24. Kételyek

Azzal a tetkóval biztos, hogy találkoztam, mégpedig Justinnak is ilyen van, de lehet, hogy a gondolataimba annyiszor szerepel Bieber, hogy beképzelem, de le ellenőrzöm magam, mert már semmiben nem vagyok biztos. Ágyamon foglaltam helyett, s vártam a telefonáló fiút. Perceken belül már nyílt az ajtó, s a fekete cuccban lévő Drew lépet be rajta.

- Sietnem kell, holnap  beszélünk!- köszönt el, majd már az ajtó csapódást hallottam, utána mentem, de már csak az ablakból csodálhattam, ahogy gyorsan el megy motorjával. Nekem itt nagyon gyanús valami.

Függönyt visszatoltam, majd futni kezdtem a szobába, s beugrottam az ágyba, laptopomat magam elé tettem, s sebesen jelentkeztem be a facebook profilomba. Keresőbe beírtam Justin Biber-t, persze egyből képeit kezdtem nézegetni, miért is ne, hogy sokat kellett nyomogatnom, mire találtam egy olyan képet, ahol a karja is feltűnik. Pontosan az a tetoválás van a csuklója részén, ami Justinnak, akkor ez a két fiú, egy?  Idegesen vágtam le a gép tetejét, mert átvertnek éreztem magam, hogy lehet valaki egy ilyen gerinctelen ember, hogy nem vállalja fel a saját személyiségét, de én hogy lehettem ennyire hülye és vak, hogy ebből semmit nem vettem észre, egyszerűen én vagyok a hibás. Haragudtam mindenkire, de főképp magamra, mert ennyire vak voltam, hisz minden nyilvánvaló volt. Teljesen elvesztem, nem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek jelenleg, így inkább felléptem a tumblr-i oldalamra, s ott adtam ki keserű fájdalmaimat, mindig Justin járt a fejembe, mi van, ha egyszerűen én tévedtem, s az is lehet, hogy rosszul láttam kezén a varrást? Teljesen felkavarta életemet ez a kis eltévedt pillantásom.

- Megjöttem!- hallottam édesapám férfias hangját. Megtöröltem arcomat, tükörbe megnéztem, hogy mennyire kenődőt el a sminkem, de szerencsére nem feltűnő, hogy néha pár könnycsepp kigördült a szememből, így utamat levezettem.
- Szia, hát te?- adtam neki két puszit, majd leültem a székre.
- Elengedtek, mert valami érkezett lesz a főnöknek.- mosolyodott el.
- Értem.- mondtam halkan.- Tiszta fáradt vagyok!- igyekeztem leleplezni a szomorúságomat.
- Jól vagy? Tiszta sápadt az arcod.- fürkészett szemével édesapám.
- Fáj a fejem, torkom.- rántottam meg a vállam.
- Szerintem ezen a héten már ne menjél suliba, kérj igazolást az orvostól.
- Úgy lesz.- értettem vele egyet.
- Jött egy leveled- tette elém a fehér borítékot, amit egyből tanulmányozni kezdtem, Stratfordból küldték a levelet, ami anya adhatta fel. Kicsi remény nyílt fel bennem, majd felmentem a szobába, hogy magányosan tanulmányozzam a mondatokat. A levelet már kibontottam, széthajtottam a papírt, s kezdtem volna beleolvasni, de megzavart az sms-em hangjelzője. Sóhajtva kaptam kezembe, majd meg is nyitottam.

Ismeretlen feladó
 Remélem, hogy levelem, törékeny szívedbe lopta magát! xx

Szívem hevesen kalapálni kezdett, ahogy ezt a ki rövid üzenetet elolvastam. Rejtélyes, amik velem történnek, hisz ez zaklatásnak is minősült, inkább papírt széthajtottam, s a sorok közé vetettem magam.

Emelia! 

Egyszerűen a világon 7 milliárd ember próbál beilleszkedni, de te akkor is mosolyogsz, habár a szíved rosszallja, 

Tudod te lány... Mindketten tudjuk, hogy ez egy kegyetlen világ. 

De én kockáztatni fogok. Éhezhetünk, hajléktalanok lehetünk, szegények lehetünk, nem számít, ha szeretsz engem. 

Ígérem, hogy én leszek a platinád, az ezüstöd, az aranyod, de az a lényeg, hogy szeress. 

A katonád leszek!

A nap minden részében harcolni fogok a szerelmedért, csajszi! 

