26. Meglepő dolgok

Biztonságot adó övet kikapcsoltam, majd a fiú ölébe ültem, s nyakát kezdtem csókolgatni. Fenekembe markolt, s belőlem egy halk nyögés érkezett, amit ő kuncogással reagált. Pulcsiját levettem róla, kezem a felsője alá tévedt, ahol aránylag egy jól kidolgozott testtel találkozott. Justin ujjait a hajamba túrta, s uralma alá vette a bőrömet, szívni harapdálni kezdte. Élvezettel hajtottam hátra a fejemet, ő pedig jobban folytatta, kezét végighúzta a testemen, majd mellembe markolt, én se maradtam tétlen. Pólóját lehámoztam, így már meztelen volt a felsőteste. Egyből kiszúrtam az új tetkóit, mellkasa közepén elhelyezkedő kereszt, s a jobb karját is kezdték elárasztani az újabb rajzok, ami nekem különlegesen lenyeri tetszésemet. Apró puszikat nyomtam forró bőrére, s élveztem, ahogy lent kezd megfeszülni.
 Ő is levettem a szoknyámat, így már teljes fehérneműben voltam rajta, élvezettel nézte végig a testem, majd én nadrágját gomboltam ki, s húztam volna lefelé, amikor elkapta a kezemet.

- Inkább fejezzük be!- utasított, de én tovább kényeztettem.- Emelia!- mondta erélyesebben, de nem hallgattam rá!- fejezd már be!- emelte fel a hangját, mire egy kicsit meglökött, így leestem testéről.
- Mi bajod?- kérdeztem felháborodva, majd felvettem a ruhámat.
- Én kérdezhetném tőled!- hangja még mindig nem volt átlagos.
- Úristen, de szánalmas vagy! Az előbb meg akarsz baszni, én is benne lennék, de te itt ellöksz!- csapkodtam a kezemmel idegesen.
- Tiszta drogos vagy, kurva életbe! Inkább fogd be a szád, s örülj neki, hogy elhoztalak arról a helyről! Egyáltalán nem én vagyok a szánalmas!- kezdet kiabálni.
- Vagy inkább az a bajod, hogy nem áll fel.- mondtam neki röhögve.
- Pontosan, rád nem áll fel!- hangszintet még mindig megtartotta.
- Az előbb élvezted, ahogy rajtad mozogtam!- kezdtem dühös lenni én is.
- Tisztára olyan vagy, mint egy ribanc, aki azért vergődik, mert nem húzták meg!- szinte már ordibált, idegesen a kormány közepére ütött.

Percekig néztük egymást, csend uralkodott a járműben. ő várta, hogy megszólaljak, én pedig most emésztem fel, hogy egy örömlánynak minősített, akik ingyen bújnak mindenkivel ágyba. Ajkamba haraptam, hogy sírásomat nyeljem le. hirtelen a bánat kerített hatalmába, nem tudtam mit tegyek, érzetem, hogy nem kell sok, s a húr elszakad, ami kiönti a könnyeket.

- Rohadj meg, Bieber!- szálltam ki a kocsiból, majd idegesen becsaptam, s elkezdtem sétálni.
- Ez egy kibaszott drága kocsi volt, nem kéne csak úgy csapkodni, mert neked ilyen kedved van!- kiabálta utánam, mire én csak beintettem egyet.- Mégis hova a fenébe mész?- kérdezte nevetve.
- Szerinted? Minél távolabb tőled!- fordultam meg, így vele szembe voltam, csak jóval távolabb.
- Azt se tudod, hogy hol vagyunk. Mindenhol fák, sőt már sötét is van!- dőlt szórakozottan a kocsijának.
- Látod az arcom?- mutattam két ujjammal a testrészemre.- Mert kurvára nem érdekli, csak az a lényeg, hogy minél távolabb legyek egy seggfejtől, aki nagynak hiszi magát, pedig csak egy drogos strici!- lehet, hogy az utolsó mondatom nem kellett volna kicsúsztatnom a számon, de megérdemli, hisz ő se volt a szavak kedves embere.
- Jobb is, hátha megbasz valaki egy ilyen szerencsétlent, mint te!- erre nekem se kellett több, levettem a magassarkú cipőimet, s hozzá vágtam, sajnos egyik se találta el, éreztem, hogy már lelkem vére szememhez közeledik.
- Előbb tanulj meg célozni! Hülye csaj!- mondta egy kicsit halkabban, de nekem már itt elindultak a könnyeim.

