27.Papír

Csengő éles hangja árasztotta be az egész lakást. Féltem, izgultam, hogy milyen lesz újra látni Dacey-t, s milyen lesz vele beszélgetni. Óvatosan, tomboló szívvel nyitottam ki az ajtót, ott állt az a személy, akit hónapokig elteltével láttam utoljára.

- Szia, Emelia.- mosolygott halványan, látszik rajta, hogy ő is annyira fél, mint én.
- Dacey, de rég láttalak.- kezemmel invitáltam, hogy jöjjön be.
- Igen, sajnos kicsit eltávolodtunk egymástól.- sütötte le a szemeit.
- Már előre készültem. Szobámba van nasi, inni, szóval menjünk fel.- karoltam belé mosolyogva, hogy ezzel is oldjam a feszültséget.
- Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy a történtek után egymással beszélünk.- nevetett fel kínosan.
- Én se nagyon számítottam rá, de elmagyarázom, hogy miért viselkedtem úgy.- fájdalmat tükröztek a szemeim.
- Jól van, de utána én is mindent elmesélek.- fogta meg a kezem, ahogy az ágyra ültük.
- Akkor,- fújtam ki a levegőt.- minden justin miatt történt.- Dacey szeme hatalmas lett, amin felkuncogtam
- Komolyan? A köcsög gyerek miatt?- háborodott fel.
- Igen, mert szerettem, de ő egyszer kijelentette, hogy nem akar többet látni, így én elmentem bulizni, ahol minden jó volt, mert elfelejtette velem a fájdalmakat, csak szórakoztam, közben Justin folyton sms-kel dobált, hogy ne tegyem ezt, hagyjam abba a bulizást, de én annál jobban csináltam, hisz csak úgy figyelt rám. Emlékszel, hogy egyszer felhívtalak, de te lenyomtad? - ő csak bólintott.- Akkor,- sóhajtottam egy nagyot, hogy könnyeimet eltorlaszoljam.- Meg akart erőszakolni, Ed.- mondtam elcsukló hangon, mire barátnőm megölelt.
- Az volt, aki az egyszer bolthoz ment hozzád?- nézett a szemeimbe, mire én csak egy aprót biccentettem neki.
- Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem majdnem sikerült neki, de justin megmentett. Utánad őt hívtam fel, de csak azt hitte, hogy szórakozok, de hallotta a kiabálásom, így minden okés volt, mert segített rajtam.
- Annyira sajnálom, Lia!- simogatta a kezem.
- Nem a te hibád, de ez még semmi, mert utána Justinnak hála sikerült befejezni a bulizást, de az idők is csak úgy elsúhantak, persze anyum a munkának élt, így Bieber kezeire adott.- Nagyot sóhajtottam megint, s az előbújó könnyeimet lenyeltem.- nem tudom, hogy mi történt vele, de szerintem valami kábítószert fogyasztott, mert.. mert. nehéz ez, de az élet fájdalmas játékot irányít, s megbüntetett, mert nem értékeltem az egyetlen életet.
- Nem értem, mit akarsz ezzel kifejezni?- ráncolta homlokát Dacey.
- Könyörtelenül megerőszakolt, Justin.- csuktam le szememet, amiből szenvedő cseppek csorogtak le.
- Ez brutális, nem is tudom, hogy mit mondjak.- magához ölelt, s belőlem kitört a sírás.
Hosszú időt töltöttünk így, mire nehezen, de sikerült megnyugodnom.
- De ez a múlt, s temesd el!- mosolygott rám kedvesen.
- Igazad van, amúgy is rég történt, mivel anyu sose volt otthon, de itt jobb.
- Nem csodálom, sokkal biztonságosabb itt neked. legalább messze vagy attól a féregtől.- ezen a kijelentésén muszáj voltam felnevetni.
- Oh, drága.- szórakozottan pillantottam rá,- Egy iskolába járunk.
- De ügye nem csinált veled semmit?- kérdezte félve.
- Szerencsére alig látom, de most inkább mesélj te, hogy kerülsz ide?
- nekem is rosszak voltak ezek a hónapok, mert otthon mindig veszekedés volt. Kiderült, hogy apámnak van egy másik családja.- mosolygott cinikusan.
- Pedig olyan kedvesnek tűnt, hm ez azért durva. Mennyi idős gyereke van?
- 3 éves. Még mert azt mondani, hogy ismerjem meg a kislányát. Anyával egy hete költöztünk ide, mivel itt volt lakása alapból.- mosolygott, gondolom valami eszébe jutott.
- Anyud hogy viseli?- kérdeztem halkan, hisz mindig is érzékeny nő volt.
- Sok idő kellett neki, de már nagyjából jól van.- görbültek felfelé az ajkai.
- És te?
- Nem foglalkozok vele, soha nem álltunk olyan közel egymáshoz. Megyünk sétálni?- állt fel az ágyról. Gondolom fájó téma ez neki, azért terel.
