30. Baleset

Erősen összekulcsolta az ujjainkat, én pedig odavezettem a tekintetemet, s alkarján megakadtam, hisz ott volt rajta a tetkó, amin Drew is viselt, mégpedig a nő. Lassan néztem fel az arcára, amikor megpillantottam elakartam húzni a kezem, de Justin erősen megmarkolta, s közelebb húzott magához. Jelenleg csalódást, elárulást, szégyent éreztem, már nem tagadhatja tovább, hogy ő volt mind a kettő. Gombócot lenyeltem, ami a torkomon tört fel, de én erős maradtam, s egy elég mű mosollyal csináltam végig az egész műsort. Sajnálatos módon én és Justin is bekerültünk az első 10-be, bár ezen nem csodálkozom. Alig vártam, hogy leteljen a műsor, majd gyorsan leszaladtam a partra, ahol senki nincs, majd lerogytam a homokba, arcomat a tenyerembe temettem és elkezdtem sírni, annyira fájt ott legbelül, hogy kihasznált már megint, hogy én mekkora egy vaksi vagyok.

- Emelia! Mit itatod az egereket?- Sien szigorú hangja ütötte meg a fülem, csak ő hiányzott.
- Ne most kérlek.- mondtam elnyomó hangon.
- Megint sajnáltatod magad?- kérdezte lenézően.- Most meg mi történt?- ült le mellém a földre.
- Kiderült, hogy Justin a motoros srác.- töröltem a szemeim.
- Milyen motoros srác?- kérdezte türelmetlenül.
- Volt egy fiú, akinek mindent elmondtam magamról, érzéseimről, ő is a mi sulinkba jár, emlékszem, hogy sose vette le a sisakját.- nevettem fel keserűen.
- Túl naiv vagy, esetleg kicsit jobban utána kellett volna járni, hisz Bieberen kívül senki nem tud motort vezetni a sulinkba.- mondta nyugodtan.- Gyere!- felhúzott a földről, majd elindultunk.- Most beolvasunk ennek a csitrinek!- mondta dühösen.
- Nem, nem akarom látni!- torpantam meg.
- Oh, megértem, hisz ki van sírva a szemed, így én se akarnám. Elsőnek a szoba!- na itt nem volt megállás számomra, szépen rendbe tett, mintha egy könnycsepp se gördült volna le az arcomon.- Csodás munkát végeztem megint! Induljunk.

