31.Gondolj rá

Valami érzelmi hullámvasút futott végig a testemen, hogy nem láttam a sokember közt azt a személyt, aki miatt jelenleg aggódok, Wonderful, nem tudom, hogy vele történt-e  baj, szerintem Sienna nem is nagyon fog erről árulkodni, de mielőtt megszólalhattam volna a mentős kijött, s szinte mindenki egy emberként lépett oda a 30 éveiben járó férfihoz.

- Esetleg egy felnőttel beszélhetnék?- nézett körül.
- A tanáraink túrázni vannak, esetleg a hely igazgatója, de ő jelenleg nem tartózkodik bent.- hadarta el gyorsan.- Valamiben tudok segíteni?- hangja most nem sugárzott magabiztosságot, de félelmet sem.
- Közületek van nagykorú, mivel nem adhatok ki osztálytársaknak, kiskorúaknak információt.- közölte, mire Sien arca eltorzult.
- Én már betöltöttem a 21-et, s itt dolgozok pultosként, őrként.- szólaltam fel, mire a fickó végigmért, majd a társaságon is, bevette a dumát, majd behívott a házba, hogy nyugodtabb körülmények között beszéljünk. Ami bent fogadott az valami rémisztő lett volna egy átlagos ember számára, mivel az én szemeim hozzászoktak az ilyen látványhoz, de rossz volt tudni, hogy talán Emeliával történt valami, mivel vörös vércsíkok voltak szinte az egész földszinten.
- Szerencsére nem történt nagyobb baj a hölggyel, de feltétlenül kihallgatjuk, esetleg egy szakemberhez küldjük. Akkor szeretném, ha aláírná, s mi már távoztunk is, persze a hölgyet ma éjszakára bevisszük, s megkérhetem önt akkor a családtagját, tanárokat értesítsék, de mi most távozunk. Viszlát!- biccentett, majd intett egyet hátra, s láttam, ahogy a hordágyon fekszik, arcát beterítette a hosszú gesztenyebarna haja, testét nem láttam, mivel nyakig be volt takarva, s odarögzítették, hogy az út alatt ne essen baja. Talán begyógyszerezte magát, ötletem sincs.
  Megvártuk, hogy a kocsi elmenjen, majd mindenki tanakodni kezdett, hogy mi történhetett, persze Sie hamar elosztatta a tudatlanságot.
- Annyi történt, hogy Wonderful megcsúszott a lépcsőn, s beverte a fejét, ami által elvesztette az eszméletét, semmi komoly baja nincs, de ilyenkor kötelesek legalább 24 órát bent tartani a kórházba.- csapta össze a tenyerét, ezzel le is zárva.
- Akkor mi az a sok vér?- kiabált fel valaki, mire megint nagy zsibongás keletkezett, na erre én is szeretnék választ kapni.
- Istenem, nem ismeritek a művért?- forgatta meg a szemeit idegesen.- Nem tartozok nektek magyarázattal, húzzatok innen, mivel szerintem nem szeretnétek takarítani.- erre mindenki elment, kivéve én. Tudom, hogy az igazi, mivel felismerem a különbséget, de Sienna jól kimagyarázta a dolgot.
- Mi történt vele pontosabban?- léptem a lányhoz, aki idegesen pakolta a cuccokat.
- Az előbb hallottad, vagy talán hallássérült vagy?- húzta fel a szemöldökét.
- Én nem vagyok olyan idióta, mint a többi, mert tudom, hogy ez Emelia vérre, most magyarázd el, hogy mi a fene történt vele!- emeltem fel a hangomat.
- Nem tartozok neked magyarázattal, húzzál el innen!- rikácsolta a vékony hangjával.
- Jogom van tudni!- szinte már kiabáltam.- Mert sokkal jobban ismerem őt, mint te.
- Nekem most sokkal fontosabb dolgom van, mint veled trécselni, mivel felhívom az apját.- ment volna el.
- Mi, nehogy telefonálj már neki, akkor elviszi, így ki fog neked segíteni?- mondtam a kamut, mert nem akartam, hogy elmenjen.
- Jó, akkor holnap elmegyünk Wonderful-ért, mivel csak te rendelkezel itt kocsival, bár nem tudom, hogyan kerül ide jármű.- húzta ki magát.
- Van itt is házam.- mondtam lazán.- Akkor mi történt vele?
- Én se tudom, már a lépcsőn mászott fel, amikor leesett.- mondta halkan.
- Rendben.- túrtam a hajamba, majd elmentem.