- Mehetünk, közben körbe is vezetlek.- mosolyogtam.
- Uh, remek ötlet.- gyorsan felöltöztem, majd üzenetet hagytam apunak, s útnak is indultunk.- Van már sulid?- kérdeztem izgatottan.
- Anya hétfőn felhívja az egyik suli igazgatóját, ami közel is van hozzánk.- válaszolta lazán.
- Akkor ez azt jelenti, hogy még nincs. Figyelj, átküldöm az igazgatónk számát az iskolából, s ha felvesznek, akkor egy osztályba járhatunk.- kezdem el ugrálni, mire barátnőm visítást indított a szájából.
- Ez brutálisan jó lenne!- ölelt magához.
- De még mennyire!- szorítottam erősebben, nehogy elessünk.
- Mi jót csináltál? nem unatkoztál itt?- kérdezte, amikor a perces boldogságunkat befejeztük, s folytattuk a sétánkat.
- Igazából, kicsit unatkoztam, de kivételesen tegnap elmentem bulizni, de csak most az egyszer.- hajtottam le a fejem.
- És?- kíváncsiskodott Dacey.
- Semmire nem emlékszem. valaki drogot keverhetett az italomba, hisz nem ittam olyan sokat, szerintem.- nevettem el magam kínosan.- Egy idegennél keltem fel, vagyis nem olyan idegen, mert Drew a neve,de még sose láttam az arcát, csak néhányszor csókolóztunk.- pirosodtam el.
- Mi?- kerekedtek ki a szemei.
- Egy suliba járunk, s amikor felébredtem kicsit a kijáratot kerestem, de lejutottam a garázsba, ahol felismertem a fekete motorját, így a lakásába maradtam, s körbenéztem. Majd egy eléggé érdekes papírt találtam, de erre még visszatérek. Zajt hallottam, így az ágy alatt kötöttem ki, nehogy észrevegyen. valakivel telefonált, s felfedeztem a meztelen testét, mellkasa közepén egy kereszt tetkó csillogott, elsőnek azt hittem, hogy Justin, de neki nincs olyan rajz a testén.- haraptam ajkamba.
- Tuti helyes lehet ez a srác.- húzogatta a szemöldökét.- de azért nézz utána, mert nekem gyanús.
- Jól van.- nevettem fel.- neked van fiú a képben?- tettem fel a kérdést mosolyogva.
- csak futó, mert nem szeretnék kapcsolatot, elég az éjszakások.- kicsit szégyellte magát, de én csak kuncogva ráztam a fejem, majd telefonja csörgése zavart meg minket.- Anyum volt, mennem kell, de még kereslek!- adott két puszit, majd elsietett.- intettem én is neki, majd haza vezetett a lábam, ahol nyitva volt az ajtó, így kiderült, hogy nem egyedül vagyok a házban.
- Szia apa!- kiabáltam hangosan.
- Kicsim!- jött ki a konyhából, s megölelt.
- Ennyire hiányoztam?- kérdeztem nevetve.
- Ma még nem is találkoztunk.- borzolta össze a hajam.
- És 3 évet, hogy bírtál ki?- pillantottam rá.
- Sokkal nehezebben, mint te azt elképzeled. Sokszor fel se akartam kelni, sőt hónapokig ittam, de az egyik patikás nénike nyitotta fel a szemem, hogy szedjem össze magam, s építsem a jövőd. Neki köszönhetően vettem ezt a tágas házat.- emelte magasba a kezeit.- nagyon, de nagyon sokat köszönhetek neki, mer nélküle egy alkoholista fazon lennék.. Emlékszek az egyik mondatára, ami minden egyesnap reményekkel töltött el.- nézett mosolyogva a szemembe, mintha egy kislány állna előtte.
- Mit mondott?- kérdeztem könnybe lábadt szemmel.
- Fiam, kisgyerek a te részed is, ami azt takar, hogy hiányolni fog téged, s az idők elteltével felkeres. lehet, hogy ezen a héten, hónapban, de talán évekkel később. Dolgozz érte, teremtsd meg neki a jövőjét, s legyél rá büszke, még ha semmit nem tudsz róla, de az egyik nap úgy fogsz felkelni ebben a házban, hogy ő is melletted lesz. Szeresd távolról, mert ő érzi.- törölte meg a szemeit apa, mert néhány könnycsepp előkerült.
- Nagyon sajnálom, apa.- öleltem át.- Szeretlek!
- Nem a te hibád, kicsim.- puszilt a hajamba.- Jaj, a süti leég.- futott a konyhába, én pedig nevetve követtem őt.
- Milyen süteményt csinálsz?- könyököltem a pultra.
- Csokis keksz, amibe vannak csokoládé darabkák is.- húzta nagy mosolyra a száját.
- Addig én szenvedek a matekkal, ha már csütörtökön és pénteken be kell mennem.- forgattam meg a szemeimet, ő pedig kacarászott rajtam.

