28.Utazás

Apa csak nézte a papírt, s láttam, hogy szeme a sorok közt olvas, majd hirtelen felpillant rám. Csak nézett, mintha valami nagy teher lenne neki elmondani ezt, de az is lehet, hogy fájó. Nem érdekel, mert nekem is fáj, hogy eddig hazudtak.
- Nehéz erről beszélni.- fürkészte a papírt.
- Apa, szerinted nekem milyen érzés volt elolvasni?- kérdeztem dühösen.
- Kicsim, ez rég volt már. Múlté, amit eltemettem.- túrt idegesen a hajába.
- Nem is akartad elmondani?- csaptam az asztalra.
- Nem volt szándékomba.- mondta halkan.
- Akkor most szépen kitálalsz mindent, ismered azt a mondást, hogy az igazságra mindig fény derül?
- Nehogy te kezdj itt nekem magyarázkodni!- kapta fel a vizet hirtelen.
- De nekem nagyobb jogom van hozzá!- emeltem fel a hangod.
- Én vagyok az apád, te pedig egy 17 éves gyerek vagy, nincs semmi jogod, amíg én tartalak el!- állt fel, de még a szék is elborult.
- Ennyi erővel maradhattam volna anyánál is, hisz mind a ketten hazudtok, tök mindegy, nem?- nevettem cinikusan.
- Két külön fogalom, mert én mindig itt vagyok neked, itt vannak szabályok, itt van egy rendszer, amit be kell tartani, itt nincs önakarat! Érteted? és velem nem beszélhet ilyen hangon!- kezdett ordibálni.
- De te se üthetsz meg ilyen hangot velem!- én is emeltem magasabbra a fokot. Megrázta a fejét, majd az emeletre ment, de persze én meg válaszok nélkül maradtam. Idegesen mentem a szobámba, s becsaptam az ajtót, nem hiszem el, hogy engem soha nem lehet megérteni. Kicsit még fortyogtam magamban, majd 20 perccel később lenyugodtam, s a laptop elé vetettem magam. Csak pár embertől jött üzenet, játék felkérések, és egy ismerősnek jelölés, amit izgatottan nyitottam meg, hogy ki lehet az illető, aki Justin Bieber volt. Úgy csináltam, mintha ott se lenne, s továbbra is az üzenőfalat kémleltem. Beindítottam egy zenét, amit legelsőnek láttam meg a youtube-on, majd gondolkodni kezdtem, hogy mit tegyek, mivel válaszokat nem kaptam, s az is biztos, hogy nem is fogok, mivel apuval eléggé veszekedtünk, ilyenkor az a szokása, hogy 1-2 napig hisztizik, esetleg több, de rá se nézz az illetőre, s nagy nehezen köszön. Telefonom csörgése billentett ki a képzelődésből. Kijelzőn Apa neve állt.
- Igen?- kérdeztem halkan.
- Az osztályfőnököd most hívott, hogy lesz valami program, s azt szeretné tudni, hogy mész-e.- mondta komoran.
- Hol vagy?- tettem fel az egyik kérdésem.
- Szobámba, de nem ez a fontos. Mész?- tette fel újra.
- Nem hiszem.- adtam választ, majd ki is nyomta a telefont. itt nagyobb baj van, mint párnapos hiszti, itt háború folyik.


Fáradtan ültem a padomban, s csak bámultam kifele a fejemből, fizikailag itt voltam, de agyilag még mindig aludtam, de a terembe szétnézve nem csak én voltam így, hanem még páran, de voltak olyanok, akik korán reggel úgy pörögtek, mintha délután lenne, de jó nekik. Otthon még mindig folytatódik a harc, s ötletem sincs, hogy édesapám mikor lesz hajlandó beszélgetni velem, de már nem is érdekel.

