- Igen, tudom már. Akkor kapsz egy órarendet és a tankönyvekhez való papírt- tette le a fehér lapokat, amit én kezeimbe vettem.
- Köszönöm szépen, viszlát!- elköszöntem, és megindultam a 212-es terem felé.

Még egy emeletet kell mennem, félve léptem a lépcsőkön, szívem hevesen vert, tenyerem izzat és teljesen az izgalom alatt voltam, hisz soha nem lehet tudni, hogy jelenleg mi lesz, lehet befogadnak, de lehet, hogy nem. Fekete betűkkel ki volt írva az ajtóra, hogy 212, nagy erőt vettem magamon, majd bekopogtam. Félve nyomtam le a kilincset, majd ajtót kinyitva léptem át a küszöböt, minden egyes szem rám szegeződött, én pedig csak az 50 éveiben járó tanárt figyeltem.

- Szia kedvesem.- - húzott magához.- Mrs Body vagyok, az osztályfőnököd, ez pedig az osztály.- mutatott a többi velem egykorú gyerekre.- Gyerekek, ő itt Emelia Wonderful, az új leányunk.- mondta nagy örömmel a hangjába.- A negyedik padban van egy szabad hely, foglalj ott helyett.- egy lány ült ott, akinek a szeme kék, mint a tenger, haja olyan göndör, ami ritkán adatik meg, arca olyan sima, mint a kisbabáké.Nagyon szép lány, bármit megadnék, ha én is ilyen gyönyörű lennék, mint ő, semmi smink nincs rajta csak egy szempillaspirál. Leültem a szőkeség mellé.

- Szia, Emelia vagyok!- nyújtottam a kezem mosolyogva.
- Amanda- fogatta el a kezem.- Miért jöttél át ebbe a suliba?- igen, számítottam erre a kérdésre.
- Költözés.- mondtam kuncogva.
- Oh, értem.- mosolyodott el.
- Jó suli?- érdeklődtem az iskola után.
- Eddig az volt.- nézett rám, majd folytatta- Csak pár tanár bunkó, az osztályba néhány ember kicsit beképzelt, de eddig a csajok tök normálisak voltak, de 2 héttel ezelőtt egy srác jött a suliba, eggyel felettünk jár. A lányok teljesen bezsongtak, azóta minden lány flegma lett.
- Komolyan? Ez brutális, én egy pasi miatt se változnék meg.- ráztam a fejem.
- Ohh, akkor te vagy az én emberem.- nevettünk fel.
- A sulit körbevezeted nekem?- néztem rá kedvesen.
- Az a baj, hogy az osztály ketté van osztva, én pedig nem veled leszek.
- Oh, értem.- szomorodtam el, mire ő megdörzsölte a karomat.

Megszólalt a csengő, mire mindenki nyüzsögni kezdett, cuccaikat pakolták össze, köztük én is. A csengőnek annyira nem örültem, mert nem ismerek senkit, csak Amandával beszélgettem pár szót, de akkor is, olyan rossz, hogy ő nem velem van. Majd a szőke padtársam hangjára lettem figyelmes.

- Emelia, várj meg!- arcán hatalmas mosoly kerekedett, ahogy megfordultam és rá vártam, majd vele együtt egy barna hajú lány, akinek a haja vége szőke, csatlakoztak hozzám.
- Emelia vagyok.- nyújtottam neki is mosolyogva a kezem, mire ő is ugyan így tett.
- Szia, Nina vagyok!- ölelt meg, mire kicsit meglepődtem, de én is visszaöleltem.- Mi egy csoportban leszünk, bemutatom neked a sulit.- nézett rám csillogó szemekkel.
- Uh, az jó lenne.- mosolyogtam rá, majd kezemet megfogva indultunk el.
- Most angol óránk lesz, férfi a tanár, de ritka jó fej.- továbbá elmondta, hogy melyik tanár milyen, amit ennyi idő alatt nem tudtam megjegyezni, de majd idővel beletanulok.- Számíts rá, hogy a nagyobbak kicsit piszkálni fognak, hogy te vagy az új csaj, meg ilyesmi jellemzőket.
- Tényleg?- kerekedtek el a szemeim.- Nagyon örülök neki, de nem is érdekel, inkább az a lényeg, hogy eltudjak igazodni a suliban, mert a régihez képest eléggé nagy.- nevettem fel.
- Majd én segítek mindenben.- szorított a kezemre bátorítást képen.
- Nina!- kiabálta a nevét egy fiú, mire a lány megfordult- Az ofő keres!- intett neki, hogy menjen oda.
- Figyelj, a terem a folyosó végén van.- mutatott egy ajtóra, ebből gondolom oda kell mennem.- Figyelj, inkább ülj le a padra és várd meg míg ez az osztály elmegy, mert itt durván beléd fognak kötni.- megütötte a vállam, majd elsietett. Engem ezek nem érdekelnek, ha belém kötnek akkor tegyék meg, ha jól esik nekik, de hogy engem hidegen hagy, az egyszer biztos. Emelt fővel sétáltam a rémisztő diákok között, igen a kísérőmnek igaza volt, hogy páran beszólnak, de engem nem érdekel.  Szerencsére eltaláltam a teremig, majd beléptem.
- Azok a felsős fiúk egy kicsit sokat képzelnek magukról, pedig olyan rondák, mint a bűn.- ráztam a fejem, mire a teremben lévők felnevettek.
- Megkaptad a beszólásokat?- kérdezte hátul egy lány.
- Igen, de tiszta szánalmasak.- vágtam le magam a padra.