1 óra szenvedés után meguntam a sok számot, így a füzetemet eldobva foglalkoztam a laptoppal. Semmi értesítés nem volt, ami engem érdekelne, csak az osztálycsoportba írtak, ami engem különösen nem érdekel. kicsit csevegtem Dacey-al, de sajnos ezt megzavarta egy kopogás.
- Gyere.- adtam egyszerű választ, mire édesapám dugta be a fejét. mosolyogva jött hozzám, s átnyújtott egy tálca süteményt, amik nagyon édesen néztek ki.
- Gondoltam megkóstolnád, így felhoztam, hogy ne erőltesd meg a picike lábaid.- megint poénosra vette a formát, majd letette az ágyamra, amiből ki is csórtam egyet, s mohóan fogyasztottam.
- Apukám, ez valami csodás. Többször is csinálhatnál ilyet, nem haragudnék meg.- küldtem felé egy fogsoros mosolyt.
- Az idő korlátban tart.- mondta nevetve.
- Ezt a szöveget lopom.- véstem bele agyamba ezt a mondatot.
- Ennek igazán örülök.- simogatta meg a fejem.- és a szemüveget használd.- mondta szigorúan.
- De nem szeretem.- kezdtem nyafogni.
- Jó, de tanuláshoz és gépezéshez vedd fel.
- Rendben, majd fiókomból elővettem, s magamra tettem a retró stílusú szemüveget.
- Így tökéletes!- küldött felém egy király jelet.- most megyek dolgozni, későn jövök haza. Az ajtót majd zárd be, ha lefekszel.- Szia.
- Igen is főnök!- tettem úgy, mint a katonák. jó munkát, szia!- integettem neki, ő pedig eltűnt az ajtó mögött.

Tovább folytattam a beszélgetést, megtudtam, hogy lesz 6 napos szünetünk a vizsgák miatt, s lehet menni a hegyekbe 4 pihenés képen, de erről pénteken első órában többet tudok meg, mert akkor lesz erről szó. Nagy ficánkolásomba a kedvenc macim leesett a földre, így nyöszörögve, de utána nyúltam, amikor megpillantottam a lila mappát, ami teljesen ki ment a fejemből. Gyorsan felkaptam, s egyből tanulmányozni kezdtem.

Név: Walt Wonderful
Életkor: 38
Születési hely: Atlanta
Város: Stratford-Atlanta
Gyermek: Két lány, és egy házasságon kívüli
Foglalkozás: Egy Atlanti irodában igazgató helyettes.
Egyéb információk: Boldog családban nőt fel. Feleségétől elvált, s a gyermekeit is elvesztette. Édesapja befolyásos ember volt, de egy hazugság miatt elköltöztek a Kanadai helyről az Egyesült Államokba, mert elvesztette a részvényeit, cégét, mert azzal vádolták, hogy molesztálta takarítóit, így szegény sorsra került, de azóta összeszedte magát. Édesanyja az eladói szakma területén végzett, volt egy kisboltja, de kénytelen volt eladni a megélhetésért. Most pedig egy régiségbotba dolgozik, szintél eladóként. Mostanra ők is Atlantában élnek.