- Akkor kezdjük az órát!- tapsolt az osztályfőnökünk, észre se vettem, hogy bejött. Nagyobb figyelmet nem szenteltettem rá, hanem fejemet padra hajtottam, s próbáltam aludni. A tanár csak beszélt, beszélt, s még továbbra is beszélt, amit én csöndben hallgattam végig.- Na, akkor a névsor, akik jönnek az osztályból..- majd újra folytatta a kirándulással való témát, amitől már hánynom kellett, hisz tegnap is egész idő alatt erről volt szó, most is- És Emelia Wonderful!- olvasta fel a nevemet, amin én hirtelen felkaptam a fejem.
- Tanár nő, biztos tetszik benne lenni, hogy az én nevem áll ott?- kérdeztem ijedten, majd újra átolvasta a papírt.
- Igen, talán valami probléma van?
- Szerintem tévedésből kerültem fel rá, szeretném, ha kihúzna a listáról.-még szerencse, hogy nincs befizetve, így  visszautasíthatom.
- Nem tévedés, tegnap az apja visszahívott, hogy mégis szeretnél menni, már be is fizette az összeget. Más kérdés még ezzel kapcsolatban?- nézett szét az osztályon, mire mindenki csöndben ült. Teljesen forrtam a dühtől, ez nem harc, hanem vérre menő bosszú, akkor én is az ő szabályai szerint játszok. Elmondhatatlanul dühös voltam apára, de nem foglya megúszni, hisz én is a bosszúvágyamról vagyok híres, ebben a térben rá hasonlítok. Már meg is van a tervem.


- Szia Apuci!- köszöntem neki boldogan, majd helyett foglaltam egy széken.- Tudod, szeretnék neked köszönetet mondani, hogy befizeted nekem ezt a kirándulás.- itt gonoszan elmosolyodott.- mivel ez egy olyan tábor, ahol a tanárok szarnak a diákokra, s elmehetsz bulizni, inni, cigizni, sőt a legjobb, hogy fiúzni is, mivel a tanárok élvezik, hogy wellneszhetnek, 5 teljes kerek napon át.- mosolyogtam rá gonoszan, épp nyitni akarta a száját, de én gyorsabb voltam.- Az a legjobb ebben az egészben, hogy nem lehet visszamondani, mert akkor a kétszeresét kell kifizetni, ami nem olcsó mulatság.- boldogon mondtam neki, s majd szobámba indutam pakolni, de azt már kevésbé jó kedvel tettem.Kereken egy teljes hetet kell szenvednem innen 4 órányira, komolyan, hogyan merészelte apa ezt megtenni, de megérte, hisz, amilyen arcot vágott, legalább az boldoggá tett.

Azt hiszem, hogy vonattal megyünk, s mindegyik évfolyamból jönni fognak, ha jól emlékszem, de nagyon remélem, hogy valami értelmes emberekkel kerülök egy kabinba, hisz kinek van kedve hajnali 4 órakor vonatozni, sőt ha rossz a társaság, akkor eléggé hosszú lesz az út, de meglátjuk mi lesz, s azért is bulizni fogok. Áthívtam Dacey-t, hogy jöjjön nekem segíteni, mert nem akarok apával találkozni, na meg barátnőm mindig tudja, hogy mit kell oda pakolni. Nagyon sajnálom, hogy ő nem lesz ott, mert vele nem telnének unalmasan azok a napok, de hátha jó lesz.

- Szia Emelia!- rontott be a szobámba, amire én egy kicsit megijedtem.
- Szia!- öleltem meg.- Szerencse, hogy tudtál jönni, mert ötletem sincs, hogy mit tegyek be.
- Oh, legjobb szakembert hívtad.- egyből ment a szekrényemhez.- nyomj be egy jó zenét!- parancsolt rám, amit én meg is tettem. Faul-tól a Changes című számot indítottam el, majd a neten böngésztem, míg ő pakolt.- Kérdezhetek valamit?- fordult felém.
- Apuddal összevesztetek?- ráncolta a szemöldökét.
- Igen, de honnan tudod?
- Kopogtam, s apud nyitott ajtót, majd megkérdeztem, hogy hol vagy, erre ő, nem tudom, keresd meg valahol.- de az utolsó mondatát olyan leszarom mi van vele hangleejtéssel mondta.
- Kicsit veszekedtünk, de nem foglalkozok vele. Olyan szemét volt, hogy szándékosan befizette nekem ezt az utazást, miközben nagyon jól tudta, hogy nem akarok menni, de én szándékosan elkezdtem neki magyarázni, hogy annyit bulizhatok, mint az állat, olyan álca boldogan, mire benyögtem, hogy nem lehet visszamondani, mert már ki van fizetve, de ha nem megyek, akkor a dupláját kell, ami nem olcsó mulatság.
- Komolyan előadtad neki?- kezdett el nevetni.
- De még mennyire, azt az arcot látni kellett volna.- kezdtem én is nagy röhögésbe.
- Tuti, hogy jól fogod magad érezni, hisz lesznek fiúk.- kezdte húzogatni a szemöldökét.
- Nem vagyok olyan, mint te!- vágtam hozzá egy kabalát, ami elől elhajolt.