Emelia Wonderful szemszöge

Arra keltem, hogy valaki mászkál körülöttem, óvatosan nyitottam ki a szememet, hogy a fény ne bántsa, mivel egy fehér szobába voltam, s rajtam kívül még 2 ember volt. Egy velem egyidős lány és egy idősebb nénike, szobába pedig a takarítónő volt.

- Elnézést!- szólítottam meg a 40 éveiben járó nő, mire ő rám figyelt.- Mennyi az idő?- kérdeztem rekedtes hangon.
- Lassan dél.- mosolygott rám kedvesen, majd tovább mosta a csempét.
- Köszönöm.- dőltem vissza a fehér párnára, remek, semmit nem tudok, hogy most mi lesz. Nem sokára egy orvos jött be, s hozzám közeledett.
- Jó napot kisasszony.- mondta férfias hangján.
- Jó napot.- köszöntöttem én is.
- Tudja, hogy miért került be?- nézett fel a szemüvege mögül, én pedig elmondtam, hogy mi történt.- Rendben, akkor csupán balesett, semmi önbántalmazás.- írt valamit, majd megint megszólalt.- Lakótársát értesítettük, hogy jöjjön érte, édesapja pedig a szálláson fogja önt várni, mivel eléggé messze lakik.- remek, akkor már mehetek is haza, köszönöm Sien.
- Rendben, mikor jön értem?- kérdeztem halkan, mert még mindig álmos voltam.
- Félóra és itt lesz, a papírokat már elintéztük a tanárokkal. Jobbulást, viszlát.- ezzel el is tűnt.
- Szia, Carmen vagyok.- lépet oda hozzám egy gyönyörű lány. Szőke haja a háta közepéig ér, kék szemei csak úgy szikráznak, tökéletes fogsora van, telt ajkai, kihúzott szemöldök, egyszerűen egy címlapból lépet ki.
- Hello, Emelia vagyok.- nyújtottam kedvesen a kezemet, amit ő erősen megfogott.
- Mikor engednek ki?- ült le az ágyamon.
- Ma, lassan szerintem öltözök is.- néztem rá kedvesen, olyan tündéri, mint egy baba.
- De jó, engem is ma engednek ki, nem megyünk együtt, mivel a szüleim szokás szerint dolgoznak.- forgatta meg a szemeit.
- Természetesen!- vágtam rá egyből, szegény bekerül, és így is leszarják.- Akkor átöltözök, rendben?
- Okés, addig én is.- ugrálva pakolta a cuccait.

