32. Változások

A szívmelengető hangjára koncentráltam, ami örökre bevésődik az agyamba, hisz olyan kellemes, megnyugtató, hogy már a fájdalom elmúlt, s Justin hangja i elhalkult. Kinyitottam a szemem, akkor láttam, hogy a karomon is friss kötés van, annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem.

- Ügyes voltál!- mosolygott rám Noah.
- Szinte nem is éreztem, annyira ellazultam.
- Justin mindig így szokott segíteni az embereknek, amikor valakinek nagy kínszenvedése van.- paskolta meg a barátja vállát, mire Justin dühösen nézett rá.
- Kussolj már!- kapta fel hirtelen a vize.- Szólok a srácoknak, hogy mindjárt megyek, meg elszívok egy cigit. Ti addig pakoljatok össze.- parancsolt nekünk, majd el is tűnt Bieber.
- Ez, mi volt?- fordultam felé döbbentve.
- Nem tudom, de egy valamit jegyezz meg.- pillantott mélyen a szemembe.- Ha valakinek énekel, érez iránta valamit, esetleg bűntudata van, nálad nem tudom, hogy mi a helyzet, de lehet ő maga se tudja.- rántotta meg a vállát, majd elkezdte pakolni a cuccaim.
- Hagyjuk Justin, ő egy önelégült barom.- szűrtem ki idegesen a fogaim közt.
- Ebben van valami, mondta halk nevetéssel.- Mindjárt szülinapod.- kacsintott rám.
- Igen, ágyamban ülve csokit nyomva magamba. Így fog eltelni.- mosolyogtam rá.
- Öhm, te hamarabb haza mész?- húzta össze a szemöldökét?
- Mi?- kérdeztem idétlen nevetéssel.
- Két hétig leszünk itt.- vigyorgott a feje, szerintem rájött, hogy én erről ne tudtam.
- Komoly? Jó, én miért csak 1 hétről tudtam?- ültem le az ágyra.
- Megtartjuk, jó buli lesz!- ütött lazán a vállamba.
- Nagyon.- forgattam meg a szemeim.
- Cinizmus, szarkazmus és minden nélkül, komolyan beszélek!- mutatott rám, ma cuccomat levitte a földszinti szobába, közben Justin is bejött, hogy ő engem cipeljen le.
- Na, gyere nagylány!- térdhajlatomhoz nyúlt, majd óvatosan felemelt, nehogy valamimet megsértse. Belekapaszkodtam a nyakába, s úgy mentünk. Cigi és a férfias parfümje csapta meg az orrom, amitől elképedtem, micsoda férfias illattal rendelkezik, még ez a füstös szag feldobja. Karjain megfeszülnek az izmai, ahogy engem tart. Szuszogva veszi a lebegőt, arcát végigtanulmányoztam, ami most is olyan férfias, de egyben gyerekes, azok a vonások, ami minden lányt elcsábít.
- Emelia!- szól erőteljesen Justin, mire én enyhén megrázom a fejem.
- Igen?- kérdezem halkan.
- Akkor megkérdem ötödjére is, nem fájnak a sebeid?- visz lefele a lépcsőn.
- Csak zsibbadnak a fertőtlenítő miatt, de nem fáj.- adom meg neki a választ, mire ő biccent.
- Ma és holnap ne mászkálj, szó szerint, ne kelj ki az ágyból, ha pisilned kell, vitesd ki magad valakivel 2 napig csak fekszel, utána már felkelhetsz, mert a sebeid megfelelően begyógyulnak.
- Rendben, köszönöm.- markolásztam a takarómat, mert egy kicsit zavarban voltam.
- Én akkor megyek is.- Szia.- simogatta meg a homlokomat, amire egy forró puszit is lehet, s végül kiment az ajtón.
Ágyon ülve bambultam ki a fejemből, érzelmileg teljesen el vagyok tévedve, egyszerre utálom, de mély érzések is lakoznak a szívembe, de azt tudom, hogy mi két ellentét vagyunk, s ahogy a mágnes kék pólusai, mi is úgy taszítjuk el magunkat egymástól.  Sok volt nekem ez a nap, csalódások, meglepetések, kikészítenek érzelmileg, így inkább álomra térek.