Az iskola szerencsére hamar eltelt, aránylag jól is éreztem magam, az osztálytársaim nagyon kedvesek. A tanárokkal is lehet hülyéskedni, bár nem mindegyikkel, de a legtöbbel igen. buszmegállóba sétáltam Amandával és Ninával, mire egy motoros srác, aki ide jár, szándékosan belement egy pocsolyába, ami a nadrágomra csapódott, a fekete járművőn egy tiszta feketében lévő gyerek ült, majd nekem intett egyet, s elsuhant a járgányával. Én csak idegesen mondtam pár szót a gyerekre, mire a mellettem levő lányok nevetni kezdtem, majd velük együtt én is nevetésbe törtem ki.

Hetekkel később 

A motoros gyerek továbbra is folytatja a játékát, mert szerinte az vicces, ha mindig lecsap sárral, esetleg vízzel, nem tudom, hogy ki lehet az, de most már kiderítem. Szekrényemhez vezettem az utamat, majd kivettem a szükséges dolgokat, majd megindultam a tanterem felé, majd a csajoknak köszönve leültem. Becsengőig dumáltunk, de nekem valahogy a kedvem most a mínuszban jár, nem tudom miért.

Ma kaptam még plusz 30 percet, büntetőből, mert késtem 5 percet a kémia óráról, hát csak rossz kedve volt a tanárnak, ahogy letelt ez a röpke fél óra, cuccaimat összedobálva futottam le a lépcsőn a buszmegállóba, de felesleges volt, mert pont előttem haladt el a jármú, remek várhatok még 20 percet, már teljesen éhes is vagyok, nem hiszem el, hogy még itt dekkolhatok. Hangos bugást, majd a lábamtól 1 cm-re lefékezett a fekete motoros srác.

- Normális vagy?- mondtam egy kicsit hangosabban, de nem érdekelt, mert így is teljesen kész voltam.- Mi a faszt keresel egyáltalán a járdán, nem jártál iskolába, hogy megtanítsák neked? Húzz már el innen a francba, mert nagyon idegesítő vagy!- mire ő csak nevetni kezdett, de ez nekem egyáltalán nem volt mulatságos.- Röhögjél is a sisakod mögött, gondolom azért van rajtad, mert olyan csúnya vagy, hogy az emberiség kihalna.- arcomra egy gúny mosoly keletkezett, mire a srác idegesen markolászta a kormányt.
- Szerintem nem akarod tudni, hogy ki vagyok. Egyébként, én is ebbe a suliba járok, olyan jót nevetek rajtad, amikor így felhúzod magad.- kuncogott fel.
- Jól van, nevessél, ha jobban esik.- forgattam meg a szemeim, majd felvettem a kabátom.
- Vigyelek el?- tette fel a számomra meglepő kérdést.
- Oh, nem is ismerlek.
- Van barátnőm.- mondta komolyan.
- Rendben, de csak most az egyszer. van sisakod?- léptem oda hozzá.
- Nincs.- megpaskolta maga mögött a helyett, hogy üljek mögé.
- Nem adod ide a sisakod?- kerekedtek el a szemeim.
- Eltaláltad. Ülj már fel, mert még sok dolgom van.