Én a tegnapi koszos ruhámat vettem fel, de inkább le is vettem, mert eléggé undorító, ahogy kinéz, elkértem Carmen telefonját, mert fejből tudtam Sienna számát, hisz annyiszor hívott már.
- Igen?- hallottam az ijesztő hangját.
- Emelia vagyok, esetleg tudnál nekem hozni tiszta ruhát?- kérdeztem óvatosan.
- Milyen telefonról hívsz? Ha végeztünk a beszélgetéssel, akkor töröld ki a számom, mert nem akarom, hogy valami idegen zaklasson a te felelőtlenséged miatt.- akadt egy kicsit ki.
- Rendben, de létszíves hozz nekem ruhát.- mondtam el még egyszer.
- Elsőnek is felfogtam, hamarosan találkozunk.- nyomta le köszönés nélkül, én pedig visszaadtam a telefont.
- Hoznak neked rucit?- kérdezte mosolyogva.
- Szerencsére igen.- nevettem fel, majd végig mértem. Egy fehér felső volt rajta, ami a hasa közepéig ér, s egy "Fuck" felírat díszelgett a póló közepén, egy farmer rövidnadrág volt rajta, amiből a segge partja kilátszik, alul kicsit tépett. Szőke haja kiemelte a nap barnította színnét, fekete szempillaspirál, s szeme fekete ceruzával volt kiemelve, ami a gyönyörű tengerkék szemeit emeli ki.
- Nagyon jól nézel ki dicsértem meg, amit ő elpirulva köszönt meg.- Te itt laksz?
- Igen, imádom ezt a helyet, mert rengeteg a buli.- mesélte élvezettel, s pár élményét is elkezdte mondani, amit mosolyogva hallgattam végig.
- Itt a ruházatod, siess!- dobta nekem hirtelen Sienn, mire én felpillantottam, s nem egyedül volt, hanem Justinnal.
- Sziasztok, Carmen vagyok.- nyújtotta illedelmesen barátnőm felé a kezét.
- Ne érj hozzám, nem akarok valami bacit elkapni.- undorodva lépett hátrébb.
- Justin.- lépett rögtön a lányhoz és egy csókot adott a kézfejére.
- Car, alaposan mosd meg a kezed, nehogy leszáradjon.- mosolyogtam gúnyosan Jusinra.
- Te meg alaposan öltözz fel, mert nincs olyan tökéletes tested, mint neki.- kacsintott az előtte lévő lányra, épp nyitni akartam a szám, de Sienna megzavarta.
- Menj már öltözni, mert nincs sok időnk.- emelte fel a hangját, mire én el is tűntem onnan.

