36. Változás jön

 

   Lassan eltelt 1 hét a buli óta, na meg Justin és köztem lévő aktus is akkor történt. Dacey meglepődött, hogy ilyen könnyen lefeküdtem a fiúval, szerinte ne képzeljek bele sokat és csak egy alkalomra voltam jó neki, de engem nem érdekelt, bokdog vagyok. Az se érdekel, hogy szerető voltam, pedig az ilyen solgot mélységesen elvetem, ami nem akartam lenni, azzá váltam.

  Igyekszek minnél több házibuliban ott lenni, még azokon is, amit hétköznap szerveznek, hogy újra közel kerüljek Justin-hoz. Tegnap is azon voltam,  héten a második buli, péntek van, nem is mentem iskolába, hisz ki kellett pihenni ezeket a nehéz napokat.

   Sötét volt a házban, apa bizonyára nem alszik itthon, mert már vége kellett volna, hogy legyen a munkaidejének. Lassan csoszogtam a konyhába fáradtan, az egésznapot átaludtam a tegnapi bulinak köszönhetően. Felkapcsoltam a villanyt, hogy egy kis meleg tejet igyak a másnaposság ellen, bár nem tudom mennyire segít, de úgy hallottam, hogy a tej megnyugtatja az ember gyomrát.

   Tompa puffanást hallottam az egyik szobából, mintha valami tárgy esett volna a szőnyegre. Szívem hirtelen kalapálni kezdett, elsőnek paranormális jelenségekre gondoltam, majd arra, hogy valaki bent van a szobámba, mert onnan jött a zaj. Fel kuncogtam a gondolataimon, hiszen pár perccel ezelőtt jöttem ki onnan, senki nem volt bent és a bejárati ajtón se jöhetett be bármilyen váratlan vendég, mivel itt voltam. Pulzusom egyből normális tempóra váltott, biztos valamit rosszul raktam le amikor haza értem. Villanyt lekapcsoltam, kezemben a tejjel sétáltam a nappaliba, ahol bekapcsoltam a Tv-t. Nyomogattam a gombokat, mivel semmi értelmes műsort nem találtam, ami engem szórakoztatna. Lemondóan felsóhajtottam, inkább letöltök valami filmet. Megittem a meleg tejet, majd a kanapéról felállva fordultam meg.

Szívem most tényleg hevesen verni kezdett, érezte a bajt, a veszélyt, de legjobban a félelmet.  

  Ott állt, alakja sötét volt, a Tv fénye világította meg enyhén a magas férfi alakját, széles testét és a fején egy sapka. Ilyen fényviszonyok között az ember nem ismerné fel, de én tudtam, hogy ki volt ő, azt is tudtam, hogy miért jött.

  - Szia szépségem!- felkapcsolta az éjjeli lámpát, így a sötét szobában fényesség jeletkezett, látam a nagy mosolyát az arcán.

 - A-Alian.- hangom halk volt és remegett.

 - Hamarabb akartam jönni, de sajnos nem volt időm, remélem nem haragszol, de ígérem, hogy mostmár van időm és többet fogunk találkozni.- kuncogott fel és végig húzta ujjait az arcomon, én pesig elfordultam, így a levegőben volt a keze.

 - Légyszíves, menj el! 

 - Nem!- parancsoló volt a hangja, majd átváltozott dühösre.- Tartozol nekem! Borsos árakat fizettek volna nekem pinádért a vendégek, rengetek pénz ütötte volna a markomat, erre te leléptél! Elvesztettem az ügyfeleket, akiknek vastagon feküdt zsebükben a pénztárca!- hanga dühös és csalódott volt.

  - Nem sajnálom, akaratom ellenére kényszerítettel volna arra a szennyre. Nők rémálma, amit tenni akartál volna velem, leszarom mi történt!- védtem mg saját magamat.

  - De kárpótolhatod, és utánna soha nem látjuk egymást.- egyik lábát kényelmesen a térdére tette és karjait kinyújtotta a fotelen.

  - Felejsd el! Nem tartozok neked szívességel, semmit nem teszek meg érted.- álltam fel idegesen.