Csak sétáltam az útszélén, nem érdekelt, ha megfázok. Fájtak justin szavai, hisz ha szeretne, akkor nem beszélne velem ilyen csúnyán. Jókedvem hirtelen eltűnt, amit felváltott a sötét szomorúság. Egyszerűen semminek éreztem magam, halálomat kívántam, hogy eltűnjenek az érzelmeim. Felnéztem az égre, ahol a csillagok nem voltak jelen, hanem a sötét felhők, amikből hamarosan cseppek fognak folyni, mint az arcomon. Igazából, nem tudtam, hogy mégis miért sírok, csak úgy jönnek folyamatosan a sós folyadék szemeimből. Hirtelen éreztem, ahogy az ég hangos zajjal és hatalmas másodpercnyi fénnyel adja a világ tudatára, hogy ő most esni fog. persze, meg is jelentek a dörgés, villámlás szolgáik, amik hideg zuhanyként esett meztelen hátamra, a ruhám épp, hogy eltakart valamit, cipőm nem volt, így a hidegbe folytattam utamat céltalanul. Hangosan felsóhajtottam, igazából arra számítottam, hogy Justin karomnál fogva ránt vissza magához, hogy ilyen sötétbe ne mászkáljak, mert még valami bajom eshet, de ilyen csak a filmekben történik.
 Többször is sóhajtottam, ahogy az eső elérte fedetlen bőröm néhány részét, hideg is kirázott, fáztam is. Tócsáról ugráltam a másikra, mivel szakadt az eső, így hamar keletkezett a hangyák számára egy kisebb tó, de én élveztem, ahogy lábam a vízbe ér, s így egy nagy csattanással csapódik szét. Már vagy percekig csináltam ezt, s egyszer az úttest közebén, szélén kötöttem ki, de ez lefoglalta gondolataimat. Megálltam a beton közepén, majd karomat széttártam, szemeimet behunytam, s felfelé néztem, már nem volt rám hatással a hideg csepp, sőt már a hideg miatt nem is éreztem lábam.

- Szállj be a kocsiba.- hallottam egy halk rekedtes férfi hangot, meg se kellett fordulnom, hisz felismertem.
- Nem!- mondtam komolyan.
- Megfázol.- mondta halkan, s lépteit hallottam magam mögött.
- Túlélem.- rántottam meg a vállam, majd sóhajtva megfordultam, Bieber már előttem állt. Mélyen nézet a szemeimbe, kezét emelte, hogy az arcomat megsimogassa, de én a kocsijához sétáltam.- Menjünk, mert fázok.
- Oké, de még ne ülj be!- mutatott rám az ujjával. Odasietett hozzám, kinyitotta az ajtót, s épp be akartam volna ülni, de ő visszahúzott.
- Nem akarom, hogy vizes legyen a kocsim.- azzal valamit ügyködött a járművőn belül, én pedig a kocsinak támaszkodva álltam, mert nagyon szédültem, úgy éreztem, hogy a lábaimból eltűntek az izmok, s nem képesek megtartani.
- Justin!- nyögtem halkan a nevét, majd összeestem, de szerencsére gyors mozgásának köszönhetően elkapott.- Miért érzem magam ilyen rosszul?- fogtam a fejemet.
- A drogok miatt, mivel túl sok volt egyszerre a szervezetednek, így ez az utóhatása.
- Uh, remélem hamar elmúlik. Előre akarok ülni.- mondtam nagy kutya szemekkel, mire ő sóhajtva oda tette a pulcsikat, hogy véletlenül se kerüljön víz az ülésre. Udvariasan besegített, s már hamar indultunk is.- Hamarabb is jöhettél volna, mert mi van, ha netalán elrabolnak, esetleg valami megtámad?- kérdeztem felháborodva, mire ő kuncogni kezdett.
- Drágám, 10 perc se telt el a te eltűnésnek nem mondható akciódon.- nézet rám nevetve. Erre semmit nem mondtam, hanem durcásan fordultam az ablak felé, kezeimet keresztbe téve.
- Hiszti rész jön,- kérdezte elégé mulatságosan.
- Egyáltalán nem, de mi van, ha valami bajom lesz, akkor is így nevettél volna?- kérdeztem flegma fejjel.
- De nincs semmi, mindvégig mögötted voltam.- rázta meg a vállát.
- Nem érdekel.- fordultam az ablak felé, s az esőcseppeket néztem, ahogy a földhöz csapodnak. Szemeimre hirtelen nehéz súly keletkezett, s már csak az eső és a dörgés zaját hallottam, de azt se sokáig.