Csak úgy kapkodtam magamra a ruhákat, rövidnadrág, pánttal nem rendelkező felső, remek, ennél jobbat nem is hozhatott volna, hisz ő is tudja, hogy tiszta vágásos a testem, így azt hiszik, hogy én tettem ezt magammal. Felkaptam magamra, majd a tükörben megigazítottam a hajamat, amennyire tudtam, szerencse a sminkem nem kenődött el.
- Kész vagyok.- léptem ki a fürdőből, s már a doktor is itt volt.
- Örülök, hogy jól van, de azért a kötés mára maradjon fent a lábán, kezein, s ha lehetséges, akkor keveset sétáljon, nem szabad megerőltetni, rendben?- nézett rám, én pedig bólintottam.- Rendben, tanáruk már aláírta a távozásit. Viszlát!- intett, majd el is tűnt.
- Végre, mert semmi kedvem ezeket itt nézni.- igen, Justin és Car nagyon jól elvoltak egymás társaságában, ami egy kicsit zavart, de nem foglalkoztam vele.
- Carment is elvisszük egy darabig, mivel őt itt hagyták a szülei.- néztem rá sajnálóan.
- Nem egy szeretetszolgálat vagyunk , menjen haza úgy, ahogy tanulta, elvégre a kinézete alapján itt él.- mérte végig undorodva.
- Az én kocsim, így az száll be, akit én mondok.- monda Jutin, majd gyorsan előre ment a lánnyal.
- Ezt nem hiszem el, hogy képzeli, és te?- nézett rám idegesen, majd végig hallgattam, ahogy kioszt.
- Rendben, igazad van, máskor nem fordul elő.- értettem vele egyet, mivel esélyem sincs ellene.- Kérdezhetek valamit?- néztem rá.
- Hallgatlak.- igazította meg a felsőjét.
- Ügye apának nem szóltatok, mert akkor végem.- tördeltem az ujjaimat.
- Senki nem tudja a diákokon kívül, most is lefizettünk egy fickót, azért, hogy azt mondja, ő a felügyelő tanár.- válaszolt a kérdésemre, ami engem megnyugtatott.
- Köszönöm.- fújtam ki a levegőt.
- Nem miattad csináltam, hanem miattam, mert akkor nem tudna nekem ki segíteni.- dobta hátra a haját, én meg kuncogva haladtam mellette.
- Végre, hogy ideértetek.- mondta Car, mire Siennek se kellett több.
- Örülj neki, hogy elhozunk!- szállt be hátulra, majd idegesen becsatolta magát.
- Kocsival mennyi az út vissza?- kérdeztem Justin.
- Amikor vele jöttem,- fejével barátnőmre mutatott- akkor egy óra, mert annyira rinyált, de az én tempóba 30 perc alatt ott vagyunk.
- Igen, mert te úgy vezetsz, mint egy hülye állat, én pedig nem veled akarok meghalni.- kiabálta Sienn, erre Justin nevetve nyomta a gázt, amit a mellette lévő lány nagyon élvezett, de én kevésbé.
- Te miért voltál kórházba?- kérdezte Bieber az új kiszemeltjét.
- Csak egy napig tartottak bent, mert túl sokat piáltam.- mondta nevetve, ennyi elég is volt ebből a lányból.
- Szerencsétlen szüleid, nem csoda, hogy ott hagytak, megértem.- gúnyolódott Sienna, amin muszáj voltam felnevetni.
- Emelia, legalább ő szórakozásból került oda, nem öngyilkosság miatt.- nézett rám Justin a tükörből.
- Nem akarta megölni magát, de komolyan, egy ilyen ribancot hoztunk magunkkal?- forrt továbbra is dühtől Si.
- Tudod, ez az én kocsim, az száll be, akit én szeretnék, szóval te húzz innen ki.- állt meg az úttestszélén, mire megfagyott bennünk a levegő.
- Mi?- akadt fent a hangja.- Tudod, hogy milyen sok idő, mire a szállásra érek?- nézett rá mérgesen.
- Leszarom, húzzál kifele a kocsimból!- szinte már kiabálta.
- Ki is szállok, seggfej!- csapta be erősen az ajtót, talán most hallom őt káromkodni.
- Justin, nem teheted ezt vele.- néztem rá könyörgően.
- Nem érdekel, inkább kussolj.- indította volna el a kocsit.
- Inkább te kussolj, túl sokat képzelsz magadról, vegyél vissza a fejedből, mert egyáltalán nem vagy olyan nagy, mint te azt képzeled.
- Befejezted?- fordult hozzám hátra, s szórakozottan nézett rám.
- Car, ha jót akarsz magadnak, akkor útközben kinyírod, mert ennek nem lehet elviselni a társaságát.- mondtam Justin szemébe, majd én is kiszálltam a járműből.
- Hova mész?- húzta le az ablakot, s úgy kiabált utánam.
- Inkább tartok Siennel, mint egy bunkóval.- intettem be neki, majd a barátnőm után kiabáltam.- Hé, várj már meg!- futottam utána, bár ilyen lábbal fájdalmas volt.
- Mi van?- fordult hátra idegesen.
- Kösz.- lihegtem mellette, mint aki most futotta volna le a maratont.- Veled tartok.
- Minek? Nem kell a szánalmad.
- Nem is szánalomból, csupán nem bírom Bieber képét.- rántottam meg a vállam.
- Rendben, de akkor igyekezz, mert nem akarok elkésni a versenyről, szóval néhányszor futni fogunk.- nézett rám, s már el is haladt mellettem.


Több, mint 20 perce csak gyalogolunk, lábaimat már nem érzem, de kénytelen vagyok lepihenni, ha nem, itt esek össze, közben Sien észre se vett, hanem továbbra is az őrült tempót diktálta magának.
- Emelia, mit csinálsz, gyerünk már!- kiabált nekem hátra, csoda, hogy észrevett.
- Pihenek, mert nagyon fáj a lábam.- ültem továbbra is.
- Fogj magadnak két botot, s azzal gyere!- tapsolt kettőt. Nehezen felálltam, mivel mellettünk kisebb erdő volt, így bementem, hogy két vastag botot keressek, azzal helyettesítem a mankót, tényleg kényelmesebb volt. Igaz, hogy 20 perc alatt vissza sétáltam az úttest mellé, de barátnőmet már sehol nem leltem, ijedten fordultam körbe és újra körbe, de ő sehol, így telefonomat kivéve a zsebemből kerestem a számát, mivel kevés pénz volt rajta, így csak egy sms-t írtam neki, hogy hol van. Másodperceken belül érkezett is a válasz.