Mivel ilyenkor buli  volt a parton, így sokáig kerestük Justint, de nem találtuk meg, már kezdtem volna feladni, de velem ellentétben Sien ezt is versenynek, játéknak titulálta, de nekem kevésbé volt élvezetes. Pár ember most szidja az édesanyánkat, mivel fellöktük őket, vagyis én nem.
- Ott van!- mutatott sok lány tömegre, amit én nem értettem, de értetlenségemre hamar fény derült, mivel a csajok közepén ott állt ő. Szívem gyorsan vert, hisz félek az igazságtól.- Justin Bieber!- kiáltotta el magát Sien.
- Ki szólította a nagy urat?- lépett elénk nevetve.
- Kicsit el vagy szállva magadtól.- forgatta a szemeit.- Gyere velünk, mert Emelia mondani szeretne valamit.- mondta parancsoló hangon.
- Előttük is lehet.- mutatott a csorda felé.
- Mindegyik be van osztva, hogy melyik nap?- kérdeztem gúnyosan egy mosoly kíséretében.
- Ha szeretnéd te előre jöhetsz a sorba.- kacsintott rám.
- Inkább beszéljük meg. Bieber, fáradj velünk.- indultunk el, amikor megfelelő távolságot megtettük, hogy senki ne haljon minket, Sien kezdte is.- Akkor hajrá csajos, ne legyél gyengéd.- nézett rám barna szemeivel, amiért kicsit zavarba voltam.
- Tudod Justin, mindig is elítéltelek valamilyen szinten, de a legfőbb okát te is tudod, hogy miért.- itt az állkapcsa megfeszült.- De amit most tettél az valami szánalmas húzás volt még tőled is.- nevettem fel kínomba.
- Jobban mondanám, hogy egyszerűen gyerekes, amit tettél, s ezzel a másik lelkivilágába is hatoltál!- szólt bele a barátnőm.
- Fájt, hogy elárultál, kihasználtál.- mondtam halkan.- Elhiszem, hogy neked ez mindennapos, de kétszer is megtetted velem, egyszerűen már semmit nem érzek irántad haragon kívül.
- Lehetne sietve, mert nem érek rá.- pillantott az órájára.
- Akkor elmondom én!- jött közelebb Sien.- Kicsit félre tehetnéd a farkad, hogy az agyaddal gondolkodj. Komolyan, neked az játék, ha lányok szívét töröd össze? Lehet valaki miattad lesz egyszer öngyilkos, ebbe se gondoltál bele? De ami felháborító, hogy másnak adod ki magad azért, hogy Emelia közelébe legyél, de ezzel csak jobban utál, mint eddig.
- Pontosabban kinek adtam ki magam?- húzta mosolyra a száját.
- Justin, én minden érzésemet elmondtam Drewnek, aki te vagy! Felismertem a tetkót, ami a kezeden, van. Drew nem is létezik, igaz?- kérdeztem elcsukló hanggal, mire Sien egy ideges pillantást lővel felém, én meg értettem, hisz előtte nem sírhatok.
- De létezik, mert Justin Drew Bieber a teljes nevem, emlékszel, amikor hazamentél a suliból? Miattad lógtam el az iskolából, de akkor se sikerült megbasznom téged, mert te csak rinyáltál, ami az agyamra ment!- mondta egy kicsit dühösen, s ez a szívembe hatolt.
- Látod magad egyáltalán Bieber? Egy egyszerűen nevetségesen szánalmas kisfiú vagy, de teljes szívemből  remélem, hogy téged is egy óriási csalódás fog megütni, de annyira, hogy depresszióba ess.
- Kit érdekelsz stréber?- nevetett fel, majd felém fordult.- Mi lenne, ha Emelia eljönne velem, s jól szórakoznánk?- húzogatta a szemöldökét.
- Hagyj engem békén, undorodom tőled, elítéllek, szívem mélyéről gyűlöllek. Szeretném, ha többet nem keresnél, sőt legyünk ismeretlenek.- néztem végig rajta, talán utoljára, hogy egymással beszéltünk.
- Pompás!- tapsolt egyet Sienna, s mi már el is mentünk onnan, remélem, hogy jól cselekedtünk.- Jössz bulizni?- nézett felém.
- Inkább most lepihenek.- mondtam halkan.
- Remélem, hogy nem fogsz bőgni.- nézett rám szigorúan.
- Mi? Justin miatt?- nevettem kényszerből.- Csak ma alig aludtam, te pedig egész nap robotoltattál, így lefekszek, ha nem gond.- küldtem felé egy mosolyt.
- Kis nyápic.- forgatta meg a szemét.- Menj, reggel találkozunk, jó éjt.- intett, majd el is ment.

Beléptem a helyiségbe, ahol srácok és csajok ismerkedtek egymás ajkaiba, elhúztam a számat, ahogy rájuk néztem, hisz egyik a konyhapulton, másik az asztalon, igénytelenek. Felsiettem a szobába, nehogy többet lássak belőlük, amit kéne. Kulcsomat beletéve a zárba fordítottam el, s már nyitva is volt. Beléptem a hatalmas szobába, majd laptopommal az ölembe elhelyezkedtem az ágyamon. Legelső dolgom, hogy beléptem a tumblr oldalra, nem volt kedvem senkivel beszélgetni, csupán kiadni a bennem lakozó érzelmeket. De ami a legrosszabb, hogy még nem kaptam választ arra, ami a lila mappában rejtőzik, de  csak egy embertől kaphatok erre magyarázatot, mégpedig Justintól.
- Emelia!- rontott be egy csapat lány, mire én felsikoltottam, hisz megijesztettek.
- Csajok, máskor kopogjatok.- mondtam nekik nevetve, bár feleslegesen, hiszt tömérdek alkohol lehet bennük.
- Figyi, mi lelépünk bulizni, de egy kicsit nagy kupi van lent, szóval óvatosan lépkedj!- nevettek ezen, bár nem tudom mi mulatságos, hogy mindent szétdobáltak.- Puszika, szeretünk Lia!- majd ezzel el is tűntek, hallottam, ahogy vihogva becsapják a bejárati ajtót, így ágyamból kikelve mentem le, hogy összetakarítsak, mivel reggel szeretnék nyugodtan, tisztaság közt enni, sőt Sienna leszedné a fejem, ha erre érne meg. Átöltöztem, majd neki is kezdtem a takarításnak, legalább ez is elfoglalja a gondolataimat.