-Na, bepakoltam neked mindent, míg te ott lustálkodtál!- tette derekára a kezeit.
- Köszönöm, aranyos vagy!- dobtam felé egy puszit.
- Legalább jó időtök lesz.- mondta mosolyogva.
- Igen, de az is tuti, hogy én ki nem teszem a lábam a házikóból.- vigyorogtam el.
- Ezt akkor mond, ha hazajöttél.- ült le mellém.
- De semmi kedvem ehhez a vacakhoz.- kezdtem ütögetni a párnát.
- Hidd el, hogy sokkal jobb lesz, mint ahogy azt te gondolod.
- Nagyon remélem, hogy igazad van.- húztam el a szám.
- Na, de most megyek, mert nekem is van egy kis dolgom.- harapott alsó ajkába.
- Boltos gyerek, akivel a wc előtt flörtöltél?- kérdeztem kuncogva.
- Bizony, olyan teste van, hogy meghalok, ha ránézek.
- Te tudsz élni- kezdem nevetni.
- Legalább öreg koromra esz mit mesélnem.- igazította meg a ruháját.- Na, de most már tényleg megyek, majd hívj fel, ha megérkeztél.
- Rendben, te pedig majd mesélj az éjszakádról.- kísértem ki, majd elköszöntünk egymástól.


Hajnali 02:00-kor keltem pontosan, hogy legyen időm elkészülni, de iszonyat fáradt vagyok, hisz este 10-kor sikerült elaludnom, de ami a legélvezetesebb, hogy 30 percnyire van innen az állomás, nagyon remélem, hogy apa már felkelt, mivel semmi kedvem még kedveskedni neki, hogy legyen már olyan kedves, s vigyen ki, mivel nem akarok sétálni. Felgumiztam a hajamat, majd tettem magamra egy kis szempillaspirált, s felvettem egy rövid gatyát, mivel a mai nap folyamán meleg lesz, hozzá pedig egy rózsaszín pánt nélküli felsőt, majd a lila bőröndöm felkapva mentem a konyhába, hogy reggelizek valamit, ami a gabonapehely lesz. Leültem a zöld tányérommal együtt, s elkezdtem falatozni, amikor apa köntösben jött le 03:10-kor.

- Miért nem vagy felöltözve?- kérdeztem meglepődve.
- Tegnap nem mondtam?- tetette a hülyét.
- Valahogy elfelejtetted.- mosolyogtam rá cinikusan.
- Ma Justinnal mész, mert tegnap járt itt, csak nem tudtam, hogy itthon vagy-e, ezért nekem mondta, hogy együtt mentek az állomásra, mivel ős is részt vesz ezen a kiránduláson, így felajánlotta ezt a kedves ajánlatot, úgyis olyan jóba vagy vele, így miért ne mehetnél az egyik kedves barátoddal. Nekem is jó, mert még tudok aludni munka előtt. Szia kicsim!- integetett nagy vigyorral a képén. Nekem meg el is ment az étvágyam. Azt se tudom, hogy kit utálok jelenleg jobban, édesapámat, hogy szándékosan csinálja ezt velem, felhasználja az információkat, amit én sírva meséltem el, esetleg Justint, hogy felhozta ezt az egész ötletet, de szerintem apát, mert elárult engem. Jól van, ezt ő se fogja megúszni, itt se különb, mint anyánál, sőt csak rosszabb. Semmit nem tudok tenni, ami belülről mardos, de túl fogom ezt is élni, majd eszmefutásomból a csengő zavart meg. Felkaptam a cuccomat, s indultam is az ajtóhoz, ahol justin állt.
- Cső!- köszöntem neki flegmán, s a kocsijához vezettem utam.
- Semmi normális köszönés, esetleg bejössz egy kávéra meghívás,- tette fel értetlenül a kezeit.
- Ja.- vettem fel a bunkó stílust.
- Most fejezd be ezt a viselkedést!- jött közelebb hozzám, s közben felemelte a mutatóujját.- Mivel én szállítom azt a hájas segged, ezért tiszteletet érdemlek.
- Ok, de nem mondtam, hogy legyél olyan kedves, hogy fuvaroz, szóval itt neked lenne kuss.- néztem mélyen a szemébe.
- Tudod, hogy 1 héten keresztül leszünk egy telken?- kuncogott fel, s nekinyomott a kocsinak.- Ahol mindenki totál részeg lesz, azt csinálok ott veled, amit csak szeretnék, esetleg be is tudlak drogoztatni, úgy hogy te ne vedd észre.- markolt a fenekembe.
- Inkább menjünk, ha nem akarjuk lekésni a vonatot.- mentem az ajtóhoz, hogy nyissa ki.
- Nyugalom, ennyi idő alatt egy menet is beleférne, babe.- kacsintott rám.