Izzadva és heves szívveréssel ültem fel az ágyon. Rosszat álmodtam, hogy az apám megölt, s senki nem segített rajtam, se édesanyám, de még Justin és a barátim, tanáraim se. Egyszerűen csak élvezettel nézték, hogy véremben fekszek. Fejemet megrázva próbáltam nem erre gondolni, mert ijesztő volt. Persze a hirtelen mozdulat miatt fájdalom keletkezett a fejembe, majd a szobába is szétnéztem, ami nem az enyém volt. Lassan letettem lábaimat a puha szőnyegre, s a fehér takarót így lelöktem magamról. Egy bézsszínű hálószobában vagyok, nagy ablakokkal és fehér függönnyel, ami nem volt elhúzva, így az nap bekukucskált, ami szépen árnyékokat vetített a falra. A bútorok szép barna színben pompáztak, egyszerűen hangulatos volt ez a szoba, hisz minden ment mindennel, de zavart, hogy ötletem sincs, hogy hol vagyok. Ablakhoz sétáltam, amit ki is nyitottam, hogy friss levegőt kapjon a tüdőm, mert az nem árt, mintha 1 éve nem aludtam volna, úgy érzem magam. Egy tiszta fekete póló volt rajtam, amihez semmi emlék nem fűz az előző éjszakához, reménykedni tudok, hogy semmi nem történt. Ágy mellett helyezkedik egy éjjeliszekrény, amin fejfájdalom ellen van, mellette pedig egy pohár víz. Az illető nagyon gondoskodó lehet, hamarosan szobán belül volt egy ajtó, ahová óvatosan nyitottam be, de szerencsére semmi meglepetés nem fogadott, mert csak egy fürdőszoba tárult elém, ahol a mosógép tetején egy sportos öltözék található. Arcomat megmostam, hogy ezzel is felfrissüljek, majd felkaptam magamra azokat a cuccokat, ebből az öltözékből ítélve fiúnál vagyok. Nem foglalkoztam, hanem gyorsan kisétáltam, majd a lépcső pont az ajtóval szembe volt, így lesurrantam azon, s a nappaliba találtam magam, ahol a kedvenc táskám hevert a kanapén. Felkaptam, s egy másik lépcsőn mentem le, lábaim csak úgy dübörögtek, ahogy sietősen megyek, úgy voltam vele, hogy három emeletes, de én a garázsba kötöttem ki, figyelmetlen voltam, hisz annyira elakarok innen menekülni, hogy fent nem is néztem szét, hisz ott lehet kimenni. De persze számomra nincsenek véletlenek, hisz minden okkal történik, mint ez is, mert megláttam azt a fekete motort, akinek a gazdája arca számomra ismeretlen. Mosolyogva közelítettem meg a járművet, hogy tényleg nem tévedek, s hogy annak a gyereknek a házában vagyok, itt van a sisak, kesztyű, teljesen biztos, hogy nála vagyok. Szívem üteme egyből gyorsítani kezdett, ahogy rá gondoltam. Persze már nem akartam olyan sietősen távozni, mint az elején, hanem egy kicsit nyomozok az illető után.

Felszaladtam az emeletre, táskámat a kanapéra dobtam, ahol előtte volt, így nyomot keresve, szerintem senki nem lehet ebben a házban rajtam kívül, hisz már 15:29-et ütnek az órák. Egyszerűen igalomba voltam, nyomozónak éreztem magam, de tudtam, hogy ma kiderül ki is ő valójában. Szobáról szobra nyitottam be, hogy megtaláljam a fiúét, de nem jártam sikerrel, mert az összes helyiség egyforma volt, kivéve, amibe én voltam, csak az volt élettel teli, így kicsit szomorúan sétáltam vissza, így arra az elhatározásra jutottam, hogy megvárom, hisz nem vagyok számára idegen. Lefeküdtem a vajszínű kanapéra, ahol a táskám volt, s gondolkodni kezdem. Az összes szoba egyforma,s egyikbe sincs fürdő, csak amelyikbe én voltam. Hirtelen felültem, s rájöttem, hogy az a szoba lehet a övé. Felsétáltam abba a helyiségbe, majd nyomokat kerestem.