3 hónappal később

Szálakat, bizonyítékokat vesztettem el ebben a három hónapban, sok minden történt, de továbbra is egyedül maradtam. A születésnapom meg lett tartva a kiránduláson, amiből semmire nem emlékszek, hisz úgy éreztem, hogy az én napom és ezt ki kell élveznem, de azon az esten történt Justin és köztem valami, mert a viselkedése megváltozott  felém, ami megijeszt az ő eseteben, mert se nem kedves, de még bunkó se, ami. nála azt jelenti, hogy különösen nem érdekli mi van velem.
 Apa, ő viszont nem változott semmit, ha nem kérdezem azokról a dolgokról, amiket megtudtam, akkor nem háborodik fel és nem kiabál, hanem normális a viselkedése, mer mar 2 hónapja nem vitatkoztunk. Több oka is volt annak, hogy lemondtam felőle a múlt dolgairól, hisz nem akarok vele állandóan rosszban lenni, mert mar ő az egyetlen biztos pont az életemben, de azok a papírok eltűntek, így mar tehetetlen voltam. Édesanyámmal csak telefonon tartom a kapcsolatot. Nyáron nem voltam egyszer se nála, mert mindig előtte pár nappal, órával lemondta, ami kicsit rosszul esett, mert hiányzik. Justin, róla semmit nem tudok, azt mondják, hogy a barátnőjével Európában töltöttek a nyarat, s majd szeptember második hetében lesz suliba, barátnőm pedig Ausztráliába volt egész nyáron a nagyszüleinél, s ott megismerte a mostani barátját, aki szintén Atlantában él csak ő is rokonaikhoz ment, szóval az időeltolódás miatt ritkán tudtunk beszélni, így egyedül töltöttem a nyarat.
- Kicsim, leveled jött!- kiabált fel apa, én úgy futottam le a lépcsőn.
- Kitől jött?- kérdeztem csillogó szemekkel, majd ki is téptem a kezéből.
- Dacey, mert Ausztráliából küldték.- ivott a kávéjába. Apával nem törődve mentem fel a szobába és nyitottam ki a borítékot, amiben egy nyaklánc és egy kép is társult, na persze egy papír is, amiben leírja, hogy milyen boldog és a képen a barátjával van, édesek. Az ékszert pedig ajándékba küldi nekem, ami egy violinkulcsot ábrázol, mosolyogva vettem fel, legalább ő gondol rám. A képet nézegettem, ahogy egymást karolják át, igazán összeillenek a fotó elemzésében egy férfi hang zavart meg, ijedten kaptam fel a fejem, hisz semmi zajt nem hallottam. 
- Szépségem!- kuncogott fel. 
- Alian!- néztem rá ijedten, ő pedig bezárta az ajtót. 
- Milyen kedves apukád van gyönyörűm.- ült le mellém, én pedig hátrálni akartam, de ő megfogta a karom és magához rántott. 
- Mit akarsz?- kérdeztem halkan. 
- Hm,- nézett rajtam végig- sok mindent, de most nem érted jöttem, hanem egy parancsot adni neked.- kacsintott rám.
- Parancsot?- akadt fentebb a hangom.- Kérlek, nem vagyok se a barátnőd, de még az embered se!- pattantam fel az ágyról.
- Ez nem kívánság műsor!- szűrte ki idegesen a fogai között a szavakat.- Kénytelen vagy megtenni, különben.- mosolyodott el. 
- Különben?- húztam fel a szemöldököm. 
- Kit büntessek meg az ellentmondásod miatt?- harapott ajkába.- Barátnődet, anyucikát, apucikát, esetleg Bieber?- suttogta fülembe.  
- Nem érdekel, hogy mit akarsz, nem hiszek a szavaidnak!- én is halk hangnemben beszéltem a fülébe.
- Rendben drágám, adok néhány napot, majd felkereslek és beszélgetünk megint, hogy átgondolhasd ezeket, mert Alian bácsi nem viccel.- küldött egy puszit és távozott is. Idegesen túrtam a hajamba, nem hiszem el, hogy megint belekeveredtem egy ügybe, ezért is Justin a felelős, inkább anya, mert ő jött össze az apjával. Konyhába mentem, hogy megkeresem édesapám, aki beengedte ezt a vadbarmot, s meg is találtam.
- Apa, minek kellett beengedni, legalább szólhattál volna, hogy vendégem jött, nem szeretném, ha minden embert beengednél, anélkül, hogy szólsz nekem.- hadartam el, nem is engedtem szóhoz jutni, hanem inkább elviharoztam otthonról. 