Ezzel a gyerekkel kell 20 perc kocsikázni, de azt is kinézem belőle, hogy szándékosan úgy megy, hogy pont indulás előtt érjünk oda. kicsit megijedtem a szavaitól, hisz minden viccben az igazság lapul. Eddig úgy képzeltem el, hogy nyugisan fogok a szobámba lenni, közben az iratokat tanulmányozom, s az interneten kutatok utána, hisz lesz kereken 5 napom rá, hogy senki ne zavarjon. Ezt most tisztázni fogom Justinnal, sőt meg is kérdezem, hogy miért hozz el engem, miközben vérig sértegetett az elmúlt időszakban.

- Minek hoztál el, sőt miért ajánlottad ezt az egészet fel?- néztem rá értetlenül.
- Miért ne?- mosolygott rám pimaszul.
- Elvégre egy hájas disznó vagyok a szemedbe, akkor mit akarsz te egy ilyen csúnya lánytól.- hangom idegesen csengett.
- Nem is vagy allergiás a salátára.- kerülte ki a kérdésem.
- Kit érdekel az a rohadt saláta?- emeltem fel a hangomat.
- Kurvára ne beszélj velem így, mert ha akarnám, akkor ebben a kibaszott kocsiban baszlak meg!
- Hogy van még pofád ezt felhozni azok után, hogy úgy megaláztál?- még mindig gombóc gyűlik a torkomba, ha visszaemlékszek rá.- Undorodom tőled, legszívesebben lehánynálak.- néztem ki az ablakon.
- Jó, bocs. nem én tehetek róla, hogy a hülye haverjaim azt a drogot adták nekem, aminek a hatására ilyen leszek.- rántotta meg lazán a vállát.
- Bárcsak túladagoltad volna magad.- mondtam halkan, hogy ő ne hallja meg, de nem sikerült, mert hirtelen fékezett, mire én egy kicsit előrehajoltam.
- Fogd be azt a kibaszott pofád, mert ha én nem lettem volna, akkor a drága Ed barátod halálodig kúrt volna téged! inkább örülj neki, hogy én vettel az ártatlanságodat, mert aránylag egy normális fazon vagyok. Legyél nekem hálás, mert megmentettem az életed, emlékszel, mikor a telefonba sírtál, hogy segítsek, mert megtámadtak, s senki nem hitte el neked, hm, emlékszel?- ordibálta az arcomba, mire nekem lehullott egy könnycsepp az arcomon, megijedtem tőle, még nem viselkedett így velem. Megrémisztett, ahogy rám nézett, s a szavakat ejtette ki.- Ezt egy igenek veszem, szóval jobban jársz, ha befejezed ezt a nagylány szerepet, mert közel se vagy az!- indította el a kocsit.- Ajánlom, hogy féljél tőlem, babe.