Én leszek neked az egész világ, aki boldoggá teszi a másodperceidet.

Te lehetsz szívemben a gyémánt, ami életben tart. 

Szóval, ne idegeskedj, ne sírj, mert küzdeni fogok szerelmedért! 

Csak fogd meg a kezem, ígérem szeretni foglak! 

Nem tudom, hogy van-e értelme, de én küzdeni fogok érted, míg élek! 

Adj nekem időt és helyet és találkozni fogok veled, repülni fogok hozzád és ott lecsapok rád! 

Csajszi, tudod, hogy nem lehetsz másé. 

Egykor azt mondták, hogy nem lehetsz az enyém, de én megcáfolom!

Te vagy az egyetlen, akivel vitatkozok, és úgy érzem, hogy szükségem van egy új lányra, akit zaklathatok.

de a fű nem mindig zöldebb a másik oldalon!

Ott zöld, ahol öntözöd, szóval tudom, hogy vannak fájdalmaid baby! 

De inkább törődnék veled, minthogy mással hemperegjek.

Csak szeress!

Ez minden, amit akarok! 

Mosolyogva olvastam a kézírás minden egyes betűét, egyszerűen elolvadt belül a szívem, amit az illető írt. feldobta napomat ez a kis szerelmes vers. Boldogan ugráltam az ágyamon, s örömömben le is estem, aminek nagy sikoly lett a vége. Laptopomon teljes hangerőre állítottam Yellow Claw Rochelle című számát, s énekelni kezdem a nővel együtt.  Nagyba táncoltam, amikor a zenét nem lehetett hallani, hátrafordultam, s egy olyan személlyel találtam magam, akire egyáltalán nem gondoltam volna.

- Mit keresel itt?- szűrtem ki fogaim közt idegesen
- Nyugodtan szeretnék veled beszélni.- mondta halkan.
- De én egyáltalán nem akarok tőled semmit!- emeltem fel a hangomat.- Egyáltalán, hogy jutottál be?- kérdeztem hisztérikusan.
- Apud ment a boltba, s mondtam, hogy az egyik osztálytársad vagyok, de nem ez a fontos, hanem pár dolgot tisztáznunk kell.- ült az ágyam szélére.
- Ügye te most viccelsz? Itt már nincs mit tisztázni, nem értem, hogy miért keresel fel a történtek után! Hagyál békén!- emeltem fel a hangomat.
- De nekem nem tetszik, hogy Drew a barátod!- tette fentebb ő is a hangját.
- Semmi közöd, hogy kivel vagyok és kivel nem!- akkor ez azt jelenti, hogy ő nem kedveli a motoros barátomat, szívemről egy hatalmas súly esett le, mert még eddig azt hittem, hogy két ember, egy és ugyanaz.
- Békén hagylak, ha egyszer megcsókolsz!- mondta ki érzelmesen.

Nem válaszoltam, lesütöttem szemeimet, majd vártam, hogy közeledjen, remélem, hogy veszi a lapot, elvégre én szeretem őt. Éreztem meleg kezeit, ami az arcomat simogatták, államnál fogva felemelte fejemet, én pedig kinyitottam szemeimet, mire ő halványan elmosolyodott. Nem csinált semmit, csak arcomat fürkészte, nem értettem, hogy miért csinálja ezt, hisz most lehetőséget adtam neki, hogy megcsókoljon.