Feladó: Sienna
 Találkoztam az egyik osztálytársunkkal, s ő elvitt engem. Bocsi, de nem volt időm megkeresni téged, mert akkor lekésném a versenyt! 

Nem hiszem el, hogy neki az fontosabb, mint egy emberi lény. Csak a telefonomat néztem, újra elolvastam a sorokat, féltem, hisz egyedül vagyok egy idegen városban, ahol azt se tudom, hogyan kell a szállásra jutni, szerintem nem 20 percbe fog kerülni, így akkor mentem egyenesen, mert egy ideig csak addig lehet. Pánikot kaptam, mert egyedül vagyok. Ilyenkor le kell nyugodni, mert ezzel semmit nem érek el, ha  itt idegeskedek, majd megkérdezem az embereket.

10 perc telhetett el a kis sétámnak, mire a napfényes ég helyett a gonosz felhők takarták el a Napot nagyon remélem, hogy nem fog esni, mert az most nem esne jól. Tovább sétáltam a végtelennek tartó úton. Lábaim, kezeim egyaránt fájtak, mert az orvos elmondta, hogy nem szabad megerőltetni, mert a mélyebb vágások felszakadnak, így nagy fájdalmat okozva nekem. Éreztem, ahogy fedetlen bőrömön apró hideg csapódik rá, s ebből egyre több lesz, így végül már az egész testemet a sok hideg csepp lepte el, remek, mintha egy zuhanyzó alatt állnék. Tovább folytattam utam a zuhogó esőbe, s közben a lábamon is kezdett felszakadni a seb, mivel vízzel együtt a vér is folyt lefele, de legalább a bot, amit mankóként használok segít.
  Sokkal forgalmasabb helyre kerültem, ahol már a kocsik zaja és az emberek beszélgetése teríti be a levegőt, botot eldobva magamtól mentem oda egy szimpatikus idős nénihez, aki a fekete esernyője alatt álldogált lámpát várva. Megkérdeztem tőle, hogy mi merre van, olyan kedves volt, hogy nem ment át a zöld lámpán, ami közben átváltott, hanem inkább még kétszer elmagyarázta nekem az utat, hogy jól megértsem, röpke 30 percbe, de nekem sérülten 40 percbe kerül még visszaérni. Illedelmesen megköszöntem neki, majd elindultam azon az úton, amit ő javasolt.

