33. Valóság

Suliból haza érve a lakást üresen találtam, apa megint oda van, szerintem kavar valakivel, mert mostanság sűrűbben kimarad éjszakára. Ahogy a szobámba értem elkaptak az emlékek, Alian nem az az ember, aki hülyéskedik ilyen dolgokkal, iskolába nem is gondoltam erre, mert tudtam, hogy ott biztonságba vagyok, hisz az a hely, ahol semmi bajom nem eshet. Ekkor hasított belém a tudat, hogy az iskolán kivül sehol se vagyok sérthetetlen Aliantől, idág fel se fogdtam, poénnak taltam az egészet, most éreztem azt, amit már rég. Egyszerűen képtelen voltam különbséget tenni a valóság és a képzelet között. Probáltam magamnak mindenféle dolgot bemagyarázni, nem akartam szembesülni a való igazsággal, de sajnos a kitalált magyarázataim hamar alább hagytak, hiába akartam álmodni, az agyam vele együtt én is tudtam, hogy nagy bajban vagyok, ami ellen nem tehetek. Megijedtem, hogy Alian mit akar tőlem, féltem, hogy vissza hurcol abba az undorító helyre. Meredten bánultam magam elé, ahogy újra lepörgött a kép, amit ott éltem át, sokkot kaptam, jelenleg annyit tudtam, hogy nem akarok oda kerülni, megint. Tudtam, hogy egy eselyem van, aki segítenintud rajtam, Justin. Ő volt az egyetlen, aki jelenleg segíteni tud nekem, és akiben bízhatok. Lefküdtem az ágyamra és egy plédet magamra terítettem, ami eltakarta a testemet, ezzel én biztonságot érezve a hideg elől. Bárcsak igazából így eltudnék bújni a gondjaim miatt is. Én csak egy átlagos élet reményében kezdtem el itt új életet, hétköznapi problémákat akartam, hogy nincs elég ruhám, apa nem enged el, nem akarok tanulni, ehhez hasonló gondokat kívántam magamnak, mint ami a normális tiniknek van, de sajnos az én életem nem normális, új külsővel ajándékoztam meg magam, de sajnos ezzel együtt új kilátástalan helyzetbe csöppentem.

Kedvtelen hangulattal, karikás szemekkel mentem az iskolába, ezeket a dolgokat az alváshiánynak mondanám, de főképp a tegnapi dolog nyomasztott. Féltem, hogy mikor kerül Alian elő a semmiből, éshogy mit akar tőlem, ettől féltem a legjobban. Gondolat menetemből a kis társaságom hangja libentett ki, akik furcsán néztek rám. 

  - Minden rendben El?- tette kezét a vállamra a vörös hajú barátnőm, aki aggódva fűrkészve kereste a tekintetemet.

   - Persze, mi baj lenne?- kérdeztem kedvesen egy mosoly kiséretében. 

   - 1 percen keresztül úgy álltál itt, mint egy szobor.- ráncolta össze homlokát, ezzel kifejezve, hogy nem hisz nekem. 

  - Este sokág voltam fent, mert elkezdtem egy sorozatot, amit nem tudtam befejezni. Keveset aludtam.- húztam el a számat. Barátnőm mosolyogva rázta a fejét.- Na, néha képtelen vagyok leállni, nem tehetek róla.- zártam be a szekrényemet kuncogva. Bárcsak ez történt volna. 

  - Még az a szerencse, hogy laza óráink lesznek, így tudsz aludni simán.- tette vállamra a kezem és elindultunk a terembe. 

  - Csajok!- lépett hozzánk Noah, akit a kirándulás óta nagyon megkedveltem, de csak mint barátot.- Bocsi mindenkitől, hogy elmaradt tegnap, de hirtelen a szüleim lemondták a kiruccanásukat. De ma bepótlásra kerül, többieknek még este elküldtem a helyszínt, de a kedves kis csajaimat személyesen akartam meghívni, akkor a bulira számíthatok mindenkire?-nézett körbe, valaki fejét rázta, hogy ott lesz, volt aki igennel valaszolt. Kis barátunk tekintette rajtam maradt és egy fancsali képet vágott, szólásra nyitotta volna a száját, de én gyorsabb voltam. 