Az út további részében nem is beszélgettünk, hanem én csöndben nézelődtem ki az ablakon, ahol még sötét volt, néha éreztem tekintetét magamon, de nem figyeltem rá, amennyire szeretem, úgy gyűlölőm. néha hiányzik az érintése, csókja, hogy kedves legyen hozzám, ahogy végigsimogat a testemen, én pedig beleremegek, a gyengéd pillanatok annyira hiányoznak, hogy az leírhatatlan, de amikor érdes kézzel nyúlt hozzám, ott megtört bennem valami. Fejemet megráztam, hogy ezeket a gondolatokat kilökjem a fejemből, elvégre ez a múlt, s most nekem egy sokkal nagyobb dologra kell koncentrálnom.

- Amúgy, lehetek őszinte,- pillantott felém Bieber.
- Hallgatlak.- nézegettem a körmöm, ezzel kifejezve, hogy annyira nem érdekel.
- Néha a videóra verem ki, olyan szexin táncolsz!- nyalta végig az ajkait, amibe bele is harapott. itt kénytelen voltam felnevetni, akaratom ellenére is, hisz ki az a hülye, aki ezt benyögné, de persze itt Justinról van szó.- ez vicces?- kezdett el ő is velem együtt röhögni.
- Nem, de ez most mi, hogy hirtelen benyögöd egy csajnak, hogy a videódra élvezek el?- egyre jobban nevettem.
- Ha akarod most is megcsinálhatom, ha nem hiszed el.- kezdte kigombolni a nadrágját, de én röhögve toltam el onnan a kezét.
- Tiszta hülye vagy Justin.- töröltem le a nevetős könnyeim.
- Örülök, de szerencsére te hülyébb vagy!- húzta ki magát, mintha valami okosságot mondott volna.
- Kár, hogy nem tudsz mindig ilyen lenni.- mondtam nagyon halkan.
- Tessék?- pillantott felém.
- Semmi.- néztem ki az ablakból. nem értem a jelenlegi viselkedését, előbb tiszta bunkó volt, jelenleg kedves, ez már magas nekem, de lehet jobban járok, ha nem értem meg, elvileg őt nem is lehet.
- Megérkeztünk!- parkolt le, majd egy mosolyt küldött felém. kiszállt a kocsiból, s engem is kisegített.
- Köszönöm, uram!- pukedliztem, mintha egy hölgy lennék.
- Szabad a csomagjait, hölgyem?- puszilta meg a kézfejemet, ezzel folytatva a játékomat.
- Milyen udvarias úriember.- kuncogtam fel.
- Ilyen szép hölgy nem cipelhet nehéz bőröndöket- tette elém a csomagokat.
- Annyira nem nehéz, de köszönöm a segítségét, uram.- hajoltam meg megint.- De most a többiekhez kell fáradnom, mielőtt indutam volna a tanár leintett, hogy maradjak ott.
- Neveket kérek.- mondta sietősen.
- Emelia Wonderful és Justin Bieber.- mondta helyettem a srác.
- Köszönöm.- gyorsan írt valamit, majd el is tűnt.
- Csatlakozhatok önhöz, én is oda tartok.- nyújtotta karját, amit én átkaroltam.- Sziasztok skacok!- intett nekik Justin.