- Tudtam, hogy nem vagyok számodra közömbös- suttogta ajkaimba, majd rányomott egy puszit, s elnevette magát.
- Tiszta szánalmas vagy!- forgattam meg a szemeimet, kicsit kellemetlenül éreztem magamat, hogy kihasználta érzelmeimet, amiken nem tudok uralni.- Figyelj, ha ilyen jól szórakozol rajtam, akkor miért futsz utánam, mint egy kutya?- tettem karomat keresztbe.
- Én futok utánad?- nézet rajtam végig undorodva.- Nálad csak jobb csajokat találok, hisz néz már magadra, kicsi a melled, igaz, hogy csinos alakod van, de a segged lehetne nagyobb.- mért végig újra és újra. Fájtak szavai, de próbáltam nem mutatni.
- Akkor miért jöttél, ha ilyen csúnya vagyok?- álltam tekintetét, de percek elteltével se kaptam választ, így nekem kellett cselekednem.- ha azt vártad, hogy sírni fogok- kuncogtam fel- Nagyot tévedtél, Bieber.
- Tulajdonképpen, tényleg azt vártam, hogy majd szemeid könnyesek lesznek, s én pedig eljátszom a kedves fiút, ki bocsánatot kér, végén jól megbasz.- ütött a polcra, mire én egy kicsit megrezzentem a nem várt ütéstől.
- Akkor feleslegesen tetted meg a kilométereket, mert van aki már kényeztet nemileg.- néztem rá lenézően én is.
- El is felejtettem, hogy egyszer már megbasztalak, ami eléggé szar volt, most se lennél jobb.- kuncogott fel gonoszan, nem tudom, hogy mi a célja, akkor se fogok előtte sírni, nem leszek gyenge.
- Minek jöttél Justin?- tettem fel a kérdés eléggé idegesen.
- Elcseszted a jól működő munkámat!- szorította meg a karomat, amit én nagy nehezen kihúztam karmai közül.- Miattad kell itt lennem ebbe a kibaszott iskolába, sőt a városomból is elküldtek, mert ha esetleg újra megjelennék ott, megölnek, kinek hála? Persze, hogy neked! Már minden teljesen egyenesbe ment, majdnem én lettem a vezető, de te ezt is elcseszted, sőt már senki nem akar engem alkalmazni, pedig én voltam a legjobb.- vágat ököllel a falba.
- Boldogan hallom, hogy elcsesztem az életed, remélem, hogy most minden rosszul megy neked, amikor én szenvedtem hónapokig miattad, megerőszakoltál, elraboltak, sőt akarod hallani a részleteket, hogy mennyire szenvedtem?
- Kussolj! nekem sokkal rosszabb, mint neked!- emelte fel a hangját, én pedig csak nevettem.
- Nevess csak Wonderful, hisz megkeserítem az iskolai évedet, amíg ott vagyunk.- már ő is mulatságosnak tartotta.- Te még mindig lelkileg a padlón vagy, hisz szerelmes vagy belém, mindennap meghalsz belül, hogy mi soha nem leszünk együtt, én pedig jól szórakozok más lányokkal, míg te itt bőgsz.- vágta hozzám ezeket a szavakat, majd elment.

Harcot akar, akkor tőlem megkapja, amíg lelkileg bírom, addig küzdeni fogok ellene, de főleg az érzelmeim ellen, amit iránta érzek. Most jobban felzaklatta az érzéseimet, egyszerre gyűlölöm, de szeretem. El kell mennem bulizni, így felléptem a híres közösségi oldalra, s már meg is néztem az osztálytársam adatlapját, Nathan, aki mindig tudja a jó bulik helyszínét. Görgettem lefele, s végül megtaláltam a telefonszámát, amit rögtön pityegni is kezdtem telefonomba a számokat, amit végül hívni is kezdtem.

- Igen?- szólt bele egy mély férfias hang. 

- Szia Nate, Emelia vagyok.- kuncogtam a készülékbe.
- Em, miben segíthetek?- hallottam, ahogy hangja boldogságot sugározz.
- Buliba kéne segítség.- néztem továbbra is z adatlapját.
- Legjobb emberhez fordultál. Laza, lágy, kemény, ütős, durva? Milyet szeretnél, mikorra?- kérdezte hivatalosan.
- Mindenféleképpen ütős és durva, ma estére.- haraptam alsó ajkamba.
- Uh, keményít a kicsi Em?- kérdezte nevetve.
- Még szép!
- Akkor ma este lesz egy nagy szülinapi buli, ami este 11-től kezdődik, ez egy nagyon durva buli lesz, szóval ajánlom, hogy légy óvatos. Szinte mindenki ott lesz a kerületből, pontos cím CosmoLava, 13th Street Northeast-on találod meg, nagyon lazán öltözz.
- Jól van, köszönöm szépen!
- Nem kell, hisz ez a dolgom! Este menjek érted a skacokkal?
- Oh, annak nagyon örülnék.
- Rendben, este ott leszünk nálad.- mondta boldogan.
- Köszönöm, Szia, puszi!- köszöntem el, majd letettem a telefont.