Elsőnek a gardróbot vizsgáltam, de semmit nem találtam csak ruhákat, amik nagyon ismerősek voltak számomra, vállamat megrántva kerestem tovább. Szép sorjába a fiókokat húztam kifele, de csak cipők hátán cipő volt található, bezártam az ajtót, s egy másik bútort kémleltem. Lehajtottam a bárszekrényt, ahol tele volt márkás piákkal, ha van pénz. Négy darab Jim Beam helyezkedik el szélen, kettő Jack Daniel's, egy darab konyak, aminek az üvege kisebb tojás alakú, s a jobb szélén pedig aranyszínű domború szegszerűség, ami a fél üveget eltakarja, bal oldalán ebből pedig kisebb van. Közepén pedig egy IV. Henrik konyakja megvan még valami oda írva, de azzal nem foglalkoztam, ez az pia se lehet olcsó mulatság. óvatosan és lassan vettem le az üveget, hogy véletlenül se törjem el, vizsgálni kezdtem az italt, majd készültem a helyére tenni, de tekintettem megakadt egy széfen, ami az italok mögött helyezkedik. mindent kiszedtem abból, alkoholt és a poharakat is egyaránt, majd az üveget kiszedve a helyéről, amin az italok helyezkedtek el. Mindet a puha szőnyegre helyeztem magamtól távol, persze, hogy a széf kódzáras, de megfejtem. Lassan 30 perce szenvedek ezzel a hülye zárral, de semmi nem sikerül, hisz túl sok zár van itt, fáradtan ültem le a szőnyegre, amikor ránéztem a konyakra megakadt tekintetem az üvegen lévő számokon, ami egy évszám. 1424.03.01. A hónap Justin születésnapja, elmosolyodtam a kijelentésemen, de picit megrázva fejemet koncentráltam tovább. Görgettem az aranyszínű számokkal elhalmozó dolgot, amikor kér pityegéssel jelezte, hogy nyitva.

Kezeimet kapkodva vettem kifele sorjába a papírokat. Házzal való biztosítás, s sok felesleges dolog, ami engem nem izgat, de megláttam egy sötét lila mappát, amibe fontos dolog lehet, ha úgy abban van, hisz a többi csak rakásra van egymáson. nehezen, de sikerül kivenni legalulról a vastag mappát. Kihajtottam a kemény fedőt, s sok fehér lapocska tárult elém, amin család nevek voltak. Felvettem kezembe, hogy majd az ágyon folytatom tovább, de sikeresen megbotlottam egy pohárba, így a mappát el kellett ejtenem, hogy magamat megtartsam, de semmi se véletlen, hisz a fekete Arial betűtípussal volt egy teljes ember neve nyomtatva, Walt Wonderful. Az édesapám neve, kivettem a lapot, majd kinyitottam.

Név: Miranda Meest
Életkor: 35
Születési hely: Kanada 
Város: Stratford
Gyerek: Két lány
Foglalkozás: Ápoló nő a Stratforfi helyi kórházba 
Egyéb információk: Édesanyjával és apjával élt 10 évig Torontoba, de ismeretlen okok miatt a kisvárosba költöztek, két ikerbátya 17 évesen ott hagyták a családot, szintén ismeretlen okokból. 

Félve olvastam a sorokat, nem tudtam, hogy ez most mi, valami rossz vicc, de az is lehet, hogy nem. kivettem ezt a kisebb tömböt, amit az ágyra tettem, s óvatosan visszapakoltam mindent a helyére, ami durván 15 percembe kerüld, de ez izgatott a legkevésbé. Ebben a dologban több minden van, amit én eltudok képzelni. Kényelembe helyeztem magam a fekvőhelyen, s folytattam az olvasást.

Név: Dove Wonderful
Életkor: -

Hallottam, ahogy valaki a lépcsőn jön fel, így az olvasásom abba maradt, táskámat és az íratott megfogva bújtam az ágyam alá, hogy a személyt megvizsgáljam. valakivel beszél, ami azt jelenti, hogy telefonál, mivel más cipőhangot nem észlelek. Láttam a megszokott Supra márkájú cipőt, s hang is társult hozzá.

- Szerencsére lelépet a csaj.- nyitott ne a fürdőbe is. - Várjál, kihangosítalak, mert már lesül a fülem.- mondta kuncogva, szekrényre tette a telefonját, s a gardróbhoz sétált.
- Na, akkor hol is jártunk,- folytatta a másik csávó.
- Szerintem valaki volt a lakásomba.- mondta szigorú hangon a motoros gyerek, de én nagyon felismerem az illetőt, de remélem, hogy nem Bieber gyerek az.
- Honnan veszed?
- Mert a ruháim nem így voltak, amikor reggel felöltöztem.- kezdet dühös lenni.
- Szerintem a barátnőd keresett magának valami felvehető rongyot.- kuncogott az illető.
- Az a ribanc nem a csajom.- vágta be a szekrény ajtaját.
- Bocs már.- evett valamit a srác.  Kicsit ki másztam, hogy legalább valamelyik testrészét lássam meg, de nem kellett volna, hisz a karját láttam, ami szét van tetoválva, pontosan a baglyot láttam és a believe felíratott. Teljesen elöntötte testemet az idegesség, hisz mindvégig ő volt az a gyerek, akivel én smároltam. Telefonját megfogva sétált be a mosdóba, így én ezt kihasználva kimásztam az ágyból, s gyorsan futásnak eredtem, ami sikeresen végbe ment, hisz már az utca sarkán járok.