- De hiányoztál!- mondta kényes hangon Joan, majd a 10cm-t meghaladó cipőjével jött oda hozzánk.- Fúj, ez meg mit keres itt?- nézett rám lenézően.
- Szegénykém, látszik, hogy hiányoztál néhány óráról, mivel az ez szót tárgyakra mondjuk, ő a helyes.- vágtam nekik vissza, majd Justinhoz fordultam.- Most megyek egy olyan társaságba, ahol a lányok nem ilyen büdösek, mint a mögöttem lévő személy. Köszönöm, hogy elhoztál, eszméletlen utunk volt.- adtam egy puszit az arcára, mire a srácok elkezdtek beszólni, hogy milyen volt a menet.
- Emelia, szerintem ennyire ne szívasd azt a  libát, mert lelkileg ki fog készíteni.- mondta halkan szőke barátnőm, mire én leintettem.
- Most egy nagyon jó hetünk esz csajok!- ölelt át minket hátulról Eduardo barátunk.
- Ja, mert itt az fél sulit megbaszhatod.- szólt be neki valaki, amit ő helyeset.
- Gyerekek!- szólalt fel az igazgatóhelyettes.- Mivel 8 személyes kabinok vannak, így a többi tanárral úgy beszéltük meg, hogy érkezési sorrendbe ültök, hogy ne menjen el az idő azzal, hogy ki kivel akar ülni, meg hogy én ezzel nem leszek egy kabinba, s az ilyen szokásos időpocsékolások. Itt már tudtam, hogy én Justinnal leszek együtt. Csak sorolta és sorolta a neveket, amikor kimondta Jordana nevét, akkor már tudtam, hogy mi érkeztünk meg utoljára, majd jött még pár név, s utána mi jöttünk Justinnal, ahogy elhangzott a fiú neve Bilson ugrálva kiabált, mint egy rossz ribanc.
- Csajok, szurkoljatok, hogy ezekkel a szerencsétlenekkel kibírjam.- sajnáltattam magam.
- Tedd féltékennyé azt a lotyót, esküszöm, hogyha nem lenne büntetve a gyilkosság!- gondolkodott el kedves szőke barátnőm.
- Csak légy vele óvatos, de a helyedben én is szívnám a vérét.- kacsintottak rám a többiek, majd elmentek, s így én is kénytelen voltam a csapatomhoz menni.
- Emelia!- jött hozzám egy fekete hajú srác, nem panaszkodhat a külsejére.
- Gondolom Bieber osztálytársa vagy.- húztam fel a jobb szemöldököm.
- Padtársa, személyesen Ian Henrie. Szolgálatára, szép hölgy.- adott puszit a kézfejemre, mire én elnevettem magam.
- Köszönöm, Ian.- húztam el a kézfejem, majd Justin kerestem a szememmel, akit hamar megtaláltam.- Justin!- szólítottam a nevén, mire ő rám figyelt.- Ülünk együtt?- kérdeztem kacéran.
- Felőlem!- rántotta meg a vállát, s egy féloldalas mosolyt küldött felém.
- Akkor menjünk.- haraptam ajkamba.
- Hölgyem?- nyújtotta felém a karját, amibe kuncogva karoltam bele.