Ezekből az információkból mindent tudtam, kivéve, hogy apának van még két gyereke rajtam kívül. Ezt nem hiszem el, kiderül, hogy mindenhol vannak testvéreim, de  én nem tudok a létezésükről. Tovább lapoztam, mivel sok meglepetést tart számomra ez a kis mappa.

Név: Ameia Wonderful
Kor: 20
Születési hely: Kanada
Város: Toronto
Gyermek: Nincs
Foglalkozás: Nincs
Egyéb információk:8 éves korában elhunyt. Édesanyja szeme fénye volt, nem engedte a húga közelébe. Minden felső oktatást megkapott, amit csak lehetett. Nem engedte az édesapja közelébe, mert szerinte nem egészséges, ha férfi van a közelébe, így az anyuka nevelte, míg az apuka a kisebbik lányát nevelte. Úgy viselkedtek, mintha idegenek lennének.
Halála oka: Nem publikus
Élt: 1994. szeptember 12. - 2002. május 10.

Volt egy nővérem, aki 3 évvel idősebb nálam, ami azt jelenti, hogy 5 éves voltam, valamennyire emlékeznem kéne rá.  Levettem a szemüveget, amit a kis polcra helyeztem. Beletúrtam a dús barna hajamba, s gondolatok ezrei folytak végig az agyamon, hogy az eddigi 17 évem félig hazugság volt, talán az egész, nem tudhatom, de addig nem nyugszom, míg erre nem kapok választ, bármi módon, de kiderítem. Még maradt két lap, ami 2 személyt jelent. a Lila mappát továbbra is az ágy alá tettem, majd a youtube segítségével be indítottam egyveleget, ami sok zenét tartalmaz, s így nyugodtan tudtam gondolkodni, míg el nem aludtam.