kicsit jobb kedvem lett, hogy ma kikapcsolódok, s nem gondolok a kedves Bieber fiúra, aki minden egyes másodpercemet megkeseríti, most kitörök a hámból. Bekapcsoltam egy pörgős zenét, majd a szekrényembe mászva kerestem a megfelelő ruházatot a mai estére. Meg is találtam a tökéletes szerkót, persze a szoknya mellett döntöttem. A ruha tiszta fekete volt, mint a sötétség, pont annyit takart, ami szükséges, melleimet szépen kiformázza, s feldobom frappáns ékszerekkel. Miniruhát, ami takarni fogja testem intim részeit, óvatosan felakasztottam a szekrényre, majd a megfelelő magassarkú cipőt mellé tettem a földre. Rózsaszín törölközött kezembe kapva mentem a fürdőszobába, lepakoltam a cuccaim, s megnyitottam a meleget adó csapot.
Ruháimat földre dobva másztam bele a meleg kádba, elfeküdtem, s élveztem, ahogy a víz folyik lefele. Testem gőzölgött a melegtől, én pedig mulatva játszottam el, mintha valami természetfeletti dologgal áldott volna meg az úr. Lassan kentem szét testemen a tusfürdőt, ami narancs illatot árasztott, majd a habot szépen lemostam a forró vízzel.  Samponért nyúlt a kezem, aminek a tartalmát hajamra tettem, végül belemasszíroztam a fejbőrömbe, azt is lemostam, végül 1 óra fürdés után kimásztam, megtörölköztem és felkaptam az itthoni szerelésemet. Hajamat megszárítottam, ami 30 percbe telt, s hála a derekam is megfájdult. Facebook-on beszélgettem egy közös csoportban, akik a bulin is részt vesznek, igazán jó fejek. Előkerestem a hajgöndörítőmet, s beindítottam egy pörgős zenét, közben egyenes hajamból hullámosat csináltam. testem felkészült az estére, mert éreztem hasamban a pezsgést. Durván 2 óra alatt a majdnem derékig érő hajam sikeresen göndör lett az egyenesből, befújtam hajlakkal, hogy egész este így álljon. Lesétáltam a konyhába, ahol apát találtam nem meglepő módon, épp a sütő felett tevékenykedett.

- Mit csinálsz?- kérdeztem kíváncsian, mire ő mosolyogva megfordult, arca mindig virul, soha nem látni rossz kedved látni rajta, pörög és boldog, bárcsak én is ilyen ember lennék, mint ő.
- Kínai most a menü, mindjárt kész van.- folytatta a főzést.- Amúgy,- fordult vissza- Mész valahová? Vagy unatkozol?- mérte végig a hajamat, ami csodásan díszelgett a fejem tetején.
- Este megyek bulizni.- haraptam ajkamba.
- Jól teszed, kell a kikapcsolódás, de azt hittem, hogy előtte megkérdezel.- húzta fel szemöldökét.
- Délután te mondtad, hogy mehetek!- mondtam kényesen.
- Jól van kicsim- nevetett fel az arckifejezésemen.
- Nem szeretném, ha máskor csakúgy nem engednéd be a barátaimat.- mondtam egy kicsit idegesen.
- Azt hittem, hogy segítek vele, de máskor úgy lesz.- lökött felém egy féloldalas mosolyt.
- Megyek és kifestem a körmöm, szólj, ha kész a kaja.- küldtem felé egy mosolyt, majd szobámba mentem.

Gépemen továbbra is ment a zene, egyszer lassú, de valamikor tiszta pörgős is, szóval vegyesen volt minden. Előhalásztam a sötétkék körömlakkomat, majd az ecsetet végighúztam a körmömön, így a megadott szín lett rajta. Szép lassan megcsináltam az összes ujjamon, nyelvemet kidugva koncentráltam, hogy ne kapjak bele, esetleg ne rontsam el, mert már az utolsónál járok, utolsó húzás, ami készen is van.

- Kész a kaja!- ront be apa, mire én megijedek, s meglököm a körömlakkot, ami kiborul az asztalon, sikítva állok fel, s fújni kezdtem körmeimet, majd megvizsgáltam, mosolyogva néztem, hogy nem történt semmi kár, de egy szép csík keletkezet az íróasztalomon, apa csak nevetve nézte végig az egész jelenetet.
- Ez nem vicces!- háborodtam fel.- Majdnem elrontottad a művemet- néztem végig az ujjaimon.
- Tök vicces volt, hogy itt sipákoltál!- nevetett továbbra is.
- Akkor nagy mulatságodban fel is takarítod, mert nem akarom, hogy oda legyen a munkám.- mutattam fel a körmömet, ezzel jelezve a művemet.
- Igen is, főnök!- majd megindult, hogy feltakarítsa.
- Köszönöm!- adtam neki egy puszit, mivel a körömlakkot eltüntette a padlóról.
- Akkor indulás kajálni!- mondta örvendezve, mint egy gyerek.