  - Keveset aludtam.- mondtam a kifogásomat, amit egy nem tetsző nézéssel nyugtázott. 

  - Em, a megjelenésedre számíthatok? 

  - Persze.- mondtam neki mosolyogva, de igazábol fogalmam se volt róla, hogy megyek vagy nem.

  - És hol lesz a buli?-kérdezte az előttem ülő szőke lány. 

  - A külvárosban lesz, nagynéném kiadja, ameddig nem talál rá lakót, megengedte, hogy párszor bulit rendezzek, amivel most élek is, de majd sms-ben elküldöm a részleteket.- kacsintott ránk, majd a teremből kisétált. 

Teltek az órák, volt amikor bealudtam az órán, úgy keltettek fel, hogy kicsengettek. Eddig 3 óra telt el, most jött a hosszabb szünet, amit ilyenkor a többiekkel az ebédlőben vagy esetleg masik osztálynál szoktunk általálban tölteni, de ez változó. Amíg a kis társaságom mentek pletyizni a többiekhez addig én szekrényemhez indultam. Kicsit jól eset egyedül lenni és nem hallgatni a locsogásukat, ami néha olyan értelmetlen, máskor én is fecsegnék a hülyeségen, de jelenleg nem volt erőm ilyenekhez. Pakoltam befele szekrényembe a felesleges dolgokat, amikre ma nem volt szükségem, megpillantottam őt, Justint. Visszatért a nyaralásából, balesetem után a kiránduláson nem töltött velem időt, nem beszélt velem, ha én nyitottam felé akkor másodperceken belül lerázott. Nagy levegőt vettem, majd elindultam a szekrényébe turkáló fiúhoz. 

  - Justin.-szólítottam nevén halkan, mire ő rám pillantott.- Beszélnünk kell, ez most nagyon fontos. Szüksé..- de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert ő közbe szólt. 

  - Nekünk nincs miről beszélnünk.-csapta be a szekrény ajtaját, már csak a tavolodó alakját láttam. Biztos rossz kedve van, azért viselkedett így velem, később megint beszélek vele. 

Fáradtan feküdtem az ágyamba, kimerültem a kevés alvás miatt. Egyből elszenderültem, ahogy becsuktam a szemeimet, de nem tudtam mélyebbre jutni az alvással, mert telefonom éles csengőhangja ricsákolt. 

  - Igen?- szóltam bele fáradtan.

  - Szia Em!-vidám hang köszönt vissza a másik oldalról, Dacey volt. 

  - Szia Dac. Mi a helyzet?- érdeklődtem, hogyléte után. 

  - Most szálltam fel a buszra, 10 perc és ott leszek.-lihegte, biztos futott a busz után. 

  - Jól van, rég találkoztunk. Az ajtó nyitva lesz, várlak.

  - Sietek, puszi.-nyomta le a telefont, köszönésemet meg se várva. Vettem egy zuhanyt, hogy felébredjek mire barátnőm megérkezik. Felvettem magamra egy itthoni ruhát, majd a konyhába mentem, hogy kávét csináljak, mivel barátnőm biztosan kérni fog, meg most nekem is jól fog esni a fáradtság ellen. Kávéfőző hangos hőrgéssel jelezte, hogy másodperceken belül kész van. 

  - Szia csajos!-köszönt barátnőm, amíg én a gépet zártam el.

  - Mesélj, mi a helyzet? Rég találkoztunk.- tettem elé mosolyogva a kávét. 

  - Tulajdonképen nincsen semmi. Vége lett a nagy szerelemnek is, hisz tudtuk, hogy ez átmeneti. Túl nagy a távolság, én meg nem fogok miatta apácaként élni és arra várva, hogy mikor látjuk egymást újra.- elmosolyodtam, hisz nem is Dacey lenne, ha képes lenne így élni. 