  - Gondoltam.- rázta a fejét jobbra-balra és a telefonon valamit nyomkodott.- Tulajdonképpen erre a válaszra számítottam. Édesapád gerince meg fog sérülni és örök életére egy kerekesszékben fog kényszerűlni, na meg természetesen Dacey szépséget többen megerőszakolják egy sötét éjszakán, 3-4 ember, esetleg több.- kuncogott fel lágyan.

Ahogy ezeket elmondta a szívemben egy erős nyomást éreztem. Féltem, tőle és arra, hogy mire akar kényszeríteni, bizonyára nem leányálom, mert ő nem arról híres. 

 Lehetnék önző, saját seggemet védve nem foglalkozni mi történik velük, vagy esetleg az én életemet teszem töbkre kettő helyet, egyértelmű, hogy nem áldozom fel őket.

  - Miről lenne szó?- hangom halk volt, szinte már suttogás.

  - Okos kislány.- lépett elém, államat megfogva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. - Amikor a boltba találkoztunk, megtetszettél nekem, sajnálom a történteket, de nekem üzlet az első, na meg a pénz. Azért is kerestelek fel téged, ha nem lenne ilyen fontos, leszarnálak és nem lennék itt.- hangja komolyra váltott, testem pedig izzadni kezdett, féltem.

  - Ha üzletről van szó, akkor rossz embert találtál meg, nem tudom, hogy működnek az alvilági dolgok.- igyekesztem valamit kitalálni, hogy elbizonytalanítsam őt, velem kapcsolatban.

  - Perszec nem tudod, hogy megy az illegális dolog, ha ingyen letöltesz egy filmet az is illegális, nem is gondoltad volna, mi?- kaccsintott rám egy mosollyal az arcán.- Viccet félre téve. Új drog jött a piacra, ami itt USA-ban nagy hírnevet szerzett, Kanadában pedig kevés található,  a vásárlók pedig igénylik, nekünk pedig kurva kevés van. 

 - És én ebben miért tudnék segíteni?- nem értem, hogy leszek én a képben.

  - Van egy kis bibi.- üll le a kanapére.- Lenne esély nagy tételben vásárolni a kábítószert, csak sajnálatos módon a banda feje ki nem állhat minket. Szóval, esély sincs, hogy szövetséget kössünk, mivel régebben volt egy-két eltérés és mondhatni ellenségek vagyunk. - merengett maga elé, mintha csak vissza gondolna a múltra. - És itt jössz te a képbe!- tapsolt egyet, mire én megugrottam a hirtelen hangtól. - Te fogsz szövetséget kötni velük!- megdermedtem, nem akartam elhinni, hogy mi történik.

 - De én tapasztalatlan vagyok, csak rontanék a helyzeten, esélyed sincs, hogy velem megnyerd ezt az ügyet.- egy újabb ellen válasz, bíztam benne, hogy belátja és le lép.

 - Tudom Drágam, hogy mit csinálok. Szóval, elsőnek is, vállalod? Ha nem akkor tudod mi a következménye.- kacsintott rám. 

 - Nincs más választásom, benne vagyok.- nehezen jött ki ajkaimon ez a mondat, borzasztóan féltem, Alien és a rám váró küldetéstől is.

- Remek! Elintézek pár telefon hívást, és megbeszéljük a részleteket.- ment a konyhába.

Legszívesebben sírtam volna, torkomban többször megjelent a görcs, de muszáj voltam vissza nyelni, borzasztóan féltem. Justin iránti szeretet érzése gyűlőletté változott. Utáltam őt, hogy nem hallgatott meg, magamat is hibáztattam, mert nem jutott eszembe, hogy közöljem vele Alian megkeresett, naivan szét nyitottam neki a lábamat, elfelejtkezve a lényegről. Ha ő nincs, esetleg nem kerül hozzám közelebb, nem isnerném ezt a nyomorultat, aki a konyhában van, anyát is hibáztatom, mert Justin apjával jött össze.

Újabb és újabb embereket hibáztatok, hogy az életem töbkre fog menni, esetleg meghalok, de senki bem hibás, csakis Justin, ő vitt bele a szarjába, nekem pedig takarítanom kell utánna, de már lényegtelen.

  - Itt vagyok szépségem.- üllt le a kabapére, majd engem is invitált, hogy helyette foglaljak helyet, én pedig engedelmeskedten.

Tudtam, hogy nagy változás jön az életemben, 2 jövőt látok magam előtt. Megölnek vagy én ölöm meg magamat.