Négykézláb súrolóm a csempét, mivel ezek kiöntöttek valamit, ami úgy ragad, mint a rágó, de eddig nem akar sikerülni feltörölni, ami már nagyon idegesít. Pólóm már a hátam közepén van, rövidnadrágom szinte tanga ként csúszott fel. Térdeimre rogytam, majd megtöröltem a homlokom. Hajam rosszabb, mint egy boszorkányé, de jelenleg a külsőm volt a legkisebb baj, mert ezt a trutyit egyáltalán nem sikerült feltakarítanom. Kesztyűmet ledobtam a földre, megmostam a kezem, majd egy üvegpohárba öntöttem egy kis vizet, hogy szomjamat oltsam. Kezet éreztem derekamon, ami körbe fonja testemet hátulról, ijedtemben megugrottam.

- Miért csinálod ezt velem Wonderful?- suttogta rekedtes hangjával a fülembe Justin.
- Mire célzol?- fordultam vele szembe, így eléggé közel kerültünk egymáshoz, ami nem zavart, mert érezni akartam, hogy itt van.
- Az a Sien teljesen befolyásol.- mondta egy kicsit dühösen.
- Ő csak felnyitotta a szememet, mert eddig vakon jártam, s teljesen igaza van.- néztem a szemeibe, ami rabul akartak ejteni, de én nem engedtem.
- Áruld el nekem, hogy hirtelen miért változott meg a véleményed, miért mentél el tőlünk a kabinból? Mindent magyarázz meg.- húzott magához közel.
- Azért, mentem el, mert Joanna idegesített, ő egy sipákoló ribanc, aki rád pályázik, szándékosan csináltam veled képet, hogy őt féltékennyé tegyem, inkább átmentem másokhoz, mert te egyszerűen olyan idegesítő voltál azzal a beképzeld fejeddel, mert azt képzelted, hogy megkaphatsz.- csak úgy jöttek belőlem a mondatok.
- Tovább.- nyomott neki a pultnak.
- Hazudtál nekem Drewről, hisz mindvégig te voltál az, jól játszottad, hisz oda jöttél nekem papolni, hogy eltereld magadról a figyelmet, én így elhittem, hogy tényleg nem te vagy az. Elmondtam neked, hogy mit érzek irántad, többször is megcsókoltam őt, mert olyan volt, mintha te lennél, de te akkor se voltál képes elárulni, miközben én ott szenvedtem.
- Szenvedtél, Most is szenvedsz?- szint ajkaink már összeért.
- Már nem szenvedek, irántad csupán szánalmat, megvetést érzek.- szűrtem ki fogaim közt.- Árulj el nekem valamit, mit tudsz a családomról?- kaján vigyor eltűnt az arcáról, amikor ezt megkérdeztem tőle.
- Hogy van egy megbaszható lány, aki jelenleg most itt áll előttem.- adott egy csókot az arcomra.
- Justin, megszereztem a mappát tőled, mindent elolvastam, s mindent tudok, adj rá magyarázatot!- csattantam fel, ő pedig csak nevetve nézte kitörésem.
- Honnan tudod, hogy tőlem?- húzta fel az egyik szemöldökét.
- Mert találkoztam a motoroddal, s a pasinak volt egy kereszt a mellkasán, ami neked is van.- húztam fel a mellkasát, majd rátettem tenyerem a testrajzára, mellkasa mozogni kezdett a nevetéstől, ő ezt az egészet egy játéknak fogja fel, miközben az életemről van szó.
- Kérdezd a szüleid, hisz nekem semmi közöm a te kis életedhez, csupán őriztem azt a mappát.
- Kérlek, ők semmit nem mondanak.- hajtottam le a fejem.
- Nem kaptam meghatalmazást, hogy elmondjam neked a dolgokat.- suttogta ajkaimba.
- Megteszek bármit, ha legalább erre magyarázatod adsz.- mentem közelebb az ajkaihoz, akartam, hogy megcsókoljon.
- Oh, ne mond ezt drága, mert ezen a pulton megbasználak, s örömmel elújságolnám a haverjaimnak.- szinte ajkunk összeért.
- Megteheted, csupán választ kell adnod.- hunytam le a szemeim.
Ajkait az enyémre nyomta, s másodpercekig csak rajta pihentette, majd mozgatni kezdte, nyelvével megpróbált behatolni hozzám, de én nem engedtem, ő a fenekembe markolt, mire én az ölébe ugrottam, s ő a falnak nyomott. Továbbra se engedtem neki bejáratott a számba, ő pedig ezen felnevetett.
- Ez tetszik, cica.- fenekembe markolt, majd a pultnak nyomott.
- Tegyél le, mert te engem soha nem fogsz megkapni.- váltam el tőle, s komolyan néztem rá, mire az ő tekintette elsötétült, de engedelmeskedett, s a talajra rakott.
- Ez komoly?- nézett rám hihetetlenül.- Teljesen felizgatsz, majd benyögöd, hogy tegyél le?- nézett rám idegesen.- Mi a fasz bajod van, hisz azóta már ezerszer bocsánatot kértem, mit akarsz még?- emelte fel a hangját.
- Ne beszélj így velem!- figyelmeztettem.- Justin, vágd földhöz azt a poharat.- mutattam arra, amiből ittam.
- Minek?- nézett rám, mint egy hülyére.
- Csináld.- parancsoltam neki, mire jó erősen levágta a földre.
- Jól esett? Levezetted rajta egy kicsit is a feszültséged?- kérdeztem tőle normális hangnembe.
- Mondhatni, de ez minek kellett, attól még semmi nem oldódott meg, sőt csak nagyobb kupit csináltam.- nézte a szilánkokat.
- Rendben, akkor most kérj a pohártól bocsánatot.- mutattam az üveg darabokra, amik szanaszét hevertek a csempén.
- Te szívtál?- kérdezte nevetve.- Ez a szar nem is él, érez semmit, minek?- forgatta meg a szemeit, mire én komolyan néztem rá, majd percekig csak egymást néztük, ő szórakozottan, én pedig komolyan.- Addig nem szólsz hozzám, míg nem kérek bocsánatot egy élettelen tárgytól?- sóhajtott fel, mire én bólintottam.- Rendben.- nézett rám, mint egy gyerekre, majd a szilánkokra.- Bocsánat.- mondta halkan.
- Jobb lett? A pohár ettől újra egészben állt, mintha semmi nem történt volna?- kérdeztem tőle halkan.
- Amint te is látod semmi nem történt, az üvegszilánkok ott maradtak, ahol eddig is, nem rakodtak össze, s nem olyan, mint előtte.- mondta, mintha egy fogyatékossal beszélne.
- Látod, én is így nézhetek ki belülről, mert te megerőszakoltál, bocsánatot kértél, de nem változott semmi, attól még megtörtént, te is rajtam vezetted le a feszültséget, mint most ezen a poháron, de attól bennem semmi nem változott, szenvedtem, de már nem, mivel ezzel leírtad magad. Életem legnagyobb hibája volt, hogy valaha is hozzád szóltam, hogy megcsókoltalak, hogy valaha is hozzád mertem érni, teljes szívemből utállak Justin Bieber, bárcsak soha ne találkoztunk volna, s hogy ne ismertelek volna meg.- vágtam hozzá könnyek között a szemembe, torkomba küszködve.
- Ennyire megutáltál?- nézett rám döbbentve.
- Erre nincs szó, hogy mennyire. Azt szeretném kérni, hogy tűnj el az életemből, nem akarok rólad semmit tudni, ne keress, ne kérdezz utánam, felejtsük el egymást, csináljuk úgy, mintha azt se tudnánk, hogy ki az a Justin Bieber és Emelia Wonderful, ők nem is ismerik egymást, azt se tudják, hogy léteznek.
- Tényleg ez a vágyad?- lépett közelebb hozzám, s megakarta fogni a kezem, de én elhúztam.- Rendben, ahogy szeretnéd, viszlát!- köszönt nevetve, majd kilépet az ajtón.