  - Egy nyári kalandnak bőven jó volt.- kuncogttam fel, majd hasamhoz kaptam, ami enyhén korogni kezdett. Nem sokat ettem ma, így jogosan követeli a kaját.- Nem vagy éhes?- néztem kérdően az előttem lévő lánytól. 

  - Tudnék enni valamit.- nézett a hűtő felé. 

  - Akkor megnézem, hogy mit lehet enni.- persze semmi normális ehető nem volt, amiért kicsit dühös is voltam, hisz apa ma nem volt semerre, igazán csinálhatott volna valamit.- Apa!-kiabáltam neki, mire percekkel később megérkezett.- Nincs semmi kaja.-néztem rá dühösen, ezzel kifejezve a nem tetszésemet. 

  - Szia Dacey.-köszönt a vendégünkre, amit ő is viszonzott.- Adok oda pénzt, rendeljetek valamit.-pénztárcájából vett ki valamennyi dollárt, amit a pultra tett. 

  - Neked rendeljek?- pillantottam rá kérdően.

  - Köszönöm, de nem kell. Ma nem alszok itthon. Puszi csajok.- lépett ki a konyhából és már az ajtó csapódását hallottuk. 

  - Nem is baj, legalább simán mehetek a bulira, ahova téged is viszlek.-vigyorogtam Dac baratnőmre. 

  - Ah, nem jár úgy buszom, hogy kényelmesen eltudjak készülni.- nézett rám sajnálkozó tekintettel. 

  - De amúgy jönnél?- néztem a telefomomat, mert közben éttermet kerestem, ahol lehet valami finomságot rendelni. 

  - Persze, ha időben szólsz úgy készültem volna.- hallottam hangjába a mosolyt. És itt csapott belém a megoldás. 

  - Tudom mi lesz!-néztem rá csillogó szemekkel.- Adok kölcsön neked ruhát, hatha találunk valamit, ami rád megy, ha egy kicsit szűk nem baj, nagyobbnak fognak látszani az idomaid.- kacsintottam ra a jobb szememmel, kezét fogva húztam a szobámba.

  - Biztos jó ötlet ez?- ült le ágyam szélére. 

  - Persze, hogy jó.- emeltem ki az összes válfát, amin a ruhák lógtak, meg se gondoltam, hogy ilyen nehezek, az egészet az ágyra tettem.- Na, gyere.- mutattam a ruhákra.- Válogassunk, hátha találunk valamit rád, ha nem akkor kitalálok valamit.- nézegettem a ruhákat, olyanok is a kezembe kerültek, amikre nem is emlékszem, hatha találok valamit ma estére magamnak. Miközben jobbra-balra dobáltam az anyagokat egy a kezembe maradt, amit nem ismertem fel. Bordó színű az egész ruha, ami az én ízlésemnek nem igazán tetszik, mivel szerintem a hossza nagyon kevés, comb középig se ér el, felső része meg, nem is tudom, az eleje és a háta részénel hatalmas V alakú kivágás van. 

  - Ez a kis fekete tetszik, esetleg még nem is lenne annyira szűk.- mutatta felém a kiválasztott rucit. 

  - Az csak egyszer volt rajtam, még anya egyik partián. Kicsit bő, azért nem használom, de nézd csak ezt,- mutattam felé a vörös ruhát.- Ez nem az enyém, lehet költözésnel véletlenül eltettem, szerintem anyué lehet.- löktem neki oda, hogy jobban szemügyre vegye. 

  - Hé, Emilia!- visít fel.- Ez az enyém!- kiabálja hangosan. 

  - Kicsit halkabban, nem vagyok süket.- kuncogtam fel a kijelentésemen.- Hogy került hozzám?

  - Emlékszel amikor Kim medemcés bulit tartott? És meghívta azt a srácot, aki akkor tetszett. Arra az alkalomra vettem ezt a ruhát.-ölelte magához, annyire örült neki. 