Felültem a fekete két kerekű járműre, majd  fiú lassan elindult, eddig mindig gyorsan száguldott, de most rám figyelemmel van, így lassabban ment, közben elmondtam neki, hogy merre lakom. Kicsit tovább tartott az út, mert még bemutatott pár környéket. Nagyon figyelmes, hangja mély és rekedtes, Justinéra emlékeztet, mire egy kicsit el is szomorodtam.

- Mi a baj?- simogatta meg a hajam.
- Áh, semmi.- nevettem fel kínomban.- Köszönöm, hogy haza hoztál.- mosolyogtam rá.
- Igazán nincs mit, gyere, öntsd ki nekem a lelked.- kuncogott fel, de a sisakot még mindig nem vette le, ami egy kicsit zavaró, mert olyan, mintha magammal beszélgetnék, mivel tükrözi a fekete fejvédő, többször is kértem, de akkor se volt méltó levenni.
- Nem fogom neked elmondani a bajomat, hisz csak egy napja ismerlek.- mondtam mosolyogva, hogy ne vegye sértésnek.
- Van egy ötletem, akkor én minden reggel elviszlek a suliba, akkor mondunk egymásnak valamit, te is magadról és én is magadról, majd suli után is mindig hazaviszlek, és akkor is mondunk egymásnak valamit. Na, benne vagy?- nyújtotta kezét.
- Benne!- tettem kicsi kezeimet az ő hatalmas kesztyű fedett tenyerébe, mire ráfogott és megrázta.
- Mi a baj?- tért hangja a komolyabb irányba.
- Csak a hangod hirtelen hasonlított egy srácéra, akit szeretek, vagyis nem tudom, hogy mit érzek iránta.- hajtottam le a fejemet.
- Srác?- kérdezte meglepődve.
- Ühüm.- szemem a betont kémlelte, mert éreztem, ahogy könnyeim kezdnek furakodni a szemembe.
- Figyelj, egysz...- de nem tudta befejezni, mert apa mély hangja ütötte meg a fülemet.
- Elia, kapkod magad, mert elkésed az orvost!- nézett rám szigorú pillantásokkal.
- Rendben!- kiabáltam neki vissza, mire ő biccentett, majd bement a házba.
- Milyen orvoshoz kell menned?- hangja egy kicsit aggódó volt.
- Majd holnap tedd fel a következő kérdést, mert ma már feltetted a mai kérdésed.- kuncogtam fel.- De én nem tudok rólad semmit.- himbáltam a karomat.
- Voltak sötét korszakaim, amiből nagyon nehezen tudtam kilépni, de szerencsére sikerült.- kuncogott fel.
- Szerencse, hogy sikerült, mert nem mindenkinek megy.- mosolyogtam rá.- Nekem most mennem kell, köszönöm, hogy elhoztál, holnap reggel várlak.
- Hányra?- indította be a motort.
- 7:10?- tettem fel a kérdést.
- Megfelelő.- mondta érzelmesen, majd elhajtott mellettem, de előtte még intett.

Lépteimet lassabbra vettem, jó érzés, hogy így próbál közeledni felém, legalább tudom, hogy nem fiú és lányként tekintünk egymásra, hanem barátként. Már hiányzik egy fiú barát, aki mindig jól megmossa a fejemet, amikor valami hülyeséget csinálok, ez hiányzik az életemből. Alsó ajkamba haraptam, hogy mosolyomat eltüntessem. Benyitottam, majd apával találtam szembe magam, aki a cipőjét veszi fel.

- Gyorsak iszok, és mehetünk is.- dobtam táskámat a kanapéra, majd konyhába vettem az irányt. Kivettem egy poharat, amibe narancslevet töltöttem, ami le is csúszott a torkomon.- Mehetünk!- kiabáltam a korosodó férfinak, aki készen állt az ajtóban.
- Indulás!- tolt ki az ajtón.- Azt hittem, hogy soha nem készülsz el, van 10 percünk.- idegeskedett apa.
- Ne aggódj, mert még jobban meg fogsz őszülni.- nevettem a kijelentésemen, ami apának nem nagyon volt mulatságos.
- Amúgy, ez a motoros gyerek- károgott, majd folytatta- nem az, akit nekem annyira szidtál, mert mindig lecsap.
- Lekéstem a buszt, ha ő nem hozz haza, akkor elkéstem volna.- kacsintottam rá, mire ő csak nevetett rajta.
- Bejön?- tette fel számomra a cikis kérdést.
- Dehogy, csak barát.- mosolyogtam rá.
- Jól van.- ajkai felfelé görbültek, mint nekem.