  Hangos zajra keltem fel, ami a nyitott ablakon jött be, valaki megint itt koptatja a kerekét. Megtöröltem a szemem, s arcomra rászáradtak a cseppek.Bezártam az ablakot, függönyt elhúztam, mert már sötét volt kint. Digitális órára pillantottam, ami este kilencet mutatott, nagyot sóhajtottam és beletúrtam a hosszú barna hajamba, mindig ezek a meglepő információk kavarogtak bennem, hisz ez Drew kezében volt, de egyáltalán, hogyan került hozzá. Ezer, de annál is több kérdések bolyongtak az agysejtek közt. Laptopomon benyomtam a Cry Me a Rivel dalt Selena Gomez feldolgozásában. felkapcsoltam a sólámpámat, ami narancs és vörös színt adott a szoba felének. Levettem a felsőmet, mert készültem letusolni, de persze, hogy ilyenkor írt Dacey. kuncogva olvastam a mondatok közt, mert megint valami sráccal flörtölt, míg az anyja a wc-ben volt. Elkezdtem vele beszélgetni, de írtam neki, hogy várjon meg, mert lefürdök, s azzal ki is jelentkeztem.
  Megindultam a szekrényem felé, amikor lentről zaj szűrődött fel. Ijedve pillantottam az ajtóm felé, de bátorságomat összekaparva lenyomtam a kilincset, hogy megnézzem a forrást, ami a csörömpölést adta ki. Lépteim félénkek voltak a lépcsőkön, s beléptem a konyhában, ahol csak egy tál volt a földön, emlékszek, hisz még én hagytam itt, s a húzat levihette, majd itt is bezártam az ablakot. nagy gondokkal a vállamon sétáltam vissza a szobámba, amikor beléptem sötétség lakozott a helyiségbe, megint rémülten néztem körül, mert a gépet és a lámpát bekapcsolva hagytam. Igyekeztem a gépet elindítani, de sikeretlenül, próbálkoztam a lámpákkal is, de azok is hiába, így lejött, hogy áramszünet van.
- Kurva jó!- káromkodtam hangosan.
- Mint a fekete melltartód.- kuncogott egy férfihang a sarokból, mire én az ijedségtől felsikítottam.- Annyira nem vagyok ijesztő, de meg vagyok sértve, hogy már fel se ismersz, de bemutatkozok. Justin Bieber vagyok.-léped felém, én pedig valami tárgyat a kezembe kaptam.
- Sok mindent mondhatnak. Mutasd meg az arcod, hogy megbizonyosodjak az állításodról.- adtam neki a parancsomat, amit ő be is bizonyított. Vakúját bekapcsolva világított meg az arcát, s láttam ahogy nagy vigyor terült szét az arcán.
- Tényleg élvezetes, ahogy szívrohamot kapok!- vágtam hozzá egy kabalát, amit ő elkapott.
- Apucika írt egy sms-t neked, hogy este nem jön haza, majd csak kora reggel.- nézegette a telefonom.
- Milyen jogon kutatsz a magánéletembe?- téptem ki tenyeréből a készüléket.
- Semmi izgi nincs benne.- mondta, mintha valami minden napos dolog lenne.- Tetszik ez a felszerelésed, igaz, hogy sötét van, de amikor végignéztelek, ahogy veszed le.- jött közelebb.- Az valami szexuális volt.
- Te néztél engem! Komolyan, kicsit túlzásba mész, nem gondolod!- csaptam a mellkasára.
- Hm, tegnap nem voltál ilyen dühös, amikor táncolgattál.- nevetett fel.
- Mi?- lehet te kényszerítettél rá!- válaszoltam idegesen.
- Én nem, mert élvezted, videó is készült. Kíváncsi vagy rá?- kérdezte erotikus hangon.
- Csak viccelsz!.- nevettem fel idegesen
- Akkor nézd.- állt mellém, hogy én is lássam mit művelek. a videó volt 2:34 perces volt, s eléggé erotikus mozdulatokat végzek egy rúdon, ami még rátesz, hogy fehérneműben voltam. Sokkolva néztem magam elé, hogy én ilyet csináltam.- Tyűha, mindig perverz fantáziáim keletkeznek, ahányszor megnézem.
- Töröld ki azt a mocskos videót!- mondtam erélyes hangon, mire ő csak nevetni kezdett.
- Nagyon jól bánsz azzal a rúddal.- simított végig a testemen.
- Ne merészelj hozzám érni!- löktem le a kezét.
- Töröld ki a videót!- mondtam neki még egyszer, de most sokkal idegesebb voltam.
- Dehogyis, mert ezzel tudlak zsarolni.- lóbálta a telefonját.
- Te, engem?- mutattam magamra nevetve.- Mégis mivel?
- Gondolom nem szeretnéd, hogy felkerüljön pornó, facebook, suli oldalára, mert akkor az egész iskola erről fog beszélni.- épp válaszolni akartam, amikor megint valami hangos zajt hallottunk.
- Justin, te szórakozol velem?- forgattam meg a szemem, s lefele mentem, amikor hirtelen Bieber mellettem termett.
- Nem én szórakozok!- mondta dühösen, mire bennem megint a szokásos félelem járt át.
- Komolyan?- kérdeztem remegő hanggal.
- Ja, hanem az a polc szórakozik. Meg kéne már csinálni, amikor rátettem a kezem, akkor is recsegett.- vonta meg a vállát lazán.
- Apró dolgok miatt fogok elpatkolni.- ráztam meg a fejem.
- Eléggé félős vagy, amúgy.- épp szólásra nyitottam a szám, de ő most is gyorsabb volt.- Felkapcsolom a biztosítékot.- ment el előttem. Úgy viselkedik, mintha ő lenne a ház ura, tudja , hogy mi hol van. A konyhába mentem, amikor hirtelen fény jött a lámpából.
- Tessék, tiszta mester vagyok!- dicsérte magát Justin.
- Oké, akkor léphetsz is.- mosolyogtam cinikusan.
- Te pedig vehetnél fel egy felsőt, mert nem vagyok kíváncsi a hájas hasadra.- mondta flegmán, s hozzám vágta a kanapén lévő pólót.- Ja, és itt alszom.- indult az emelet felé.
- Nem!- mondtam határozottan.
- Videó.- kiabálta vissza. Sóhajtva, de muszáj elviselnem minden kérését, ha nem akarok égni, hisz inkább alvás kérése legyen, mintha valami perverzet kérne. Felmentem a szobámba, s előkerestem a holmit, amit beviszek magammal a fürdőbe, közben úgy viselkedtem, mintha itt sem lenne Justin. Letusoltam, majd rendbe tettem magam, hasamat vizsgáltam a tükörbe, hisz tényleg hájas lenne, ahogy ő mondaná?. Jobban szemügyre vettem, s tényleg az. Lehajtottam a felsőm, hogy ne lássam ezt a borzalmas testet.
 Láttam, ahogy Bieber kényelmesen elhelyezkedett az ágyamban, szemeimet megforgattam, ahogy arra az szerencsétlenre néztem.
- Valami nem tetszik?- kérdezte unottan, közben a telefonjáról fel sem nézett.
- Sajnállak, hogy unalmas az életed.- rántottam meg a vállam, majd befeküdtem mellé.- Szeretném, ha reggelig az ágy végében maradnál.- lekapcsoltam a villanyt, hogy álomra hajtsam fejem. Justinnak háttal voltam, amikor átölelte derekamat, s szorosan magához ölelt.
- Lehetetlen, hogy olyan távol legyek tőled.- suttogta a fülembe.
- Elviselhetetlen, hogy ilyen közel vagy hozzám.- mondtam undorral a hangomba.
- Akkor kénytelen vagy elviselni.- kuncogott, de erre már nem válaszoltam, mert rögön el is aludtam.