Sétálok a sárga falevelekben pompázó utcákon keresztül, igen sajnos ezzel jár az ősz. Folyamatosan gondolkodom, hogy a látogatóm nem hagyja ennyibe ezt az egész dolgot, hisz túl könnyen ment el, valami lesz még itt, de abban biztos vagyok, hogy nem fogja bántani a szeretteimet. Megláttam egy kis padot egy bokor mellett, így ott leültem. Hideg rázott végig, ahogy a szél elsüvített mellettem. Justin, ő most biztos valahol napozik a csodás kis barátnőjével, miközben velem lenne itt, mert hiányzik nagyon, de el kell fogadnom, hogy ő sose táplált irántam olyan nagy érzelmeket, mint ahogy én, de el kell fogadnom, hogy köztünk már semmi nem lesz az ég világon, változtatnom kell, hogy elengedjem őt, s ez meg is fog történni. Pulcsimat megigazítva indultam haza.

- Remélem jól sikerült a hús.- szedte ki egy tálba. 
- Apa, te főztödet minden háziasszony megirigyelné.- mondtam neki kuncogva, mire ő is nevetésbe kezdett.
- Jóét vágyat.- üt le a velem szemben levő székre, majd enni kezdtünk. 
- Tudod, kis változást szeretnék.- szólaltam meg pár perccel később. 
- Nem, nem lesz tetkód.- rázta a fejét.
- Azt később szeretnék. Arra gondoltam, hogy levágatnám a hajam.- ahogy ezt kimondtam apa ledobta a villát és úgy nézet rám, mintha ufó lennék. 
- Ezt komolyan gondoltad?- köszörülte meg a torkát.
- Teljesen!- mondtam neki vigyorogva. 
- Jól van drágám, akkor vacsora után hívom a fodrászt.- nézett rám büszke fejjel. 
- De jó, már várom nagyon.- haraptam ajkamra. 



Izgatottan ülök a fodrászszékbe, s úgy érzem, hogy a hajammal együtt én is változni fogok, elvégre 18 éves lettem, ami Európában nagykorúságnak számít.
- Jól meggondoltad kedves?- simított végig a hajamon Anne a fodrászom. 
- Természetesen.- mondtam neki mosolyogva. 
- Pedig gyönyörű hajad van.- nézett rám szomorkásan. 
- Hamar megnő, kicsit én is sajnálom, de nem már unalmas, kell a változás.- néztem rá a tükörből. 
- Ebben igazad van, elvégre még fiatal vagy, s ilyenkor kell élni.- kacsintott rám, majd munkába kezdett. Bevizezte a hajam, hogy egyenletesen le tudja vágni, kifésülte a fenekemig érő hajamat, majd az ollót kezébe véve vágni kezdte, érzem, hogy mától változás lesz, s ez az ami hajt előre, hogy elfelejtsem Justint, ne foglalkozzak Aliannal, s hogy édesanyámat hagyjam tudaton kívül, mert mostantól én leszek az első számomra. Hosszú munkálatok után elkészült a hajam, ami sokkal jobban nőiesebbé tett, s már előre imádom.