Már az ájulás szélén vagyok, remegnek a térdeim, nem bírom megtartani magam, már az összes sebem felszakadt a végtagjaimon, esküszöm, hogy többet nem szólok Sienhez, sőt még el is megyek abból a szobából, ott hagyott egyedül, tehetetlenül. Szerencsére sikeresen elérkeztem a szálláshoz, zene szól a partról, gondolom már meg van a nyertes, s most azt ünneplik, ami annyira fontos volt Siennának, hogy engem simán eldobott. Lépni is alig tudtam, csoszogtam a kővőn, ami színes volt, szükségem van valakire, akire támaszkodhatok, mert másodpercek alatt elvesztem a súlyom, szerencsére még páran sörrel a kezükbe mászkáltak.
- Kérlek, segítsetek!- mondtam ki hangosan egy szuszra, s már rögtön dőlni kezdtem, de szerencsére nem értem a földet, mert az egyik srác elkapott.
- Hé, Emelia!- pofozgatott, amire semmi szükség nem volt.
- Nyugi, nem ájulok el, csupán kimerültek a lábaim, mert több mint, 3 órát sétáltam egyedül, közben a sebeim is felszakadtak, amit a kórházba szereztem, amikor elestem.- mondtam neki dühösen, már csak azt vettem észre, hogy a kör közepén állunk.
- Úristen, Wonderful!- jött dühösen hozzánk Sien, mire csak megforgattam a szemem.
- Mi van?- kérdeztem bunkón.
- Hogy merészelsz megütni ilyen hangot velem szembe?- nézett szúrósan a szemembe.- Tudod, hogy aggódtam érted, mert nem volt, aki hozza a dolgom, így nekem kellet. 100 sms-t küldtem és hívtalak, Justin pedig a keresésedre indult, miért nem jelentkeztél?- nézett rám haragosan.
- Fogd be a pofád, nagy okom van rá, hogy így beszéljek veled, miattad és Bieber kölyök miatt kellett egy fél napot lesétálnom, mert eltévedtem, majd fordulhatok vissza a félórás úton, közben a végtagjaim sajognak, annyira zsibbadnak, hogy nem is érzem, mert te ott hagytál, miattad szálltam ki Justin kocsijából, hogy veled menjek, mert én melletted voltam, de te ott hagytál egyedül, tudtad nagyon jól, hogy nem szabad megerőltetni magam!- emeltem fel a hangomat.
- Mi? Honnan tudhattam volna, hogy mit mond a doki?- kiabált, nyakán már megfeszültek az erek.
- Ne játszd meg magad, ott voltál mellettem, pont te lennél az, aki nem figyel minden egyes részletre? Tisztában vagy vele, hogy mit mondott, nem érdekelsz! Nem foglalkozok veled, sőt nem is vagyok hajlandó veled egy szobába lenni!- mondtam már nyugodtabban.
- Mi van?- kiáltott fel a legvékonyabb hangon.
- Mi történt?- tört be a körbe Justin is, remek, már csak ő hiányzott, majd tekintetét rám vezette.- Emelia, állattal harcoltál?- kérdezte nevetve, mellette lévő Carmen is mulatságosnak vélte, bár rajtuk kívül senki nem nevetett.- Mi az?- nézett körbe komolyan a társaságon.
- Justin, miért nem mentél vissza érte, értük?- kérdezte az engem tartó Noah.
- Szerinted eddig mit csináltam, őt kerestem 1 órán keresztül, de feleslegesen pocsékoltam a benzint.- nézett barátjára.
- Azért az a 40 perc megérte.- kuncogott a mellette lévő lány, szívembe pedig egy íj repül, hisz csak 20 percet szánt rám, miközben vele élvezkedett a kocsiba.
- Fejezd már be Justin!- kiáltott rá Noah.- Ti hibátok, hogy Emeliának felszakadtak a sebei. Just, nagyon jól tudod, hogy pokoli érzés, amikor így jár, hisz veled is megtörtént, ahelyett, hogy kerested volna, inkább megbasztad azt a kislányt. Sienna, te pedig vegyél vissza a képedből, hisz nem csak te létezel, barátnődnek nevezed magad, de egy barát nem csinál ilyet, rendesen leírtad magad.- osztotta ki őket, mindenki megfagyva figyelte a jelenetet.- Mi most bemegyünk.- kapott az ölébe, mire felszisszentem.- És én lekezelem a sebeit, ti ketten,- nézett Bieberre és Siennára.- ezzel szépen leírtátok magatokat.- dühös volt, legszívesebben felképelte volna a barátját, láttam a tekintetébe.

