Hamarosan!

Sziasztok drágák!

Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ennyi kimaradás történt, de már itt vagyok újra, szerencsére, köszönöm a türelmeteket, ha jól meg, akkor már ezen, esetleg a következő héten már jelentkezek a résszel, addig is egy kis ízelítő, puszi nektek!



A képet nézegettem, ahogy egymást karolják át, igazán összeillenek a fotó elemzésében egy férfi hang zavart meg, ijedten kaptam fel a fejem, hisz semmi zajt nem hallottam. 
- Szépségem!- kuncogott fel. 
- Alian!- néztem rá ijedten, ő pedig bezárta az ajtót. 
- Milyen kedves apukád van gyönyörűm.- ült le mellém, én pedig hátrálni akartam, de ő megfogta a karom és magához rántott. 
- Mit akarsz?- kérdeztem halkan. 
- Hm,- nézett rajtam végig- sok mindent, de most nem érted jöttem, hanem egy parancsot adni neked.- kacsintott rám.
- Parancsot?- akadt fentebb a hangom.- Kérlek, nem vagyok se a barátnőd, de még az embered se!- pattantam fel az ágyról.
- Ez nem kívánság műsor!- szűrte ki idegesen a fogai között a szavakat.- Kénytelen vagy megtenni, különben.- mosolyodott el. 
- Különben?- húztam fel a szemöldököm.