Elindultunk, s Johanna, Dana Ian, ismeretlen srác, Justin és én ültünk egy kabinba, én természetesen Bieber mellett foglaltam helyett, míg mellette az Ian haverja, s a többiek előttünk. A tanár többször is végigjárta a vonatot, hogy jól számolt, s mindenki a helyén ücsörög, majd lassan elindultunk.

- Justin?- pillantottam fel a fiúra, mire ő rám figyelt.- Hogy hívják a melletted üllő gyereket?- intettem felé, mire a srác hirtelen észbe kapott, s gyorsan be is mutatkozott.
- Noah vagyok.- küldött felém egy elragadó mosolyt.- Te pedig Emelia. El is felejtettem, hogy te még nem ismersz, bocsi, de ilyen korán csak a hülye kell.- teljesen igazat adtam neki, még egy kicsit beszélgettem vele, s nagyot ásítva az ablaknak dőltem. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de arra lettem figyelmes, hogy valaki a fülcimpámat harapja, mire én lazán megütöttem.
- Mi van?- kérdeztem nyöszörögve.
- Az ölemben alszol, szépség.
- Tényleg? Ne haragudj. - dörzsöltem meg a szemem, hogy tisztán lássak, majd Bieber vigyorgó tekintetét láttam.
- Elfértél ott, Gyönyörűség.- puszilta meg az arcom.
- Akkor miért keltettél fel?- néztem rá szomorúan.
- Mert talán zavartad!- vágta oda gúnyosan Joan. Megforgattam a szemem, hogy különösen nem érdekel, amit mond.
- Nem zavartál, csak menni akarunk a srácokkal cigizni.- kacsintott rám.
- Hogy?- néztem rá meglepődve.
- Kihajolunk az ablakon?!- tárta szét a kezeit, mintha ez egy alapdolog, amit tudnom kell.
- Akkor hajrá, hátha meglát a tanár.- kuncogtam fel.
- Úgyse kapunk érte semmit.- rántotta meg lazán a vállát.
- Ja, te Bieber vagy.- ráztam a fejem.- nincs nálad a közelben a tükröd, mert nekem a táska alján lehet, s most nem akarom kipakolni.- húztam el a szám.
- Azzal nem rendelkezek, szerintem kérjél a csajoktól.- intett feléjük.
- Inkább kihagyom, mert ők mindig abban a tükörben nézik magukat, s én is csúnyának látnám az arcom.- gúnyos mosolyt küldtem feléjük.
- Megértem.- ölelt át Justin.- itt a telefonom, nyújtotta át a készüléket, persze iphone5-e rendelkezik.
- Köszi!- kaptam ki a kezéből, s már a kamerába is voltam. megigazítottam a hajam, sminkemet megigazítottam, majd Justin hajolt oda.
- Várj.- vette el a telefonját, majd pillanatokon belül odahajolt hozzám, s már más effektben volt a képernyő.- nem hagyhatok ki egy ilyen képet, hisz olyan szépségesen tündökölsz mellettem, hogy meg kell örökítenem.- bókolt nekem, amibe talán bele is vörösödtem.
- Felőlem.- rántottam meg a vállam, majd odahajoltam mellé. Ő az arcomhoz hajolt, s puszit adott rá, míg én merengve néztem a kamerába, majd klikk és elkészült a kép, ami mind a kettőnknek tetszett.
- Most fordítva.- ajkaimat  puha arcára helyeztem, s hajamból az egyik tincset fogtam, majd szemeimet behunytam, hallottam, ahogy elkészül a képet.- Tetszik?- mutatta felém a telefonját, olyanok voltunk, mintha szerelmesek lennénk, vagyis az én tekintettem olyan, igennel válaszoltam neki, majd csináltunk egy olyan képet, ahol mind a ketten a kamerába figyeltünk.
- Szerintem nagyon jók lettek.- néztem rá, mire ő egy csókot adott a homlokomra, majd ki is mentek cigizni.
- Komolyan mondom, hogy szállj le Justinról, mert ő az enyém!- hajolt közel hozzám, s dühösen ejtette ki betűket az ajkaiból.
- Miért? Mi lesz?- tettettem a félelmet.
- Hidd el, hogy nem akarod megtudni.- nevetett az idegesítő hangján.
- Nem ismered Joannat, mert az ő haragja, tönkre tesz.- jött oda a másik is.
- Szegény, fáj neki, hogy justin rám hajt, s őt le se szarja, kérsz zsepit?- incselkedtem vele.
- Ne hozz ki a sodromból, mert behúzok neked egyet. megfogom szerezni Biebert, mert ő az enyém, csakis az enyém. Húzz ki a képből, mert nem állok jót magamért.- szinte vörösben úszott a feje, annyira ideges volt.
- Ha a tied, akkor mi miért feküdtünk le a kocsiba, amikor ide jöttünk?- kamuztam neki, mert nem bírtam megállni, de megbántam, mert olyan nagy pofont adott, hogy az arcomat beütöttem a székből kiálló támlába, s a körme nagy körme megkarmolta az arcomat, eléggé erősen. Megfogta a fejemet és erősen a falnak ütötte, annyira, hogy a másik oldalon is hallani lehetett. kicsit megszédültem, olyan erősen ért az ütés. Elkezdett pofonokat adni, de én nem tudtam védekezni, mivel eléggé szédültem az ütés miatt, majd csak annyira emlékszek, hogy valaki beront és leráncigálja rólam a csajt.




Sziasztok!

köszönöm szépen a komikat, aranyosak vagytok! Sikeresen itt van az új rész, s garantálom, hogy most is izgalmakkal lesz teli, olyan dolgok fognak történni, amire nem számítotok, s lassan az is kifog derülni, hogy hogyan is néz ki a mi kis Drew barátunk! ;)

Szavazás! 

Szerintetek melyik lenne jobb fejléc?  Bevallom, hogy ez az első fejléc arról a blogról van, aki lopta tőlem, de szerencsére már eltávolította a hamis feart, így a fejlécet az az illető készítette, aki nekem is, s úgy érzem, hogy ez egy "béke ajándék", hisz megsértette a jogaimat. Szóval, szavazatok! köszönöm :)

Az első fejléc?


A második fejléc?