Óvatosan tett le az ágyra, bár mindegy, hisz anélkül is fáj mindenem. Kényelmesen elhelyezte a párnát a hátamnál, majd karom és a lábaim alá is tett, hogy megemelje, így könnyebben letudja kezelni.
- Köszi, hogy segítesz.- mosolyogtam rá.
- Nem kell megköszönnöd, szerencse, hogy nem ájultál el.- rázta a fejét.
- Mindegy, jól esik, hogy itt vagy.- küldtem felé hálás pillantást.
- Jól van.- simogatta meg a fejem.- Akkor le kell venni a nadrágod, hogy letudjam normálisan fertőtleníteni a sebeid.- fúrta tekintetét az enyémbe.
- Rendben, de akkor zárd be az ajtót, nehogy valaki bejöjjön.- utasítottam neki.
- Oké, de az a baj, hogy egyedül nem fog menni.- vakarta a fejét.
- Mi? Nem tudod bezárni kulcsra?- néztem rá nevetve.
- Nem.- röhögött fel.- Izé, kell aki megemeljen, mivel nem tudsz a kezeidre támaszkodni, ha elkezdem elhúzni a nadrágod, az éri a sebet, te pedig beszarsz a fájdalomtól.- mondta el őszintén.
- Ahj.- nyögtem fel.-Kit hívjunk be?- tekintettem rá.
- Nem tudom, szerintem Justin, mert a többi srác részeg, csajok meg nem bírnak el téged.- mondta a tényeket.
- Ki van zárva, inkább fájjon, minthogy az a gyerek segítsen nekem, eléggé sok kárt okozott.- lettem ingerült.
- Ahogy gondolod, de én szóltam.- tette fel a kezeit, majd kulcsra zárta az ajtót.- Oké, -térdelt elém az ágyon.- akkor kezdem.- nézett rám, én bólintottam, mire elkezdte kigombolni a nadrágom.- Olyan, mintha szexre készülnénk.- mondta nevetve, amin nekem is kacaj kerekedett arcomra.- Jól van, akkor most lehúzom, de rohadtul fájni fog, el se tudod képzelni, hogy mennyire.- kezdte ismét, amit már ezerszer elmondott.
- Tudom, csináld már!- néztem rá csillogó szemekkel. Megtörölte a homlokát, majd elkezdte lehúzni a rövid farmert, amik érték a sebeim, éget, szúrt, egyszerűen leírhatatlan fájdalmat éreztem, felsikítottam és egy könnycsepp is legördült az arcomon.
- Noah, mi a faszt csinálsz!- kezdett el mozogni a kilincs.- Engedj be!- verte az ajtót.- Hallod, mi a fenét művelsz?- kiabálta Bieber, csak tudnám mit keres itt.
- Ha te is idegeskedsz, azzal sem könnyíted meg a dolgom.- húzta le tovább a nadrágom, ami nagyon fájdalmat okozott, ahogy bőröm és az anyag egymással érintkeztek, mintha ki akarna szakadni.
- Állj!- sikítottam fel, közben újra és újra előtörtek a könnyek.
- Hallod, engedj már be, mi a faszért van bezárva?- dübörgött az ajtóban.
- Ez tényleg nagyon kínzó egy érzés.- jöttek újra a könnyek, közben Justin ott beszélt az ajtóban, de mi nem figyeltünk rá.
- Emelia, egyedül nem fog menni.- nézett rám aggódva.
- De nem akarom, hogy ő segítsen.- csattantam fel.
- Ez nem akarás kérdése, úgy kiabálsz itt, mintha megerőszakolnálak, ha most beengedjük, akkor ő segít, s kevesebb szenvedést okozol magadnak.- ment az ajtóhoz.
- Noah, nem!- kiabáltam rá.
- Ebbe nincs beleszólásod.- nyitotta ki az ajtót, amin Biber esett be, egyből hozzám jött.
- Úristen, mi történt, minden oké,- fürkészte arcomat.- Miért sírsz?- testemen végignézett, talán egy kicsit félre értelmezte a helyzetet.- Noha, te mi a fenét műveltél?- lökte meg. Megakartad erőszakolni, így?- mutatott rám, készült behúzni a barátjának, de ő kitért.
- Mi? Normális vagy?- akadt fent a hangja.- Csak épp a nadrágját húztam le, hogy lekezeljem a sebét, de ő olyan makacs, hogy nem akart volna behívni téged, mivel a többi emberre nem lehet számítani ilyen részeg állapotban, én mondtam neki, hogy fájni fog.- nézett rám.- Szóval, ezentúl nincs bele szólásod, Emelia. Justin itt marad és segít.- nézett rám, mint egy gyerekre, beszédre készültem, de leintett.
- Előre tisztázzuk, hogy én veszem le a nadrágját, te pedig megemeled.- kezdett parancsolásba Justin, mire Noha mellém jött és felemelt, mint egy menyasszonyt, Justin pedig lassan kezdte le rólam húzni az anyagot, de néha hozzá ért a sebeimhez, így legördült pár könnycsepp.
- Nyugi, nem kell sírni, ha más helyzetben lennénk, élveznéd.- kacsintott rám, amin felnevettem.- Jól van, sikeresen levettük.- dobta el a nadrágot, Noah is letett.- Ehhez már te értesz barátom.- ment el, hogy a fiú jobban oda férjen combomhoz.
- Emelia, Justin.- nézett ránk, mire mi rá figyeltünk.- Akkor most úgy lesz, hogy belefekszel Justin ölébe, ő pedig a derekadnál átölel, mert nagyon csípni fog, s úgy nem tudok dolgozni, ha te mocorogni fogsz, így kénytelen leszek lefogatni.
- Muszáj?- húztam el a számat.
- De még mennyire.- nyalta meg az alsó ajkát Bieber, közben beült mögém, széttárta lábait, s derekamnál fogva behúzott az ölébe. Fejét a nyakamra támasztotta.- Nem lesz baj, kincsem.- suttogta a fülembe.
- Justin, fogd erősen, mert ez nagyon csípni fogja.- ült a lábamra Noah, utána elkezdte combomon mozgatni a vattát, amin csak úgy csöpögött a fertőtlenítő,erősen markoltam az átölelő karokba, közben pár könnycsepp gördült végig sima arcomon. Annyira fájtak a lábaim, hogy nem is éreztem őket, de ez a maró hatás, valami szőrnyű. Csak úgy csorogtak lefele a könnyem.
- Nyugalom.- suttogta fülembe a mögöttem lévő fiú.- Hunyd le a szemed.- úgy is tettem, ahogy ő mondta.- Elhiszem, hogy nagyon fáj, de ki kell kapcsolnod, koncentrálj egy személyre, akit teljes szívedből szeretsz. Gondolj a szép emlékekre, amiket egymásnak okoztatok, hogy mennyire szereted, érintésére, kedves szavaira, ezekre összpontosíts.- suttogta a fülembe, csak arra az illetőre gondoltam, szeretem és nagyon hiányzik az életemből. Miközben teljes mértékben a személyre gondoltam meghallottam Justin hangját.