Ágyamra dobtam a papírt, majd kiválasztottam egy itthoni ruhát, s végül a fürdőbe vánszorogtam. A zuhanyból csak úgy csobogtak rám a cseppek, amit én tusfürdő kíséretében elkentem magamon.
Hamar kész lettem a tisztálkodásommal, így megszárítottam hajam, s mentem is a konyhába, ahol apát nem találtam. Elkésztettem magamnak egy kis harapnivalót, s akkor pillantottam meg, hogy egy levélke van a hűtőn.

Szia Emelia! 
 Ma korán elmentem dolgozni, nem tudom, hogy mikor érsz haza, de az tudom, hogy én igen csak holnap délután megyek, mert nagy munka van, mivel valami fejes ember jön, szóval vigyázz magadra, hívj, ha otthon vagy! A többit már tudod! 
                                       Üdv, leghelyesebb apuka a világon, akit te elmondhatatlanul szeretsz! 

Nevetve olvastam a sorokat, feldobta az éppen álmos napomat ezzel a kis cetlikével, de akkor itthon unatkozhatok egyedül, ami eléggé szívás. Élelemmel a kezembe mentem fel a szobámba, ahol egyből laptopomnak estem, hátha találok egy olyan személyt, akivel elüthettem az időt, de kétlek, hogy lesz olyan. beírtam az e-mail címem, jelszóm, majd sok értesítés és pár üzenet várt. Igen, sok ismeretlen srác írt nekem, hogy jó volt a tegnap, ismerkedjünk meg, de annál több képen voltam bejelölve, amiket csak végig lájkoltam. Hirtelen felugrott egy ablak, ahol egy olyan név szerepelt, amit álmomba se gondoltam volna.

Dacey Sebert
 Szia! Tudod, rég beszéltünk.. Kicsit hiányzol nekem, hisz mégis a legjobb barátnők voltunk. Mind a ketten hibáztunk..
Emelia Wonderful
 Szia, nem számítottam, hogy így rám írsz. Persze te is hiányzol nekem, igen te is én is hibáztam, de neked mellettem kellett volna lenned, hogy segíts felkelni a padlóról, de te a könnyebb utat választottad, inkább lehordtál mindennek, s leszartál.
Dacey Sebert
 Igen, tudom.. Nagyon szégyellem magam, de te is megbántottál, eléggé elhanyagoltál, hisz volt olyan idő, amikor szükségem lett volna rád, de te inkább buliztál.
Emelia Wonderful
 Igen, teljesen igazad van, mind a ketten rosszul cselekedtünk, de már nem tudjuk vissza csinálni.
Dacey Sebert
 De helyre tudjuk hozni, ha szeretnéd.
Emelia Wonderful
 Persze, hogy szeretném, hisz nagyon hiányzol! csak kár, hogy messze vagyunk egymástól..
Dacey Sebert
 Igen, kár.. De ha gondolod a hétvégén leutazok Stratforba, úgyis meglátogatom a nagyit.:)
Emelia Wonderfül
 De én nem ott lakok, hanem az Egyesült Államokban! te is elköltöztél? :O
Dacey Sebert
 Igen, ezen a héten jöttünk Atlantába! :3
Emelia Wonderful
 Atlanta? Ez komoly? :D Én is itt nyomom az életet!
Dacey Sebert
 Akkor ma egy tali? :) Most mennem kell, de küld el, hogy merre laksz és átmegyek hozzád!Puszi!!
Emelia Wonderful
Okés, szia, puszi!

Boldog voltam, hogy rám írt, sőt az is meglep, hogy ő is ebben a városban él, ahol én lakok. Gyorsan elküldtem neki az információkat, s közben meg is beszéltük, hogy jönni fog, ahogy ideje engedi. Addig én a szobámba kisebb rendet tettem, úgyszintén a lakás többi részén is. Kereken 1 óra alatt szépen csillogot az egész lakás, legalább apunak nem kell most takarítania.