  - Tényleg, még az eladó ajánlotta, hogy ezzel tuti felszeded a srácot, igaza is lett.- mosolyogtam el az emléken, akkor minden jó volt, nem voltak ilyen gondjaim, mint most. 

  - Azt hittem, hogy történt vele valami mosásnál, mert anyán kerestem, de azt mondta, hogy elszakadt és kidopta, de akkor nem egy ruhára gondoltunk.-úgy örült neki, mintha karácsonyra kapná, durva.- Akkor meg is van mit feszek fel ma, csak majd ki kell vasalni. 

  - Majd kivasalom, de rendeljünk valamit, mert nagyon éhes vagyok.- indultam a konyha felé.- Arra gondoltam, hogy rendelhetnénk pizzát, amit most megeszünk, meg valami főételt estére vagy másnapra.-pillantottam barátnőm felé, hogy mit szól hozzá. 

  - Ez jó ötlet, tudok egy jó kis éttermet, istenien főz a szakácsuk. Át küldöm az étlapot.- másodperceken belül érkezett is az üzenet, végig pásztáztam a kínálatot, finomabnál finomabb dolgok voltak. 

  - Nagyon tetszik, választani se tudok, azt eszek, amit te. Meg a szokásos pizzát rendelek, amit régen is mindig ettünk. 

  - Szuper, akkor gyorsan megrendelem a neten.- és már pötyög is a telefonon. 

Barátnőmmel a tükör előtt állva méregettük magunkat, kicsit hideg van a ruhánkhoz, de nem sok időt keszünk ki. 

  - Csináljunk képeket.-vette elő a telefonját és pózolni kezdtünk.- Akkor valamelyiket felteszem a netre, tuti, hogy a lányok irigyek lesznek, srácoknak pedig merevedésük lesz.- töltötte fel a képünket, én meg nevettem rajta, imádom a humorát.

  - Menjünk, 1-2 perc múlva érkezni fog a taxi, vettük magunkra a taxit, majd kimentünk a hidegbe, ahogy bezártam az ajtót a fuvarunk is megerkezett. Barátnőm már a kocsiban ült, biztosan a címet is megadta, ahogy én is beszálltam a Taxi indult is. Az út csöndesen telt a részemről, Dacey jól elbeszélgetett a sofőrrel, nekem is szimpatikus volt a 40 éveiben járó ember. 

  - Megérkeztünk hölgyeim.-mondta mosolyogva,majd Dac kifizette a Taxit, és már mentünk is be a lakásba. 

  - Azta, ez fergeteges buli lesz!-ragadta meg a kezemet és húzni kezdett a pulthoz, táskájából kihúzva a srácnak adta a vodkát, hisz üres kézzel mégse akartunk érkezni.- Kezdjünk egy röviddel.- ült fel a székre.- Tequila van?- kerdezte kélyes hangon a helyes sráct, aki vigyorogva válaszolt neki, most érkeztünk és már pasizik. - Akkor egészségünkre!- ütközözt egymásnak a 2 pohár. 

Kézfejemről lenyaltam a sót, majd gyorsan megittam a pohár tartalmát, ami végig marta az egész utat, amíg le nem ért, pár másodpercig úgy éreztem, hogy vissza akar jönni, de ezt az érzést csillapította a savanyú citrom. 

  - Hölgyeim.- karolt át minket Noah, mi pedig puszival köszöntöttük.- Jó újra látni Dacey, gyönyörű vagy ebben a ruhában, könnyen levehető.- kaccsintott rá, amire barátnőm egy szemforgatással válaszolt.- Akkor még egy kör, amit itattok, köszöntsük egymást.- ki kérte az italt, ami újra azokat a hatásokat váltotta ki belőlem, mint pár perccel ezelőtt. Noah kért nekünk italt, majd invitált minket a többiekhez, ahol az osztálytársaim voltak, köszöntünk mindenkinek és mi is helyet foglaltunk a kényelmes fekete kanapén. Rohamosan sok ember kezdett lenni a lakásban, ennek a bulinak nagy híre lesz. - Szia Justin!- állt fel mellőlem Noah és üdvözőlte barátját.- Hölgyem- puszilt a kézfejére a lánynak. - Milyen volt Európa?- kérdezte tőlük vidáman, közben visszatért mellém. 