A helyiségre csend telepedett, csak a tányérnak a hangját lehetett hallani, ahogy összeütközik a villával. Fogain csak úgy darálják az ételt, ami végül a pocakunkba került. Minden hülyeségre gondoltam, csak hogy Justin ne furakodjon agyamba, s átvegye az irányítást, s rajta forogjon a kerekem, ami nagyon nehezen megy,

- Hol lesz a buli?- kérdezte hirtelen apa.
- Egyik osztálytársamnál.- néztem rá mosolyogva.
- Bővebb információt kapok? Mikor jössz haza, hányan lesztek?
- Nem kell aggódni, nem jövök haza, mert házibuli. Nem tudom hányan leszünk, de küldök neked sms-t, ha megérkeztem, okés?- néztem rá kislányos szemekkel.
- Jól van, csak nem szeretném, ha valami bajod esne.- nézett rám komolyan.
- Nem kell félni, mindenkit ismerni fogok, alig leszünk 25-en.- hazudtam édesapámnak, de csak az ő érdekében, hogy nyugodtan tudjon aludni..- ha gondolod fel is hívhatsz az éjszaka közepén.- mosolyogtam rá.
- Lehet fel foglak.- kapta be a tésztát.
- Rendben, de én most megyek készülődni. Nagyon finom lett, remélem máskor is csinálsz ilyet.- kuncogtam fel, majd magam után. 

- Örülök neki, tuti, hogy máskor is csinálok!- mondta örömmel. Én csak felnevettem, majd felsétáltam a szobámba.

Egyből írtam a közös beszélgetésünkbe, már mindenki teljesen beindult, hogy ma jót szórakozhat. Hangosan beindítottam egy remixet, majd táncolva tettem ruhámat az ágyra, teljesen lázba voltam, hogy végre kimozdulok ebből a házból. leültem a tükör elé, majd szépen elkentem arcomon az alapozót, majd felül és alul is kihúztam szememet a fekete ceruzával, persze szemhéjamra is tettem bézsszínű sminket, ami szépen csillogott, végül jött a szempillaspirál. Szerencsére hosszú pillákkal áldott meg az isten, így egy kis festékkel, műhatást tudok adni, amit eddig mindenki irigykedve nézte, arcomra tettem egy kis pirosított, hogy arcomat feldobja, mivel az egyik oldalon azt olvastam, hogy a fiúknak tetszik. Elolvastam az üzenetet, amit Nate írt, hogy 1 óra múlva itt lesznek értem kocsival. Fiókomat kihúzva vettem ki egy fekete melltartót. Felsőmet és nadrágomat levettem magamról, majd felvettem a fekete fehérneműt, rá a sötét színű ruhámat, szintén az ugyanolyan magassarkúmat is felkaptam lábaimra, majd elköszöntem mindenkitől a facebookról, majd élvezettel hallgattam a zenéz, közben ékszerekkel díszítettem testemet. Egy arany színű láncos nyakláncot kaptam nyakamra, és egy logós fülbevalót, persze a hatalmas gyűrű se maradhatott ki, ami virágot formált. befújtam testemet parfümmel, amit a táskámba helyeztem, utoljára megnéztem magamat a tükörbe, mosolyogva mértem végig a tükörben lévő lányt, mert most nagyon szép volt. Hercegnőként tipegtem le a lépcsőn, ahol apa büszkén nézte végig lejövetelemet.

- Elképesztően gyönyörű vagy, Drágám!- adott egy puszit a homlokomra, amibe belemosolyodtam.
- Volt kiktől örökölnöm.- néztem szemeibe nevetve.
- Vagy csak egy jó ondóm volt helyes!- mondta szórakozottan.
- Fúj, apa! muszáj volt elrontanod ezt a meghitt perceket?- kérdeztem tőle nevetve.- Remélem nem kapok felvilágosítást, mert nincs rá szükségem, köszönöm!- tettem fel kezeimet, jelezve a tiltakozást.
- Nem állt szándékomba! Érezd jól magad!- elköszöntünk egymástól két puszival, utunk kétfelé vezetett, ő fel, én pedig a barátaim kocsijához mentem.