- Picurka!- éreztem, ahogy egy meleg kéz simítja az arcomat.- baba, keljél fel, mert már idő van!- adott puszikat a szám sarkába, mire csak mocorogni kezdtem.- Ígérem, hogy veszek neked kaját, ha most felkelsz.
- Tényleg?- kérdeztem mosolyogva.- Akkor mindjárt kinyitom a szemem, apu.- mondtam neki nyöszörögve.
- Oh, szerencse, hogy nem az apád vagyok, mert akkor nem tudnálak megbaszni.- mondta nevetve.
- El is felejtettem, hogy veled aludtam, Justin.- adtam választ neki.- De tényleg veszel nekem kaját?
- Persze, csak hurcold már magad!- állt fel az ágyamról.
- Mióta vagy fent?- nyitottam ki a szemeim.
- 1 órája, ha nem több.
- Mennyi az idő?- néztem rá.
- 6:36.- nézte meg a telefonját.
- Komoly?- akadtam ki, ilyenkor te keltesz fel engem?- vágtam hozzá a párnát, amit ő mulatságosan elkapott.
- Legalább elmegyünk reggelizni, mert az értelmes kajákat befaltam a hűtőből.
- De még ki kell választanom, hogy mit veszek fel, sminkelni is.- mondtam az okokat.
- Már választottam neked ruhát. a smink tényleg rád fér.- pillantott felém.
- Te aztán tényleg rendes vagy!- felkaptam a ruhákat, amit az ágy végébe helyezett, majd sértődve mentem a fürdőszobába, s magam mögött jól becsaptam az ajtót, hogy ő is hallja a haragom.
- miért veszel mindent magadra? Minden csaj csúnya smink nélkül.- mondta szórakozottan, mire én bekapcsoltam a hajszárítót, hogy ne halljam az idegesítő hangját. Felvettem, amit kinézett magának ruhát, persze a legrövidebbeket találta meg. Egy fekete trikó, amiből szépen látszódik a mellem, s fehér mini rövid gatya, de legalább harisnyát is tett oda. megfésültem a hajamat, amit felkötöttem, mert már hosszú volt, hogy mindig ki legyen engedve, majd elkezdem a sminkelésem, mivel justin megszólt, hogy milyen ronda vagyok, ezért szempillaspirál mellé tust is húztam a szemhéjamra, végül kiléptem a helyiségből, de előtte befújtam magam pár illatszerrel.
- Jó sok idő kell, mire elkészültél, majdnem 40 perc.- mutatott z órájára.
- Tudod, csúnya vagyok, s sok időt kell a tükör előtt töltenem, hogy legyen valami elfogadható külsőm.
- Te tudod, na húzunk, mert éhes vagyok.- kapta fel a kulcsát.
- Nekem is te fizetsz.- én pedig a táskámat vettem fel.
- Én is úgy gondoltam, szépségem!- nyitotta ki előttem az ajtót, amit be is zárt a kulcsommal.
- Csöppnyi udvariasság.- mosolyogtam rá unottan, amin csak kacagott.
- Ch, bunkó liba!- haladt egyenesen egy sárga lamborgimihez, majd nekem nem nyitotta ki az ajtót, ezzel jelezve, hogy többet nem lesz udvarias.Szép napos időbe néztünk el, s remélni tudom, hogy az egész hónap így fog eltelni, mert egyszerűen utálom a hidegen, s szeretek lazán öltözni.
- Megérkeztünk!- kanyarodott hirtelen be, mire számat egy halk sikoly hagyta el, s sikeresen lefejeltem az ablakot, majd a fejemet fogtam.
- legalább szólhattál volna, hogy kapaszkodjak, barom!- mondtam neki dühösen, amit ő csak egy nevetéssel intézett el.