Nem nagyon figyeltem a beszélgetésre, mivel a lánnyal voltam elfoglalva, ő Justin barátnője, aki egyszerűen csodálatos, nyomába se érek. Hosszú sötétbarna haja van, ami festet, és biztosan keratin kezelést kapott, mert egyszerűen fényesebb bárki hajánál, és túl tökéletes. Műszempillái alatt, sötétkék szemei varázsolták el a férfiakat, tökéletes eredeti mell, ruhája pedig hasonló volt, mint a Dacé csak a rajta lévő anyag ezüst borítást kapott. 

  - Emelia!- szóltak a csajok mire oda néztem.- Gyere, menjünk inni valamit. 

  - Mehetünk.- álltam fel, hogy elinduljak a többiek után.- Igyunk pezsgőt.- ajánlottam fel, amit a többiek helyeseltek.- Hogy hívják Justin barátnőjét?- néztem rájuk kérdő tekintettel. - Be se mutatkozott nekünk.- mondta a vöröshajú padtársnőm lekezelően.

  - Biztos azért nem mutatkozott be nekünk, mert nincs faszunk, hülye ribanc az ilyen.- meg se lepődök Dacey őszintességén, vele együtt a csajok is elkezdték szídni, lenézni. 

  - Mondjuk ki az igazságot.- néztem feléjük a műanyagpoharakkal a kezembe.- Lehet rá bármit mondani, de a külseje tökéletes, minden pasi ilyen csajra vágyik, szarjuk le a névtelent. Bulizni jöttünk!- vettem el a pultról a kibontott pezsgőt ezzel elindulva a társaságunkhoz. Csajok kezébe adtam a poharat, többieknek nem hoztunk, ezzel kifejezve, hogy hozzanak maguknak. 

  - Úgy látom mi el lettünk felejtve.- nézett ránk Noah 

  - Így is sokan vagyunk erre az egy pezsgőre, nem vagyunk csicskák, mindenkinek van lába.- ki más lett volna, mint Dacey. A srác ezen csak nevetett meg se lepődött. Nagy dumálás közben a keze combomra került, tenyerét lassan kezdte fel-le mozgatni, ezzel simogatva a puha bőrömet, nem löktem, hisz jó érzés volt, tudtam, hogy semmi komolyat nem akar. Klikesedés alakult ki a társaság között, volt aki elment táncolni, de a maradék emberek csoportosultal, voltak Justin és néhány srác, voltunk mi csajok és pár fiú, na meg Noah, aki igyekezett mind a két csoporttal beszélgetni. Justin rám se nézett, nem is köszönt, megvető volt a viselkedése felém, mintha nem örülne jelenlétemnek. Tudtam, hogy szereti azt a lányt, hisz ő sose volt az a kapcsolat típus, inkabb alkalmi barátnői voltak, amikor szükség volt akkor legyen kéznél valaki. Nyaralni is elment vele, nem rá jellemző, éshogy a buli alatt foglalkozott a csajjal, ölelgetett, néha csókot adott neki, volt amikor incselkettek egymással, ahogy a legtöbb szerelmes, ő is az volt, el kellett fogadnom. Gyorsan megittam a poharamban lévő kis pezsgőt, amit a csajok újra is töltöttek. Illedelmesen megköszöntem, de mielőtt újra megittam volna a pohár tartalmát kimentem a mosdóba. 

Elvégeztem dolgomat és elindultam kifelé, meg pillantottam Justin, aki egyedül volt, talán most tudnék vele beszélni. 

  - Biber!- mondtam nevét eréjesen, régebben mindig így hívtam, mert nem kedveltem, ezzel is mutatva távolságtartásomat.- Figyelj, muszáj beszélnünk.- néztem rá könyörgő tekintettel. 