We're under pressure,
Seven billion people in he world trying to fit in
Kepp it together
Smile on your face even though your heart is frowing
But hey now, you know, girl
We both know it's a cruel world
But I will take my chances
As long as you love me
I' ll be your platinum, I' ll be your silver, I' ll be your gold
As long as you love, love, love, love me

As long as you love, love, love, love me

Férfias, de egyben lágy hangja ölelte át testem, szívembe melegséget öntött, annyira csodálatos, tiszta dallamot énekel, hogy már nem is a fizikai, hanem a lelki fájdalom miatt csöppennek ki a könnyeim, minden egyes betű, amit énekel, szívembe markol, de jó érzés, mert ellazít, semmire nem gondolok, csak arra, akit nagyon szeretek.

Sziasztok!

Uh, meg vagyok lepődve, hisz az előző részre több, mint 400 megnyitás történt, amit köszönök nektek, a komik iszonyatosan jól esnek, aranyosak vagytok! :) Igen, most ez egy csöppet bunkó, de egyben aranyos rész lett, remélem nektek is tetszik! :) Akkor, most csináltam egy facebook csoportot a Fear blognak, aminek az értelme az lesz, hogy majd mindig rakni fogok ki egy kis részt az következő részből, ami úgy fog működni, hogy majd teszek kiírom, hogy " Jön az előzetes" és itt majd komentelni kell egy számot, amennyit ír az első ember, annyi mondat jelenik meg. :) Persze majd szeretnék magamnak egy társat a csoport vezetéséhez, ha működni fog a csoport, ha nem leszünk elegen, akkor megszüntettem a csoportot. :) Itt van, remélem fogtok csatlakozni. Uh, és nagyon remélem, hogy jól telik a nyaratok. Puszi: Enchil
--> https://www.facebook.com/groups/582145898561640/