Sietősen lépkedtünk a plázába, s csak úgy kerülgettük az embereket, közben talpam alatt csúszott a csempe, mivel a cipőm eléggé sima talpú volt. Justin nem is figyelt rám, hogy egyáltalán a nyomában vagyok, hanem csak céltudatosan ment egyenesen, amikor megállt egy kajásnál.
- Foglalj egy helyett, majd rendelek neked.- nézett rám a napszemüvege mögül, én pedig elindultam, s a sarokban találtam egy helyet, ami megfelelő, mert nem nyitott. Percek teltek el, s Bieber meg is jelent. Egy saláta, s 3 hamburger és két sült krumplival, majd elém letette a zöldséget, mire én egy fura fejet vágtam.
- Eléggé kövér vagy, s megártana neked ez a sok egészségtelen kaja.- mondta komolyan. Igazából nem is voltam éhes, inkább tologattam a salátát, s azon gondolkodtam, hogy Justin miért ilyen vele, elvégre én semmit nem ártottam neki, sőt ő bántott meg a legjobban lelkileg és fizikailag is egyaránt, de persze ezt nem veszi észre.- Jobban is jársz, ha nem eszel, mert ez a saláta is látszódna rajtad, kövérke.- mondta nevetve, fájtak a szavai, de előtte nem mutattam ki, hisz ő csak egy fiú a több milliárdból.
- Allergiás vagyok a salátára.- löktem arrébb a tányért.- További jó étvágyat.- mondtam neki, majd táskámat felkapva hagytam ott őt.
- Hova a francba mész?- kiabálta utánam, amit elengedtem a fülem mellet.

Nap cirógatta a meztelen bőröm, s a tavaszi virágok illatai töltötték be az utcákat, ami felettébb jobb kedved adott, még ha nem is indult jól a napom. Emberek százai járták az utcákat, s mind máshogy nézett ki, senki nem volt olyan, mint én, de annál több ember volt belülről összetörve, köztük én is. Nagy fájdalmat cipeltem a lelkemen. Justin videója, amivel zsarol, papírok, ami által van esetleg volt két testvérem, sőt azt se tudom, hogy mit csináltam azon az éjszakán, de ez már annyira nem zavart, inkább azok a sok információk, amiket ezekben a napokban tudtam meg, felmardoss. Virágokat csodáltam, amik most nyílnak kifelé, hogy szépségükkel díszítsék az utcákat, mosolyogva néztem ezeket az élőlényeket, de persze ez se tartott sokáig, mert egy idegesítő hang csapta meg a fülem.
- Szállj már be,- nézett rám hanyagul Justin.
- Száll már ki az életemből.- mondtam neki flegmán.
- Istenem, fejezd már be.- mondta erélyesebben.
- Istenem, fejezd be a szenvedésem, hogy ezzel a gyerekkel kelljen beszélnem.- néztem az égre, ezzel utalva.
- Pfj, tiszta hülye vagy!
- Pfj, van nálam sokkal hülyébb.- mosolyogtam rá gúnyosan.- Hagyj békén engem, Bieber!- mondtam neki eléggé idegesen, majd befordultam a játszótérre, hogy levágjam az utam, s lerázzam ezt a gyereket.