Szerencsére jól sikerült a mai terápia is, nem sírtam el magam, nem voltam szomorú, hanem boldogan meséltem, lehet, hogy a motoros srác az oka, nem tudom, de szeretnék mostantól mindig ilyen vidám lenni, remélem sokáig fog tartani.

Már a cipőmet húztam fel, a motoros gyerek miatt el fogok késni, mert nem jött, ő is csak egy hazudós pasi, mint a többi, mindig lehozzák a csillagokat, majd amikor megunják, lelépnek, mert nekik ez megoldás. Idegesen dobáltam lefelé kanapéról a párnákat, mert táskámat sehol nem találtam, végül a konyhaasztalon találtam rá, kicsit kupit tettem a nappaliba, de majd apa összepakol. Ajtót bezárva indultam meg, de megtorpantam, mert ott volt a motoros fiú.

- Már 10 perce várok rád.- mondta motorjának támaszkodva.
- Inkább én várok rád 10 pere!- mondtam idegesen.
- Én itt voltam óra 10-kor, de te nem jöttél ki.- ült a motorjára.
- Most szívatsz?- nevettem fel- Miért nem csengettél?- kérdeztem mosolyogva, majd én is felültem mögé.
- Nem mondtad- adta az egyszerű választ, végül motorját beindítva mentünk is a suliba.

Hamar megérkeztünk a diákok szerint nevezett börtönbe, megköszöntem a fuvart, majd sietősen mentem be a suliba, mert még át kellett nézem a matekot, hisz a szeretett tanárunk feleltetett, én meg persze semmit nem értek az anyagból.

Napokkal később 

- Most is köszönöm, hogy elhoztál.- mosolyodtam rá aranyosan.
- Úgy beszéltük meg, hogy mindig haza és elviszlek.- nevetett fel.
- Esetleg nincs kedved bejönni?- mutattam a ház felé.
- Tökéletes nekem itt kint, a motorom mellett.- ütögette meg a motort.
- Miért nem veszed le a sisakot? Olyan zavaró, mert úgy néz ki, mintha saját magammal beszélnék- nevettem fel.
- Ne is rimánkodj, mert nem fogom levenni.
- Okés, majd felültem a motorra vele szembe.- akkor beszéljünk.
- Kaptál engedélyt, hogy felülj a járgányomra?- kérdezte nevetve.
- Nekem mindent szabad- húztam ki magamat.
- Akkor a telefonszámodat is szabad?- nyújtotta a készülékét, én pedig gyorsan beírtam neki a számokat.- Köszönöm.- tette el. Valami rossz érzés kering el, mert nagyon jól érzem magam a társaságába, ilyet csak Justinnal éreztem, amikor vele beszéltem, nem szeretnék ettől a fiútól semmi többet, mert úgyis én szenvednék, de valami megfogott benne, a stílusa? Más nem nagyon tudott megfogni benne, hisz még az arcát se láttam, kezén mindig kesztyű van, ami csikit zavaró számomra.
- Az tök jó.- igazából nem tudom mit mondott, mert el voltam foglalva a gondolkodásában.
- Akkor hunyd le a szemed. Úgyis tettem, ahogy ő utasított, szemeimet lassan zártam le, majd vártam valamire, de nem arra, hogy ajkai az enyémet érintik meg. Elsőnek csak ajkait helyezte enyémre, mivel nem utasítottam vissza, így nyelve bejutást igényelt, amit rövid időn belül meg is kapott, lassú volt a csókunk, engedtük, hogy nyelveink táncoljanak. Kezeit a derekam köré helyezte, közben egyre közelebb húz magához, majd beletúr a hajamba, én is bele akartam az ő hajába túrni, de nem jött össze, mert a sisak rajta van, nem hiszem el, hogy csaj az üveges részt húzta fel.
- Ne már.- nyögtem, majd szemeimet kinyitottam.- Miért nem veszed le?
- Mert mennem kell!- küldött nekem egy puszit, vagyis gondolom, mert a szájára helyezte, majd elment.

Valami volt ebben a csókban, mintha Justinnal csináltam volna, de az nem lehetséges, hisz mi külön államban élünk, ő Kanadába, én pedig az Egyesült Államban. Lehet már végleg el kéne őt felejtenem, hisz mindig rajta jár az agyam.

Sziasztok! 

Köszönöm szépen, a komit, aranyos dolog, sajnos nem engedte, hogy válaszoljak rá, de amint engedi, válaszolni is fogok. :) Szerencsére megérkezett a rész, igaz, hogy rövid, de itt van. :)