Sírva ültem a hideg csempén, elvégre még mindig szeretem, de muszáj kizárni az életemből, hisz most is leszarta, hogy én mit érzek iránta, nevetve köszönt el, fáj, mardos belülről ez a szeretet érzése iránta, de ha kell szenvedek, csakhogy belülről megöljem az iránta érzet érzéseim. Sikeresen beletenyereltem, mind a két kezemmel a szilánkokba, amik elvágták a kezeimet, s csak úgy folyt belőlük a vér, próbáltam felállni, de a vizes csempén megcsúsztam, így már a lábaimat is elvágtam, s a fejem megint bevertem, úgy látszik, hogy a mai nap folyamán nagy kár lesz az agyamba.
  Belekapaszkodtam a pultba, hogy felhúzzam magam, igaz, hogy minden tiszta vér, de most jelenleg ez érdekelt a legkevésbé. Végtagjaimból csak úgy folyt a vér, nem akart elállni, konyhába minden tiszta vér volt, mintha valakit most gyilkoltak volna meg, néhány helyen belém állt pár kisebb szilánk, amiket nem nagyon tudtam kivenni magamból, így elvánszorogtam a fürdőszobába, hogy valami mentődobozt keressek, de itt is minden tiszta víz volt, s sikeresen elcsúsztam, most meg oldalról vertem be a fejem. Rendben, itt nincs semmi elsősegélydoboz, így valahogy felmegyek az emeletre.
  Nagy fájdalmakat éreztem a karomba és a lábamba is egyaránt, pár szilánk mélyen a bőrömbe vésődött, amit talán csipesszel sikerül kiszednem. Minden lépésnél megálltam pihenni, üvölteni tudtam volna a fájdalmak miatt, de fizikai és lelkiek miatt, de ezen is túl leszünk, mint a többin.
- Emelia!- kiabálta valaki a nevem, mire én megijedtem, így sikítva legurultam a lépcsőn, innentől pedig hangfoszlányok.- Úristen!- futott oda valaki hozzám, Sienna hangja lehet, megrémült. Cipő dobogása, majd kinyitja az ajtót.- Gyertek gyorsan, baj van!- kiabált valakinek, de innentől semmire nem emlékszem, mert elnyelt a mély sötétség.