  - Hallgatlak.- támaszkodott a falnak. 

  - Ez most tényleg fontos, Ali...- de a mondatomat elharapta egy vékony hang, aki lassan Justin mellé is ért, barátnője volt, aki egy fejjel magasabb volt nálam. 

  - Chanel, kopj le rólunk! Suliban is megkörnyékezted, ahogy nem voltam Justinnal, az ég szerelmére.- csattant fel dühösen, nem is tudtam, hogy a suliba jár. - Jól figyelj ide légyszíves.- lépett közelebb hozzám.- Szeretném, ha elkerülnéd Justint, tudom, hogy egyszer lefeküdtettek, de nem volt folytatása. Ti már egyszer megpróbáltáttok együtt, de ez a mese lecsengett. Lassan 1 év telt el az eset óta, nem szeretném, ha továbbra is zaklatnál minket, elegem van belőled, ha még egyszer megtudom, hogy bepróbálkozol, esküszöm, hogy kitépem a hajadat!- hangjába birtoklás és a fenyegetés is észrevehető volt, nem érdekeltek a szavai, de undor fogott el Justintól, úgy meséli el a mi szexünket, mintha az kétoldalú lett volna, undorító, hogy még képes erről beszélni masoknak. 

  - Semmiről nem tudsz, életem legnagyobb hibája volt, hogy Bieberhez szóltam, minden kibaszott este átkozom azt a napot, hogy beszéltem vele. Nem tudjátok miről van szó, kibaszottul csesszétek meg mind a ketten, undorító vagy Biber.- fortyogó dühvel, csalódottsággal és reményveszve suhantam el mellettük, vissza a társasághoz, de igen csak megfogyatkoztak. 3-an maradtak a csajok közül. - Lányok, ezt a fél üveg pezsgőt igyuk meg gyorsan, utánna igyunk egy rövidet és táncoljunk.- erre az ötletre megélénkültek a barátnőim. 5 perct telt el és levertük a pezsgőt. 

  - Fuha, alattomos pia ez a pezsi, 10 perc múlva úgy beütt majd a fejetekbe, hogy állni se tudtok majd.- nézett ránk röhögve a pártatlan fiú. 

  - Kussolj Noah.- mosolyogtam rá, kifejezve poénomat.- Inkább mond, hogy mi a legerősebb pia. 

  - Talán az Apszint, ha maradt még. 

  - Szuper, akkor menjünk.- ahogy a pulthoz értem már éreztem a zsibbadást, 3 perct telt el, Noah nem jól mondta. Kuncogtam a tévedésén, jó érzés járta át a testemet, éreztem, hogy semmi nem érdekel, éshogy mindenen röhögök, dolgok súlyat se értem. 

  - Em, mutassuk meg, hogy isznak a Kanadai lányok!- adta a kezembe a fekete alkoholt, amit egyből le is húztam öklendezés, arcmimika nélkül, a mentol végigjárta a torkomat, amit hirtelen úgy éreztem, mintha le is fagyasztotta volna, mire észhez tértem volna, már az ujjaim közt volt a Tequila, kézfejemen a só, pulton a citrom.- Amíg az amcsi lányok Pepsit használnak kisérőnek, addig mi ezt, hajrá!- és már a só a számba, ital a torkomba, citrom a számba. Kellett 1 perc, hogy öklendésemet leküzdjem, mire megszólaltam. 

  - Mi Kanadai lányok, kurvára így iszunk!-öleltem meg Dacey-t és egymásnak kiabáltuk, hogy mennyire szeretjük egymast.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Halihó, aki olvasta ezt a részt!

  Hosszúra sikeredett, de kevésbbé izgalmasra, de a következő rézekben beindult a töténet a főszereplőnk életében, nagy fordulatok lesznek még itt, ami mindenkit meg fog majd lepni. Tartsatok velem, kommenteljetek, ezzel is jelezve, hogy még maradt velem valaki, aki izgalommal olvassa a blogot. Puszi, Enchil