Apu ma otthon volt, így ő vitt suliba kocsival, ami kényelmesebb volt, mert nem kellett korán kelnem, hogy elérjem a buszt. Felvettem egy fekete cicanadrágot, egy fehér felsőt, s rá egy krémszínű kötött pulóvert, ami a combom közepéig ért. Tudtam, hogy ma van az a nap, amikor Justin iskolába lesz, remélem, hogy a barátnőjét ott hagyta. Kivasaltam a rövid hajam, ami még tegnap a fenekemig ért szinte, de mára már megváltoztam, erős nő leszek, akit mostantól nem lehet könnyen összetörni. Felkaptam az Adidas táskámat, majd indultunk is apával, röpke 20 perc alatt megérkeztünk, két puszival elköszöntem tőle, de természetesen még előtte megnéztem magam a kocsitükörbe, majd utam bevezetett az iskolába. 

Mindenki úgy nézett, mintha új lány lennék a suliba, egy kis külső változás, s már a fél iskola szeme rajtam van, amit egy kicsit élvezek is. Mosolyogva néztem a nyitott szájú fiúkra, bevallom, hogy tiszta édesek voltak így, kuncogtam is. Szekrényemhez sétáltam, kivettem a szükséges könyveket, majd a terem felé indultunk, matematikával kezdve. persze én voltam, aki szinte az elsők között érkezett a osztályból, de annyira nem bántam, mert így át tudtam nézni a tananyagot, mielőtt letámadnak.
- Emelia Wonderful?- kérdezte valaki meglepetten, mire felnéztem a kockás füzetemből, s a vörös hajú barátnőmmel találtam szembe magam. 
- Elizabeth vagyok, új lány. Nem szóltak, hogy jövök,- tetettem a sírást, mire ind a ketten elröhögtük magunkat, majd megölelt, s úgy nézett végig rajtam. 
- Amúgy, eltűnt a hajad- fogta meg a rövid szálakat. 
- Tudom, útközben ellopták.- rántottam meg a vállamat. 
- De hülye vagy, amúgy nagyon jól áll csajos.- kacsintott rám, majd tovább folytattuk a beszélgetést. 
Ahogy érkeztek meg a diákok úgy mértek végig, s dicsérték meg, hogy sokkal jobban áll ez a fizura, nőiesebb, amit jó érzés volt hallani, vajon Justinnak is tetszene? De már nem számít, ráztam meg enyhén a fejemet, s próbáltam az órára koncentrálni. 
 Teltek a tanórák, s úgy dicsértek meg olyanok is szünetbe, akiket még nem is ismertem, de így sikerült. Földraj következi, ami szokásosan telik, unalmas. 
- Emelia!- suttogja a mögöttem üllő fiú, mire én hátranézek.- Ma lesz egy buli, jönnek a csajok is.- itt a barátnőimre érti, akikkel jóba vagyok az osztályból.- Gyere te is, nálam lesz.- kacsint rám a gyönyörű kék szemeivel, eddig sose hívott meg, pedig ő is jó bulikat csinál, úgy hallottam. 
- Nem hiszem, hogy apu elenged.- húztam el a számat, mire ő megforgatta a szemeit. 
- Meg se kérdezted, honnan tudod, vagy hazudj valamit, de ott kell lenned, különben soha az életbe nem foglak meghívni, de még hozzád se fogok szólni!- emelte fel az ujjait, ezzel fenyegetve. 1 éven keresztül tudomást se vettünk egymástól, most se lenne baj, de ha belegondolok menőség lenne hétköznap bulizni, majd másnaposan jönni suliba. 
- Jó, ott leszek.- haraptam ajkamba, ezzel elrejtve a mosolyom.
- Na, ezt már szeretem.- küldött egy puszit, amit elkaptam. 

Úgy érzem, hogy ma tényleg megváltozok, talán én leszek az a lány, akit mostantól ismerni fognak, élvezném, mert legalább így Justinnhoz is közel lennék, s megbosszulnám neki, amit velem tett, hogy nem szeretett, de még könyörtelenül a elvette az ártatlanságomat, visszakapja Justin Bieber, erről gondoskodom.