- Ki szeretne jönni erre az utazásra, mert csak akkor mondom el az információkat.- kérdezte az osztályfőnök, mire szinte az egész osztály feltette a kezét, csak én és még 4 gyerek nem. Tanár folytatni akarta, de kicsengettek.- Akkor majd holnap folytatjuk.- fejezte be a mondatát, s ezzel ki is lépet a teremből.
- Miért nem jössz,- kérdezte a padtársam, mire én csak a vállamat rántottam meg.
- Egyszerűen nincs kedvem, majd talán máskor.- mosolyogtam rá kedvesen.
- Szerintem gyere, nem fogod megbánni, ezek a legjobbak bulizásra, s a szülőknek beadod, hogy tanulmányi kirándulás.- mondta kuncogva.
- Még gondolkodok rajta, de köszi.- küldtem felé egy hálás mosolyt.
- Holnapig van időd.- kacsintott, majd tovább állt. Közben a folyóson sétáltam, hogy szekrényebe betegyem a cuccom, ami sikeresen is haladt, de persze Justin haladt velem szembe, mire becsaptam a szekrényem, s gyorsan sietni kezdtem, de késő volt.
- Babe, kapta el a karomat.
- Muszáj így hívnod?- kérdeztem ingerülten.
- Jössz a kirándulásra?- húzott magához.
- Justin, új ágyas?- pacsizott le a haverjával.
- Oh, benne már volt a szerszám!- kiabálta a folyosó végén haladó barátjának, aki röhögve mutatott neki egy király jelet. mindenki minket figyelt a folyosón, valaki elítélve, de voltak olyanok, akik irigykedve.
- Ezt most miért kellett?- vágtam a mellkasára dühösen.- te is nagyon jól tudod, hogy kurvára nem önszántamból volt az az egész.- suttogtam neki erősen.
- Na, lépj már azon túl. Jössz erre a kiruccanásra?- húzogatta a szemöldökét.
- Persze, hogy majd ott i megerőszakolj,- kérdeztem cinikusan, majd elsétáltam, mire ő idegesen utánam kiabált.
- Fejezd már be! Nem kell mindig a fejemhez vágnod, kibaszottul rég volt!- csapott idegesen a szekrénybe, mire mindenki rá nézett köztük én is, de én egy szánalmas pillantást küldtem felé.

Az emberek suttogtak a hátam mögött, ha megláttak, gondolom a Bieber gyerek kijelentésén, de persze ezáltal nagyobb utálat személy lettem, valaki azért, mert egy olcsó ribancnak talál, másik azért, mert ők nem voltak meg neki, de én nem foglalkozok velük, most az a fontos, hogy fény derüljön a titkokra, utána intézem ezt is. Szerencsére hamar megértem, s Justin mentes volt az utam, mert nála sose lehet tudni, hogy mikor bukkan fel.
- Szia apa!- köszöntem neki komolyan.
- Szia!- mondta nagy mosollyal az arcán.
- Kérdeznem kell valamit.- tettem le táskámat.
- Nyugodtan!- hangja boldogságot sugárzott. Felszaladtam a szobámba, majd az ágyam alól kivettem a kis mappát, abból pedig azokat az iratokat, amiket már elolvastam, dühösen szaladtam a lépcsőn, majd édesapám elé vágtam, aki az asztalnál várt ülve.
- Ezt magyarázd meg!- mondtam neki dühösen.
- Ezek, hogyan kerültek hozzád?- kérdezte rémülten.



Hey!!

Mindenki türelmét szeretném megköszönni, de sajnos 1 hónapi büntetést kaptam, ami azt jelenti, hogy no internet! egyszerűen szőrnyű volt, de szerencsére megérkeztem újabb izgalmakkal, s a következő részekben ennél is több lesz! nagyon szeretném megköszönni, hogy eddig vártatok, s remélem nem felejtetettek el! Azt is remélem, hogy a rész tetszik nektek, köszönöm!