Justin Bieber szemszöge

Szerencsétlen csaj, azt hiszi, hogy rosszabb lesz az életem nélküle, inkább boldogabb, sajnos nem sikerült még egyszer az ágyba vinni, de nem érdekel, ő csak egy lány, aki helyett ezret is kapok, ha annyira azt akarnám, inkább bulizok egyet, s élvezem  a csodás életet, amit nekem ajándékozott Isten. Srácokkal nézzük a jobbnál jobb seggű nőket, s mindannyian kinézünk egyet, majd perverz gondolatainkat megosszuk egymással, de az alkohol mit ki nem hoz az emberből. Hirtelen a fél ember eltűnt a közelünkből, s mindenki a csajok épülete felé ment, majd Vickers idegesítő hangja nyivákolt, hogy valaki segítsen neki, tuti magára akarja vonni a figyelmet, rossz ribanc.
- Nem nézzük meg, hogy mi van?- kérdezte Ian.
- Hagyjál már!- mordultam fel.- Sienna megint a középpontban akar lenni, na ő az a csaj, akit nem húznék meg!- emeltem fel a poharam a többiek pedig velem együtt röhögtek.
- Sien nem az a fajta, aki ok nélkül figyelmet kér magára.- Ian hangja már aggódásra váltott, majd a mentő hangos szirénája fordult be a sarkon, s a tömeg felé ment, a szívem kihagyott egy ütemet, amikor a lányok házához ment.
- Srácok, ezt látnotok kell!- futott oda hozzánk Noah. Arca félelmet, ijedést sugárzott.
- Mi történt?- kérdeztem egy apró félelemmel a hangomba.
- Inkább gyertek és nézzétek meg a lakás, mintha valami gyilkosság történt volna bent.- nevetett fel, mi pedig utána sietünk. Sokkolt lányok között előre törtünk, hogy bemenjünk a házba, de ez a szerencsétlen Sien megállított minket.
- Nem szabad tovább menni!- mondta határozottan.
- Mi a fasz bajod van, csak megakarjuk nézni a horror házatokat!- pacsiztam le nevetve a többiekkel.
- Justin, legalább csak addig maradjatok itt, míg ki nem hozzák, utána felőlem szét is szedhetitek az egész épületet, várjátok meg míg a mentők kihozzák, kérlek.- mondta halkan, ami nem rá vall, akkor itt tényleg baj történt. Körbenéztem, de sehol nem láttam Emeliát, tekintetemmel pásztáztam, viszont nem bukkantak rá szemeim, talán most az egyszer féltem igazán, hogy mi történhetett vele.

Hello mindenki!

Akkor, elsőnek boldog, élményekben dús, unalom mentem nyári szünetet kívánok mindenkinek! Szerintem a diákok életében ez a legszebb 3 hónap, elviselhetetlen tanárok, osztálytársak nélkül a legjobb! :3Igen, aránylag hamar érkezett a rész, szerencsére! Köszönöm szépen a komikat, feliratkozókat, s végre kiderült, hogy ki is az a Drew, bocsánat, ha egy kicsit zavaros lett, de kb én is ilyen vagyok, szóval, ha valamit nem értettek, akkor sajnálom, nem tudom mi van velem! :o.. Uh, szeretném a segítségeteket kérni, egy desing tervezőt keresek, aki az egészet átalakítja, ha valaki tud, nagyon megköszönöm! További szép napot xx E.